adozona.hu
AVI 1997.8.108
AVI 1997.8.108
Az előjegyzett vámáruval az előjegyzésbe vételt kérő köteles elszámolni. Az elszámoláshoz be kell mutatni a vámáru azonosságát igazoló árunyilatkozat példányát [39/1976. (XI. 10.) PM r. 53. § (1) és (3) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1990. januárjától videofej-tekercselést végez az osztrák Philips cég részére bérmunkában.
A felperes 1994. március 10. és július 15. között 22 alkalommal videofejek bérmunka címén történő behozatali előjegyzésbe vételét indítványozta szabályszerűen kitöltött és benyújtott VÁM-91 árunyilatkozattal a B.-i Vámhivatalnál.
A vámhivatal a vámkezeléseket minden esetben elvégezte egyéves visszaviteli határidőt állapítva meg.
A felperes 1994. szeptember 9. napján kérte az előjegyzett vám...
AVI 1997.8.108 Az előjegyzett vámáruval az előjegyzésbe vételt kérő köteles elszámolni. Az elszámoláshoz be kell mutatni a vámáru azonosságát igazoló árunyilatkozat példányát [39/1976. (XI. 10.) PM r. 53. § (1) és (3) bek.]
A felperes 1990. januárjától videofej-tekercselést végez az osztrák Philips cég részére bérmunkában.A felperes 1994. március 10. és július 15. között 22 alkalommal videofejek bérmunka címén történő behozatali előjegyzésbe vételét indítványozta szabályszerűen kitöltött és benyújtott VÁM-91 árunyilatkozattal a B.-i Vámhivatalnál.
A vámhivatal a vámkezeléseket minden esetben elvégezte egyéves visszaviteli határidőt állapítva meg.
A felperes 1994. szeptember 9. napján kérte az előjegyzett vámáruk elszámolását oly módon, hogy a vámáruk azonosságát igazoló árunyilatkozat 3. példányát nem csatolta.
A behozatali előjegyzésben kezelt vámárut 1990. évben kiszállításra került áruval kívánta elszámolni.
A vámhivatal határozatával az előjegyzési elszámolási kérelmét elutasította felperesnek azzal az indokolással, hogy az 1994. évben behozott videofejeket nem lehet azonosítani az 1990. évben kiszállítottakkal.
E határozat ellen a felperes fellebbezéssel élt, melyben előadta, hogy a Philips cég részére 5 éve bérmunkát végeznek oly módon, hogy a gyártáshoz szükséges munkadarabot a megrendelő bocsátja vámelőjegyzéssel a rendelkezésükre, azon a tekercselési munkát elvégzik, majd visszaszállítják. Az alkatrész belföldön semmire sem használható fel.
A vámelőjegyzések elszámolása a bérmunka idején folyamatos volt. Az általuk tekercselt alkatrészek mindig kiszállításra kerültek, azok egyébként sem alkalmasak egyedi beazonosításra. Hangsúlyozza ismételten, hogy visszaigénylésre nincs lehetőség, hiszen belföldön értéktelen alkatrészek a Philips cég által szállított munkadarabok.
A fellebbezés alapján az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, ismételten hangsúlyozva, hogy jogszabály írja elő azon okiratokat, amelyek az előjegyzés elszámolásához szükségesek.
Az 1990-es kiszállításokat az 1994-es behozatali előjegyzésekhez felhasználni nem lehet.
E határozat ellen a felperes törvényes határidőn belül keresettel élt, melyben kérte a határozat felülvizsgálatát, annak hatályon kívül helyezését és alperes új eljárás lefolytatásra kötelezését azzal a megokolással, hogy az alperes a tényállást nem tisztázta körültekintően.
Az alperes érdemi ellenkérelmében határozatát jogszerűnek tartva a kereset elutasítását kérte, megismételve határozati indokait.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
A bíróság ítéletével arról döntött, hogy alperes határozata a keresettel támadott körben megfelel-e a törvényesség követelményeinek, azzal kapcsolatosan érdemi döntésre kiható jogszabálysértés megállapítható-e.
A többször módosított 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet 53. §-ának (1) bekezdése rögzíti, hogy az előjegyzett vámáruval a jogerősen megállapított visszaviteli határidőig az előjegyzésbe vételt kérő köteles elszámolni.
Az 53. § (3) bekezdésének b) pontja szerint az elszámoláshoz be kell mutatni külkereskedelmi áruforgalomban az előjegyzési okmányt, valamint a kiléptetés megtörténtét és a vámáru azonosságát igazoló árunyilatkozat 3. példányát A c) pont rögzíti, hogy bérmunka esetén - a fentieken kívül - az anyagfelhasználási kimutatást is be kell mutatni.
A bíróság a rendelkezésre álló okiratokból egyértelműen megállapította, hogy a felperes a részére a Philips cég által megküldött munkadarabokat felhasználja, majd azt visszaszállítja.
Nem vitatható az sem, hogy a behozott munkadarabok egyedi azonosításra alkalmasak és azok más módon, mint ahogy azt a felperes bérmunkában felhasználja, nem hasznosítható. