adozona.hu
AVI 1997.9.118
AVI 1997.9.118
Az adóhatóság a felszámolás alatt álló, de létező adóalanyra nézve hozhat kötelezésről rendelkező határozatot [1991. évi IL. tv 38. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei igazgatósága adóeljárási osztálya az 1994. október 4-én kelt határozatában a felperes terhére a levont személyi jövedelemadó-előleg esedékességig történő befizetésének elmulasztása miatt 748 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki.
A felperes megfellebbezte az elsőfokú határozatot, a fellebbezés elbírálása során az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal adóügyi főosztály adóeljárási osztálya az 1995. január 4-én kelt határozatában úgy döntött, hogy ...
AVI 1997.9.118 Az adóhatóság a felszámolás alatt álló, de létező adóalanyra nézve hozhat kötelezésről rendelkező határozatot [1991. évi IL. tv 38. § (3) bek.].
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei igazgatósága adóeljárási osztálya az 1994. október 4-én kelt határozatában a felperes terhére a levont személyi jövedelemadó-előleg esedékességig történő befizetésének elmulasztása miatt 748 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki.A felperes megfellebbezte az elsőfokú határozatot, a fellebbezés elbírálása során az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal adóügyi főosztály adóeljárási osztálya az 1995. január 4-én kelt határozatában úgy döntött, hogy az elsőfokú határozatot olyan módon változtatja meg, hogy a mulasztási bírságot 746 000 Ft-ban állapítja meg.
A felperes a törvényes keresetindítási határidőn belül kérte a bíróságtól az általa jogszabálysértőnek tartott közigazgatási határozatok megváltoztatását és mentesítését a mulasztási bírság megfizetése alól.
A felperes keresetének és egyéb, perbeli nyilatkozatainak lényege szerint a határozatok azért jogszabálysértőek, mert
- a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló módosított 1991. évi IL. törvény 57-58. §-ai szabályozzák a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vonatkozásában a fizetési kötelezettségek teljesítésének sorrendjét és időpontját, e szabályozás szerint a munkabér kifizetésének kötelezettsége megelőzi az adó- és járulékfizetési kötelezettség teljesítését, ez sorrendet is jelent, amikor egy adott időpontban nem áll rendelkezésre, vagy előreláthatóan nem fog rendelkezésre állni valamennyi követelés fedezete,
- a felperes "mulasztásának" oka nem a jogszabály szándékos vagy gondatlan megszegésében rejlik, hanem a felszámolási eljárás tényéből és adottságaiból ered, a felperes adózó éppen ezért úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, és ebben az esetben nem lehet mulasztási bírságot kiszabni,
- az adóhatóságot törvényi rendelkezés kötelezi a méltányos eljárásra, az adóhatóság azonban nem járt el méltányosan, a perbeli adóelőleg határidőben történő megfizetése esetén veszélybe került volna a felszámolás alatti gazdálkodási tevékenység ésszerű befejezése, amelynek következményeként az adókötelezettség késedelmes teljesítésére sem maradt volna fedezet.
A felperesnek - az előzőekben vázolt tényállású - perben előterjesztett keresete nem megalapozott.
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 1993-ban hatályban volt 74. §-ának (6) bekezdése értelmében, ha az adózó adólevonási kötelezettségét vagy a levont, megállapított és a beszedett adónak az esedékességig történő megfizetését elmulasztja, 20% mulasztási bírságot fizet, a bírság alapja a levonni, illetőleg befizetni elmulasztott adó összege.
A felperes az 1993. július, augusztus és szeptember havi személyi jövedelemadó-előleget és munkavállalói járulékot bár levonta, megállapította, beszedte, de azokat az esedékességig mégsem fizette meg, ezért a magatartásával, azaz a mulasztásával kapcsolatban az előző bekezdésben hivatkozott jogszabályhely az alkalmazandó.
A bíróság álláspontja szerint egyébként nem jogszabálysértő az Art. 74. §-a (6) bekezdésének alkalmazásával mulasztási bírság kiszabása akkor sem, ha egyébként az adózó terhére késedelmi pótlékot is megállapított az adóhatóság, ugyanis az Art. 1993-ban hatályban volt 74. §-ának (4) bekezdése értelmében a bevallási késedelem miatt nincs helye mulasztási bírság mellett késedelmi pótlék megállapításának, de a jelen esetben nem bevallási késedelemről van szó, hiszen éppen a bevallások alapján szerzett az adóhatóság tudomást arról, hogy a bevallások teljesítése ellenére a felperes ténylegesen az esedékességig nem fizette meg az adóelőleget, a jelen esetben éppen ezért került sor a mulasztási bírság kiszabására, azaz a mulasztási bírság kiszabásának indoka a fizetési késedelem.
