adozona.hu
AVI 1997.10.125
AVI 1997.10.125
Az adózó jogával visszaélve - illetéktelen előnyök szerzése végett - nem vehet igénybe adókedvezményt [1991. évi XC. tv. 38/A. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH igazgatóságának adóigazgatási osztálya 1994. november 1-jei keltezésű határozatában szja adóalap-csökkentő kedvezmény igénybevételéhez szükséges adólevonásra jogosító igazolás kiadását engedélyezte a Fővárosi Bíróságon nyilvántartásba vett Ú. P. Alapítvány részére.
Az Ú. P. Alapítvány (a továbbiakban: alapítvány) 1994. november 2-án együttműködési szerződést kötött a T. és K. Egyesülettel (a továbbiakban: egyesület), melyben foglaltak szerint az alapítvány pénzeszközöket enged át az ...
AVI 1997.10.125 Az adózó jogával visszaélve - illetéktelen előnyök szerzése végett - nem vehet igénybe adókedvezményt [1991. évi XC. tv. 38/A. § (1) bek.].
Az APEH igazgatóságának adóigazgatási osztálya 1994. november 1-jei keltezésű határozatában szja adóalap-csökkentő kedvezmény igénybevételéhez szükséges adólevonásra jogosító igazolás kiadását engedélyezte a Fővárosi Bíróságon nyilvántartásba vett Ú. P. Alapítvány részére.Az Ú. P. Alapítvány (a továbbiakban: alapítvány) 1994. november 2-án együttműködési szerződést kötött a T. és K. Egyesülettel (a továbbiakban: egyesület), melyben foglaltak szerint az alapítvány pénzeszközöket enged át az egyesületnek kizárólag arra a célra, hogy az a legmegfelelőbben tudja növelni az alapítvány bevételeit az alapítók szándékának megfelelően.
Az elsőfokú adóhatóság 1996. április 22-én a felperesnél ellenőrzést tartott, melynek során megállapította, hogy a felperes 1995. november 13-án 38 000 Ft-ot, majd 1995. november 16-án 228 000 Ft-ot adományozott az alapítvány számára, és az összesen 266 000 Ft adomány alapján az 1995. évi személyi jövedelemadó-bevallásában 79 800 Ft adókedvezményt állított be. Megállapította a vizsgálat azt is, hogy a felperes a 38 000 Ft összegű adományozást azért tette, mert ez volt a feltétele az egyesületi juttatás megszerzésének, amelyet a felperes kizárólag alapítványi befizetésre fordíthatott, és azt a felperes nevében az egyesület utalta át az alapítvány javára.
Az I. r. alperes az ellenőrzés eredményeként 1996. május 9-én meghozott határozatával a felperes terhére 79 800 Ft adókülönbözetet állapított meg.
A felperes fellebbezése folytán eljárt II. r. alperes, 1996. július 15-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, rámutatva, hogy az adókedvezmény igénybevétele a felperes részéről jogszabályellenes, mivel a felperes az alapítványnak adományozott összeget egyesületi juttatásban való részesülés érdekében adta és ezzel az adomány vagyoni előny megszerzésére szolgált.
Keresetében a felperes a II. r. alperesi határozat felülvizsgálat keretében való megváltoztatását és adó-visszatérítési igénye jogosságának elismerését kérte, előadva, hogy az egyesületi támogatás alapítványi célra való fordítását a jogszabály nem zárja ki, ugyanakkor az alapítvány működésének elbírálása nem is tartozik az adóhatóság jogkörébe.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az alapítvány és az egyesület - felperes által is igénybe vett - együttműködése annak érdekében jött létre és működött, hogy az abban részt vevő személyek a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja. tv) 38/A. §-a (1) bekezdésének i) pontja alapján olyan adókedvezményben részesüljenek, amely meghaladja az általuk ténylegesen befizetett összeget. A felperesnek - az elsőfokú bíróság megállapítása szerint - nem volt lehetősége arra, hogy az egyesületi juttatást a saját céljaira használja, rendelkezési jogáról a támogatási kérelemben lemondott, a juttatást azért adományozta az alapítvány részére, mert az általa ténylegesen kifizetett összeghez képest nagyobb összegű adólevonási joggal kívánt élni.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, rámutatva, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, miszerint az Szja. tv 38/A. §-a (1) bekezdésének i) pontjában írt együttes feltételek fennállása a felperes esetében nem állapítható meg. Kifejtette, hogy az adóhatóság jogosult volt a vizsgálat körébe vonni az adományozó - egyesület - alapítvány közötti viszonyokat, mert a jogviszony valóságos tartalmát csak az ezek között fennálló összefüggések feltárása alapján lehet megállapítani.
