adozona.hu
AVI 1997.9.115
AVI 1997.9.115
A fogyasztási adóról szóló törvény alkalmazása során az adóalanyiság megállapítása nem függ attól, hogy a termék milyen célra került felhasználására (1991. évi LXXVIII. tv 3. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A rendelkezésre álló adatok szerint az elsőfokú adóhatóság 1994. július 21-én kelt határozatával az I. r. felperes terhére 1993. évre 104 000 Ft útalap-befizetési kötelezettséget mint adóhiányt, valamint 389 000 Ft fogyasztásiadó-hiányt állapított meg. Ezért kötelezte a felperest 493 000 Ft adóhiány, 99 000 Ft adóbírság és 67 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Az indokolás szerint az I. r. felperes egyéni vállalkozóként kisállattenyésztéssel foglalkozott. A hőtermeléshez szükséges olajtüz...
AVI 1997.9.115 A fogyasztási adóról szóló törvény alkalmazása során az adóalanyiság megállapítása nem függ attól, hogy a termék milyen célra került felhasználására (1991. évi LXXVIII. tv 3. §).
A rendelkezésre álló adatok szerint az elsőfokú adóhatóság 1994. július 21-én kelt határozatával az I. r. felperes terhére 1993. évre 104 000 Ft útalap-befizetési kötelezettséget mint adóhiányt, valamint 389 000 Ft fogyasztásiadó-hiányt állapított meg. Ezért kötelezte a felperest 493 000 Ft adóhiány, 99 000 Ft adóbírság és 67 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Az indokolás szerint az I. r. felperes egyéni vállalkozóként kisállattenyésztéssel foglalkozott. A hőtermeléshez szükséges olajtüzelésű kazánt az I. r. felperes 1993-ban háztartási tüzelőolajjal üzemeltette. A HTO-t részben a M. Rt. kútjaitól, részben a C.-F. Kft-től szerezte be. Az első beszerzés 1993. január 30-án történt, míg az utolsó beszerzés 1993. július 16. napján. 1993-ban az I. r. felperes összesen 17 352 liter HTO-t vásárolt és használt fel. A HTO után fogyasztási adót és útalapot az I. r. felperes nem fizetett.Fellebbezés folytán az alperes az 1995. február 7-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az alperes az 1995. április 6-án kelt határozatával a másodfokú határozatának indokolását kiegészítette.
Az adóhatósági határozatok indokolása többek között tartalmazza, hogy az I. r. felperes 1993-ban vállalkozásához HTO-t nem vásárolhatott volna, ezért a vonatkozó rendelkezések alapján köteles a gázolaját terhelő fogyasztási adó és útalap megfizetésére.
Az elsőfokú adóhatóság 1994. október 26-án kelt határozatával a II. r. felperes terhére 1992. évre 6908 Ft fogyasztásiadó-hiányt, 1993. évre 745 000 Ft fogyasztásiadó-hiányt és 200 000 Ft útalaphiányt mint adóhiányt állapított meg. Ezért az elsőfokú adóhatóság kötelezte a II. r. felperest 150 000 Ft útalap befizetésére, továbbá 1 793 000 Ft adóhiány, 821 000 Ft adóbírság és 701 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
Az indokolás szerint a II. r. felperes egyéni vállalkozó, csirkeneveléssel foglalkozik. A II. r. felperes a csirkeneveléshez szükséges hőmennyiséget három olajtüzelésű kazán üzemeltetésével biztosította. A II. r. felperes 1992. április 7-ét követően 34 216 liter HTO-t szerzett be, részben az M. Rt. kútjainál, részben a C.-F. Kft-nél. Nevezett 1993-ban 27 131 liter HTO és 6148 liter hasonló összetételű ún. JET-A olajat vásárolt. Ezeket a kazánjai fűtéséhez, vállalkozói célra használta fel.
Fellebbezés folytán a másodfokú adóhatóság az 1995. január 24-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az alperes az 1995. április 6-án kelt határozatával módosította az előbbi határozatot és az adóbírság összegét 328 000 Ft-ra mérsékelte.
Az elsőfokú adóhatóság az 1994. augusztus 29-én kelt határozatával a III. r. felperes terhére 1992. évre fogyasztási adónemben 102 000 Ft, 1993. évre fogyasztási adónemben 560 000 Ft és útalap tekintetében 150 000 Ft adóhiányt állapított meg. Ezért a III. r. felperest 812 000 Ft adóhiány, 406 000 Ft adóbírság és 176 000 Ft késedelmi pótlék, valamint 1992. évre 25 000 Ft útalap megfizetésére kötelezte. Az indokolás szerint a III. r. felperes 1992. óta egyéni vállalkozó. Tevékenységi köre kisállattenyésztés.
Egy olajtüzelésű kazánnal fűti a rendszert. A III. r. felperes 1992. április 7-e után összesen 5000 liter HTO-t, 1993-ban 25 000 liter háztartási olajat vásárolt. A HTO-t vállalkozási célra, olajtüzelésű kazánja fűtésére használta fel.
Fellebbezés folytán az alperes az 1995. február 10-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az alperes az 1995. április 6-án kelt határozatával a másodfokú határozatot módosította és az adóbírság összegéből 241 000 Ft-ot törölt, így az adóbírság összege 165 000 Ft-ra változott.
A felperesek keresetükben jogszabálysértésre hivatkozással kérték az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését.