A bíróság felhívta arra is a figyelmet, hogy az Art. 3. §-a (3) bekezdésének a) pontja értelmében, ha e törvény másként nem rendelkezik, az adóelőleg tekintetében az adóra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
A bíróság szerint - mivel az 1991. évi IL. törvény 57. §-a (2) bekezdésének a) pontjában és máshol sem határozza meg e törvény azt, hogy alkalmazása szempontjából hogyan értelmezendő a munkabér fogalma - helyes az az alperesi álláspont, hogy a munkabér alatt az ún. "bruttó" munkabér értendő, azaz a munkabér magában foglalja a személyi jövedelemadó-előleget, egészségbiztosítási járulékot, nyugdíjjárulékot és munkavállalói járulékot, amely fizetési kötelezettségeket a felperesnek mint munkáltatónak meg kell állapítani, le kell vonni a munkavállalók munkabéréből és meg kell fizetnie az illetékes szervek felé, tehát a munkabér fogalma alatt semmiképpen sem a munkavállalók kezeihez kifizetett ún. "nettó" munkabér értendő.
A bíróság álláspontja szerint nem helytálló a felperes hivatkozása arra, hogy az 1991. évi IL. törvény 57. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján kellett volna a személyi jövedelemadó-előleg fizetést rendezni, a b) pont az adós, azaz a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet, a felperes adótartozásaira vonatkozik, a személyi jövedelemadó-előleg azonban - amint arra a bíróság már rámutatott - a munkabér része, azaz adóelőleg a munkavállalót terheli, a részére kifizetett munkabér terhére kell levonnia a munkáltatónak.
A bíróság nem tartotta megalapozottnak a felperes hivatkozását arra sem, hogy ő úgy járt el, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható, az adóhatóság viszont nem járt el méltányosan, illetve az adóhatóság nem vette figyelembe a felszámolási eljárásból adódó sajátosságokat sem.
A peres eljárás során, az alperes bizonyította, ezt az alperesi állítást pedig a felperes nem tudta megcáfolni, hogy a már említett 1993. július-szeptemberi időszakban a felperes több mint 105 millió forintot tartott lekötött bankbetétekben, ugyanakkor az a személyi jövedelemadó-előleg, amelyet bevallott, de az esedékességig nem fizetett meg, körülbelül 3 700 000 Ft-ot tett ki.
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei igazgatósága csődeljárási és végrehajtási osztálya az 1995. február 8-án kelt határozatában a felperesnek azt a méltányossági kérelmét, hogy az adóhatóság engedje el a felperest terhelő 22 144 000 Ft késedelmi pótlékot, elutasította.
Az elsőfokú határozatot a felperes megfellebbezte, a fellebbezés elbírálása során az Adó- és a Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal csődeljárási és végrehajtási főosztálya az 1995. április 7-én kelt határozatban úgy döntött, hogy az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes a törvényes keresetindítási határidőn belül kérte a közigazgatási határozatok megváltoztatását és a méltányosság iránti kérelmének való helytadást.
A felperes keresetének és egyéb perbeli nyilatkozatainak lényege szerint a határozatok azért megalapozatlanok, mert a közigazgatási szervek nem mérlegelték kellőképpen a felszámolási eljárás folyamatából adódó sajátosságokat, azt, hogy a késedelmi pótlék megfizetése a felperes gazdálkodási tevékenységét ellehetetleníti.
Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, kifejtve a másodfokú határozat indokolásábanfoglaltakat. A felperesnek ez utóbbi határozatokkal szemben előterjesztett keresete sem megalapozott.
Az Art. 1995. január 1-jével hatályba lépett 82. §-ának (3) bekezdése értelmében az adóhatóság a pótlék- és bírságtartozást kivételes méltányosságból mérsékelheti, különösen akkor, ha annak megfizetése a jogi személy vagy egyéb szervezet gazdálkodási tevékenységét ellehetetlenítené.
A bíróság osztja azt az alperesi álláspontot, hogy a fenti törvényi rendelkezés alkalmazása során az adóhatóság megfelelően járt el, figyelembe vette a felperes felszámolási eljárásának eseményeit, az adóhatóság nem téves mérlegelés alapján hozta a határozatát.
A rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható az, hogy egyrészt a felperes felszámolás útján történő megszűnése elkerülhetetlennek tűnik, folyamatos a felperes vagyontárgyainak értékesítése, munkavállalói létszámának leépítése, másrészt a késedelmi pótlék méltányossági alapon történő elengedése kérelme tárgyában hozott határozat meghozatala időpontjában a teljes késedelmi pótlék összegének fedezete - lekötött bankbetétekben - a felperes rendelkezésére állott.
Az ítélet indokolásának ebben a részében foglaltak alapján a bíróság azt állapította meg, hogy a hivatkozott számú és keltezésű közigazgatási határozatok nem jogszabálysértőek, ezért a bíróság a felperes keresetét a P.21.942/1995. számú perben elutasította [Pp. 339. § (1) bek.].
A bíróság egyik perben sem osztotta a felperesnek az 1991. évi IL. törvény 38. §-ának (3) bekezdésére történt hivatkozásának olyan értelmezését, hogy a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetre az adóhatóság kötelezést tartalmazó határozatot nem hozhat.
A bíróság szerint a felperes által hivatkozott törvényi rendelkezésből az következik, hogy a felperesre, a felszámolás alatt álló, de létező adóalanyra hozhat kötelezésről rendelkező határozatot az adóhatóság, csak a jogerőssé vált határozaton alapuló követelés behajtása érdekében az adóhatóság nem alkalmazhatja az Art-ban foglalt közigazgatási végrehajtási eljárás szabályait, hanem a követelés teljesítésének kikényszerítésére csak a felszámolási eljárás keretében kerülhet sor.
Egyébként éppen ez áll a felszámolás alatt álló gazdálkodószervezet érdekében, hiszen megnyílik a jogorvoslati lehetőség a közigazgatási határozattal kapcsolatban, kérheti a határozat bírósági felülvizsgálatát.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, azonban a megyei bíróság a városi bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az indokolás szerint az alperes mint közigazgatási hatóság, hatósági jogkörében eljárva a jogilag még létező felperesre, mint adóalanyra nézve hozott kötelező rendelkezéseket, így tehát ezek a határozatok a Pp. 324. §-a (2) bekezdésének a) pontja értelmében bíróság előtt felülvizsgálható aktusok.
A csőd- és felszámolási eljárásról - a felperes által is felhívott - 1991. évi IL. tv 38. §-ának (3) bekezdése helyes értelmezéséből az következik, hogy a felperessel szemben hozott adóhatósági határozat a perindítás folytán csak akkor tekinthető a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos követelésnek, ha a közigazgatási perben eljáró bíróság a felperes keresetét jogerősen elutasítja, ahogy erre ítéletében a városi bíróság helyesen hivatkozott.
A rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható, hogy az alperes által kiszabott mulasztási bírság alapját az képezte, hogy a felperes 1993. július, augusztus, szeptember hónapokban a munkabér részét képező szja-t és a munkavállalói járulékot levonta, azt bevallotta, de annak befizetését elmulasztotta, vagyis tehát jogszerű volt vele szemben az akkor hatályos Art. 74. §-a (6) bekezdésének alkalmazása.
Nem osztotta a megyei bíróság a felperesnek az Art. 1. §-ának (2) és (6) bekezdésére történő hivatkozását sem, hiszen az adózónak a perbeli időszakban a fizetendő adó összegét többszörösen meghaladó összegű lekötött bankbetétje volt, amire egyébként a városi bíróság is utalt ítéletében.
Az Art. 1995. évre hatályos 82. §-ának (3) bekezdése értelmében az adóhatóság a pótlék- és bírságtartozást kivételes méltányosságból mérsékelheti, különösen akkor, ha annak megfizetése a jogi személy vagy egyéb szervezet gazdálkodási tevékenységét ellehetetlenítené.
A már idézett jogszabály egyrészt nem a teljes elengedést, csupán mérséklést engedélyezi, de ezt is olyan feltételekhez köti, melyet a kérelmezőnek kell bizonyítani, vagyis tehát azt, hogy a pótlék megfizetése a perbeli esetben a felperes gazdálkodási tevékenységét ellehetetlenítette volna. Ugyanakkor a felperes erre csupán hivatkozott, de az általa előterjesztett bizonyítékokkal ezt alátámasztani nem sikerült, ezért e vonatkozásban is osztotta a megyei bíróság a városi bíróság álláspontját.
(Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság Pf.20.326/1996. sz.)