A jogerős másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet, annak megváltoztatása és az alperesi határozat hatályon kívül helyezése iránt. Hivatkozott arra, hogy az eljárt bíróságok hatáskörüket és a kereseti kérelem kereteit túllépve más adóalanyok (egyesület, alapítvány) magatartását vizsgálták, holott az Art. 1. §-ának (7) bekezdése konkrét adóalany ügyleteinek vizsgálatát teszi lehetővé. Kérte figyelembe venni, hogy a tényleges befizetés összege az általa előzetesen befizetett összegből és a nevében átutalt összegből áll, így az általa igénybe vett kedvezmény összege nem haladja meg a tényleges befizetés összegét, adókedvezmény igénybevételét kizáró vagyoni előnyt érvényesíteni tehát nem kívánt. Előadta, hogy az Szja. tv 38/A. §-a (1) bekezdésének c) pontja által a kedvezmény feltételeként előírt karitatív alapítványi tevékenység adott esetben fennállt, annak mértéke jelentőséggel nem bír.
Az alperesek ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték a felperes költségekben való marasztalása mellett.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, egyben a városi bíróság ítéletét megváltoztatva az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal hatósági főosztály megyei hatósági osztálya II. r. alperes határozatát és az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei igazgatósága határozatát megváltoztatta és a felperes terhére 1995. évre megállapított személyi jövedelemadó-különbözetet 68 400 Ft-ra szállította le.
Az indokolás szerint az Szja. tv-nek a perbeli adókedvezmény elbírálására irányadó 38/A. §-a (1) bekezdésének i) pontja kimondta, hogy a megállapított adóból levonható a belföldi székhelyű alapítvány (közalapítvány) céljára az adóévben befizetett összeg 30%-a, az alapítvány (közalapítvány) igazolása alapján, amennyiben az alapítvány betegségmegelőző és gyógyító, szociális, tudományos, kutatási, környezetvédelmi, műemlékvédelmi, természetvédelmi, kulturális, oktatási, sport-, vallási és hitéleti célt, gyermek-és ifjúságvédelmi célt, az állampolgári jogok, a közrend, a közbiztonság védelmét, az öregek és a hátrányos helyzetűek, illetőleg a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekkel, valamint a határon túli magyarsággal kapcsolatos előbbi célok megvalósítását, menekültek megsegítését, a törvényhozói munka elősegítését szolgálja, és ha egyidejűleg az alapítvány működési szabályzata, valamint az alapítványi, illetőleg a közérdekű kötelezettségvállalási pénzeszközök felhasználása alapján egyaránt kizárható, hogy az adományozott összeget akár közvetlenül, akár valamely szolgáltatással összefüggésben vagyoni előny megszerzése vagy nyújtása érdekében adják.
Ezen törvényi rendelkezés szerint az adólevonásban megnyilvánuló adókedvezmény feltétele többek között, hogy az adóévben az adózó karitatív célú belföldi székhelyű alapítvány céljára összeget fizessen be. A befizetés azonban sem közvetve, sem közvetlenül nem járhat vagyoni előnnyel, továbbá nem lehet látszólagos; annak a magánszemély vagyonából kell történnie, a vagyon csökkenését kell eredményeznie. A felperes azonban saját vagyonából csak 38 000 Ft-ot fizetett be az alapítvány javára, a további 228 000 Ft-os támogatást az egyesület utalta át az alapítvány javára, mivel az egyesületi juttatás igénylése során a felperes úgy rendelkezett, hogy azzal teljes egészében az alapítványt kívánja támogatni, miért is kérte az egyesületet, hogy nevében és helyette az alapítványi befizetést eszközölje. A peranyagból megállapíthatóan a felperes az egyesületi juttatást fel sem vette, így az vagyonát nem növelte, melynek következtében ennek az összegnek alapítvány javára való kifizetése ezáltal nála vagyoncsökkenéssel nem járt.
Mindezek alapján megállapítható, hogy az egyesület által a felperes nevében történő átutalás adókedvezményre nem jogosít, mert nem tekinthető adójogi szempontból befizetésnek. Ezzel ellentétben azonban a felperes által ténylegesen az alapítvány javára 1995. november 13-án befizetett 38 000 Ft az adókedvezmény igénybevételének alapjául szolgálhat. Ennek az összegnek a befizetésével a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felperes sem közvetve, sem közvetlenül nem jutott az Szja. tv 38/A. §-a (1) bekezdésének i) pontjában tiltott vagyoni előnyhöz, mert az ezáltal igényelt egyesületi juttatás a felperesnél vagyongyarapodást nem eredményezett, ugyanis azt az alapítvány számlájára átutalták. A felperes részéről tehát adókedvezmény az Szja. tv 38/A. §-a (1) bekezdésének i) pontja alapján a 38 000 Ft tekintetében igénybe vehető, míg a további 228 000 Ft tekintetében az adóhatóság jogszerűen zárta ki a kedvezmény igénybevételét.
A rendeltetésszerű joggyakorlás az adójogi viszonyokban is követelmény. A személyi jövedelemadó rendeltetése, hogy a magánszemélyek jövedelmükkel arányosan járuljanak hozzá a közterhekhez. A törvény meghatározza azokat a preferált eseteket is, amikor a magánszemély adója - a jövedelmet csökkentő tételek folytán vagy más okból - csökkenthető. A rendeltetésszerű joggyakorlás elve azonban sérelmet szenved, ha az adózó jogával visszaélve - illetéktelen előnyök szerzése végett - vesz igénybe adókedvezményt. Mivel pedig a felperes az egyesülettől kapott juttatást is adócsökkentő tényezőként kívánta érvényesíteni, így az adóhatóság az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 51. §-ának (1) bekezdése és 75. §-ának (2) bekezdése alapján jogszerűen eljárva vizsgálta az alapítvány működési szabályzatát, valamint az alapítványi pénzeszközök felhasználását, különös figyelemmel az Szja tv 38/A. §-a (1) bekezdésének i) pontjában foglalt feltételekre is. Ebben a körben pedig az adóhatóság az alapítvány és az egyesület közötti jogviszonyt is vizsgálhatta, megállapítva, hogy az egyesület fiktív támogatás útján juttatta vissza az alapítványhoz az együttműködési megállapodás alapján tőle folyamatosan kapott pénzeszközöket.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdésében írtak szerint a másodfokú bíróság jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és mivel egyértelműen megállapítható volt, hogy a felperest mely összeg után illeti meg az adókedvezmény - élt a Pp. 339. §-a (2) bekezdésének g) pontjában foglaltakkal, és az I. r. alperes határozatát részben megváltoztatva megállapította a felperes terhére 1995. évre fennálló személyi jövedelemadó-különbözet összegét, melynek eredményeként 30%-os adócsökkentésként a felperes a. 38 000 Ft befizetés után 11 400 Ft-ra tarthat igényt.
Észlelte a Legfelsőbb Bíróság, hogy az eljárt bíróságok a Pp. 327. §-ának (2) bekezdése alapján tévesen perbe vont, az elsőfokú határozatot hozó közigazgatási szerv - az I. r. alperes - perből való elbocsátásáról a Pp. 64. §-ának (2) bekezdése és 65. §-a alapján nem rendelkeztek. Tekintettel arra, hogy a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felperes eljárási jogszabálysértésre nem hivatkozott, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem kereteihez igazodva döntött az ügyben.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. II.27.635/1997. sz.)
Lábjegyzet
Az ebben a határozatban foglaltakat a Wolters Kluwer Kft. (korábban CompLex Kiadó Kft.) 1997.283 számon, külön szerkesztett formában is közölte a Közigazgatási-Gazdasági Döntések Tárában.