A városi bíróság az 1995. április 26-án kelt, egyesített perben hozott ítéletével a keresetet elutasította azzal, hogy az alperes határozatai mind a fogyasztásiadó-hiány, mind az útalaphiány tekintetében megalapozottak és jogszabályba nem ütköznek.
Fellebbezés folytán a megyei bíróság 1996. május 7-én kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján helybenhagyta.
A felperesek a módosított Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján 12. sorszám alatt felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő a megyei bíróság ítélete ellen. Ebben a Pp. 272. §-ának (2) bekezdése alapján kérték a megyei bíróság ítéletének és a városi bíróság ítéletének, valamint az APEH-nek az I. r. felperest, a II. r. felperest és a III. r. felperest érintő határozatának hatályon kívül helyezését jogszabálysértés miatt.
Jogszabálysértésként arra hivatkoztak, hogy az alperes és az eljárt bíróságok jogszabálysértően értelmezték a fogyasztási adóra vonatkozó anyagi jogszabályokat. Az 1991. évi LXXVIII. törvény a háztartási tüzelőolajat, mint fogyasztási adó alól mentes terméket szabályozta. A háztartási tüzelőolaj forgalmazásáról szóló 64/1992. (IV. 7.) Korm. rendelettel módosított 64/1990. (X. 9.) Korm. rendelet rendelkezései alapján a felperesek terhére adókötelezettséget nem állapított meg. Egyébként is az ezen jogszabály által tiltott magatartás adókötelezettséget, adóalanyiságot nem keletkeztethetett.
Hivatkoztak az útalaptörvény 3. §-ában és 8. §-ában foglaltakra is, mely szerint a törvény alkalmazásában HTO-felhasználást nem kell figyelembe venni.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az 1992. január 6-án hatályba lépett, a fogyasztási adóról és a fogyasztási árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény (Fatv.) 3. §-a határozta meg az adó és az árkiegészítés alanyát, kimondva, hogy az adó alanya az a jogi személy, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, amely bevétel elérése érdekében, továbbá az a magánszemély, aki rendszeresen, üzletszerűen, bevétel elérése érdekében saját nevében és felelősségére az 1. §-ban meghatározott értékesítési tevékenységet végez.
A felperesek a Fatv. törvény 1. számú mellékletében 9/a sorszám alatt feltüntetett gázolajat és tüzelőolajat azonban nem értékesítettek, így nem váltak a fogyasztási adó alanyává. Ezen túlmenően az 1. számú melléklet 9/c pontja szerint a HTO adómentes tennék.
A Fatv. 4. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint az adót a nem adóalanytól beszerzett termék esetén a vevő fizeti.
Ezen törvényi rendelkezés tekintetében sem osztotta a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletében kifejtetteket, ugyanis az adóalanyiság megállapítása nem tehető függővé attól, hogy a termék milyen célra került felhasználásra. Az M. Rt. és a C.-F. Kft., ahonnan a felperesek a háztartási tüzelőolajat beszerezték, a Fatv. alapján adóalanynak minősültek, így a felperesek mint vevők, fogyasztási adó fizetésére a Fatv. 4. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján sem voltak kötelezhetők.
A 64/1992. (IV. 7.) Korm. rendelettel módosított 64/1990. (X. 9.) Korm. rendelet rendelkezett a háztartási tüzelőolaj forgalmazásáról. Ezen rendelet 1. §-ának (4) bekezdésében kimondta, hogy háztartási tüzelőolaj a lakosság részére, valamint a lakossági központos hő- és melegvíz-szolgáltatás tüzelőanyag-ellátásához értékesíthető. Egyéb tevékenységhez e termék nem értékesíthető és nem vásárolható.
Ezen jogszabályi rendelkezés azonban nem határozta meg annak jogkövetkezményét, ha a háztartási tüzelőolaj értékesítésére, illetőleg vásárlására az előírt tevékenységtől eltérő célra került sor.
Az 1990. évi XCI. törvény (Art.) 5. §-ának (1) bekezdése alapján a felperesek adózóként nem voltak marasztalhatók a fogyasztási adó tekintetében, mert adófizetési kötelezettséget az említett törvények nem írtak elő.
Helyesen hivatkozott a felperesi felülvizsgálati kérelem az 1992. évi XXX. törvény (útalap tv) 3. és 8. §-aira is. Az útalap tv 3. §-a szerint üzemanyag célú felhasználás esetén kell útalapot fizetni a gázolaj- és tüzelőolaj-értékesítés esetén literenként 5 Ft-ot. Az útalap tv 8. §-a szerint a gázolaj-, tüzelőolaj-értékesítésnél, illetve felhasználásnál nem kell a háztartási tüzelőolajat figyelembe venni. A felperesek tehát, akik egyébként a HTO-t nem is üzemanyagként használták fel, útalap fizetésére nem voltak kötelezhetők.
A fentiekre figyelemmel megállapítható tehát, hogy jogszabálysértő módon járt el az alperes, amikor a felpereseket fogyasztásiadó-hiány, útalap és késedelmi pótlék fizetésére kötelező elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor úgy ítélete meg, hogy a felperesek fogyasztásiadó-fizetési kötelezettsége fennállt, és ezért az alperesi határozatok felülvizsgálata iránt előterjesztett megalapozott keresetet elutasította. A másodfokú bíróság - eltérő jogi álláspontja folytán pedig - ugyancsak tévesen döntött az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyásáról.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a megyei bíróság jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az APEH határozatait ugyancsak hatályon kívül helyezte a Pp. 339. §-ának (1) bekezdésére is figyelemmel.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.28.135/1996. sz.)