adozona.hu
AVI 1997.9.117
AVI 1997.9.117
A nyugtaadási kötelezettség elmulasztása akkor is megállapítható, ha a pénztárgépbe rögzítésre kerül az áru ellenértéke, de a blokkot a pultra elmulasztják kitenni, illetőleg azt a vásárlónak nem adják át (1990. évi XCI. tv 56. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú hatóság ellenőrei 1996. április 16. napján nyugtaadási kötelezett teljesítését ellenőrizték a felperes M. M. tér 3. szám alatt üzemeltetett vendéglátó-ipari egységében.
Az ellenőrzés során jegyzőkönyv felvételére került sor, melyben rögzítették, hogy a pénztárgépet kezelő alkalmazott nyugtaadási kötelezettségének az ellenőrzéskor nem tett eleget, nyugtát nem adott.
Az alkalmazott ezt a tényt figyelmetlenségére alapozottan elismerte, a jegyzőkönyvet aláírta.
A felperes a jegyzők...
AVI 1997.9.117 A nyugtaadási kötelezettség elmulasztása akkor is megállapítható, ha a pénztárgépbe rögzítésre kerül az áru ellenértéke, de a blokkot a pultra elmulasztják kitenni, illetőleg azt a vásárlónak nem adják át (1990. évi XCI. tv 56. §).
Az elsőfokú hatóság ellenőrei 1996. április 16. napján nyugtaadási kötelezett teljesítését ellenőrizték a felperes M. M. tér 3. szám alatt üzemeltetett vendéglátó-ipari egységében.Az ellenőrzés során jegyzőkönyv felvételére került sor, melyben rögzítették, hogy a pénztárgépet kezelő alkalmazott nyugtaadási kötelezettségének az ellenőrzéskor nem tett eleget, nyugtát nem adott.
Az alkalmazott ezt a tényt figyelmetlenségére alapozottan elismerte, a jegyzőkönyvet aláírta.
A felperes a jegyzőkönyvben foglaltakra észrevételt tett, melyben sérelmezte a nyugtaadási kötelezettség ténymegállapítását, ugyanis álláspontja szerint az alkalmazotti nyilatkozat helytelenül került jegyzőkönyvezésre. Valójában sor került az áru ellenértékének pénztárgépbe történő beütésére, melyet a kontrollszalag is igazolt.
A kontrollszalag igazolta, hogy az ellenérték beütésére sor került.
1996. május 14. napján adategyeztetésre került sor a felperesi üzletben, melyben rögzítésre került, hogy a pénztárgép a gépi nyugtán a dátumot nem megfelelően tartalmazza, a nyugta elkészítésének időpontja sem a nap, sem az óra, sem a perc tekintetében nem egyezik a valós idővel.
Az APEH megyei igazgatósága határozatával 140 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki a felperes terhére nyugtaadási kötelezettség elmulasztása miatt.
Az indokolásában rámutatott, hogy a bírság kiszabásakor mérlegelte a mulasztás körülményein túl a vállalkozás és a tevékenység megkezdésének 1993. január 1-jei időpontját, továbbá azt, hogy hasonló jellegű mulasztást már a felperes terhére megállapítottak.
Rámutatott arra, hogy a vállalkozás jogszerű ügymenetének biztosításáért az adózó felelős, így az alkalmazott megfelelő kioktatása is az adózó feladta. Súlyosbító körülményként értékelte azt is, hogy a bevételeltitkolásra a mulasztással lehetőség adódott.
A felperes fellebbezéssel élt az elsőfokú határozattal szemben, melyben hangsúlyozta, hogy jogszabálysértő azért a határozat, mert az ellenőrzés tényét nem jelezhette az alkalmazott a vezetőnek, ugyanis ezt a revizorok megtiltották. Márpedig a helyszínen a problémák tisztázhatóak lettek volna.
Megítélése szerint az ellenőrzés nem lett volna lefolytatható a vezető jelenléte nélkül, ugyanis ő is az egységben tartózkodott.
A szigorú számadású nyomtatványokat nem az eladó és nem a büfében kezeli, hanem az irodában található a felelős vezetőnél.
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatban szereplő jegybanki alapkamat mértékét 26%-ra javította ki, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Indokolásában felhívta a figyelmet arra, hogy az eladó elismerte, hogy a két üdítő ellenértékét a pénztárgépbe nem rögzítette. A pénztárgép kontrollszalagjának dátumbeli hiányosságai nem teszik lehetővé, hogy a felperes által becsatolt kontrollszalag bizonyítékként elfogadható legyen.
A vezetői jelenlét nélkül lefolytatott ellenőrzés eljárásjogi szempontból nem kifogásolható, lévén a vezető nem volt szemtanúja a célellenőrzés lefolytatásának.
A bírság összegénél az ismételt mulasztás tényét tartotta újólag felhozhatónak és hangsúlyozta, hogy különös méltánylást érdemlő körülmények nem állnak fenn felperes oldalán.
Az alperes határozatát a felperes törvényes határidőn belül keresettel támadta, melyben kérte annak felülvizsgálatát és jogszabálysértésre hivatkozással hatályon kívül helyezését.
Jogszabálysértőnek tartotta azt, hogy az ellenőrzés tényét befejező jegyzőkönyv felvételénél az egység vezetője nem lehetett jelen, ugyanis ebben az esetben az ellentmondások és a félreértések tisztázhatóak lettek volna.
A revizoroknak az ellenőrzés során meg kellett volna állapítani, hogy az 1 Ft-os ellenőrző blokk időpontja sem helytálló, hiszen a nap sem egyezik. Ebből pedig egészen más következtetést kellett volna levonni, mint amit az adóhatóság tett.
Tényként kell elfogadni, hogy a próbavásárolt áru ellenértékét az eladó a pénztárgépbe beütötte.
A felperes keresete az alábbiak szerint alaptalan.
A bíróság ítéletével arról döntött, hogy az alperes határozata a keresettel támadott körben megfelel-e a törvényesség követelményeinek, azzal kapcsolatosan érdemi döntésre kiható jogszabálysértés megállapítható-e.
A jogvita lényegét az képezte, hogy a felperes alkalmazottja nyugtaadási kötelezettségének eleget tett-e. Ezen túlmenően eljárásjogi szempontból helytálló-e az alperes határozata, fellelhető-e olyan, érdemi döntésre kiható jogszabálysértési eljárás jogi szempontból, amely az alperesi határozat hatályon kívül helyezéséhez vezethet.
A többször módosított 1990. évi CXI. törvény (továbbiakban: Art.) 56. §-ának (4) bekezdése kimondja, hogy a próbavásárlás esetén a (3) bekezdésben foglaltaktól eltérően az ellenőrzés akkor is megkezdhető, ha az adózó alkalmazottja van jelen.
Az ellenőrzési jogosultságot a próbavásárlás befejezésekor kell igazolni.
E bekezdés alkalmazásában alkalmazottnak minősül az a személy is, aki az üzletben árusít. A jogszabályhelyből leszűrhető, hogy nem szükséges az ellenőrzés megkezdésekor, lefolytatásakor az adózónak vagy képviselőjének, meghatalmazottjának jelenléte.
Tény az, hogy az ellenőrzésnek az egység vezetője nem volt szemtanúja, így annak lefolytatásáról, a körülményeiről nyilatkozni nem tudott volna.
Tény az is, hogy a pénztárgép a vásárlás időpontját nem helyesen tartalmazza, hiszen mind a nap, mind az óra, mind a perc tekintetében eltér a valós időponttól.
Az, hogy az üzlet vezetője ezt a tényt is rögzíteni kérte volna esetleg a jegyzőkönyvben vagy erre felhívta volna a figyelmet, az ellenőrzés és a mulasztás megállapíthatósága szempontjából relevanciával nem bír.
A bíróság rámutat arra, hogy a csatolt kontrollszalagból a felperesi okfejtés tükrében az a következtetés vonható le, hogy a vásárolt üdítő ellenértékének rögzítése és az 1 Ft-os ellenőrző blokk kiállítása között majd három óra telt el.
Márpedig a per során az irányban kétség nem merült fel, hogy ha a pénztárgép nem is megfelelően rögzíti az időpontokat, azonban azt időrendi sorrendben teszi. Maga az eladó is akként nyilatkozott a 10. sorszámú jegyzőkönyv tanúsága szerint, hogy az óra jól mér, csak nincs átállítva.
Ily módon ezen tények önmagában megkérdőjelezik azt, hogy a pénztárgépbe a két üdítő ellenértéke - melyet az ellenőrök vásároltak - rögzítésre került.
A bíróság felhívja a figyelmet arra, hogy az ellenőrzésről készült jegyzőkönyvet az alkalmazott aláírta, sőt észrevételt, megjegyzést is tett, amikor akként nyilatkozott, hogy azért nem adott nyugtát, mert figyelmetlen volt.
Az alkalmazottnak lehetősége nyílt a jegyzőkönyv elolvasására, az abban foglaltak megismerésére.
A felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a jegyzőkönyvben rögzítettek nem fedik a valóságot, a nyugtaadásra sor került.
A bíróság rámutat arra, hogy a nyugtaadási kötelezettség elmulasztása akkor is megállapítható, hogy ha a pénztárgépbe ugyan rögzítésre kerül az áru ellenértéke, azonban az alkalmazott a blokkot elmulasztja a pultra kitenni, illetőleg a vásárlónak azt átadni.
Márpedig a perbeli esetben még ha a rögzítés ténye igazolódott volna is, e blokk átadását felperes semmilyen bizonyítékkal nem tudta alátámasztani. Ekként a mulasztási bírság kiszabására jogszerűen kerülhet sor.
A bíróság ismételten hangsúlyozza, azzal, hogy a vezetőt a revizorok saját bevallásuk szerint sem tartották szükségesnek értesíteni a jegyzőkönyv felvételekor - jogszabályt nem sértettek.
A felperesi képviselő sem tudta megjelölni a per során azt a jogszabályhelyet, amely ezt előírná, ekképpen jogszabálysértővé válna az alperesi határozat. Azt azonban hangsúlyozza a bíróság, hogy e körben az eljárásjogi jogszabálysértés megállapítható is lett volna, az a mulasztási bírság jogalapját nem érinti, érdemben a határozat jogszerűségét nem befolyásolta volna.
A lényeges az, hogy a próbavásárlás az üzletben árusító személy jelenlétében is megkezdhető, lefolytatható és be is fejezhető. Az, hogy az üzlet vezetője a pénztárgép hiányosságairól nyilatkozni tudott volna, nem vitatott, azonban ezt a hiányosságot a május 14. napján felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint pótolták, lévén az adatokat és a pénztárgép hiányosságait rögzítették.
A felperes jogalapjában tartotta jogszabálysértőnek az alperes határozatát, míg az, hogy a pénztárgépbe a bevétel rögzítésre került-e vagy sem, a blokk pultra helyezése, illetőleg a vásárlóknak való átadása, bizonyítás hiányában csak a bírság összegszerűsége szempontjából bírt volna jelentőséggel, hiszen a bevétel rögzítésének hiányát az alperes a bevétel eltitkoláshoz kapcsolódó súlyosbító tényként értékelte. Mivel a felperes összegszerűségében nem kérte a határozat felülvizsgálatát, így a bíróság e kérdéssel nem is foglalkozhatott.
A per során a felperes nem tudta bizonyítani azt, hogy a nyugtaadási kötelezettségének az alkalmazott eleget tett volna, ennek okán az Art. 74. §-ának (12) bekezdése alapján jogszerűen került sor a bírság kiszabására. A kivételes méltányosság gyakorlására és e körben a bírság mérséklésére lehetőség nem volt, ugyanis az adózó nem tudta igazolni, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Az alkalmazotti magatartás és a mulasztás között okozati összefüggés áll fenn. A feleperes pedig kivételes méltánylást eredményező körülményeket felhozni nem tudott [Art. 73. § (1), 74. § (14) bekezdés].
(Miskolci Városi Bíróság 36.P.24.799/1996. sz.)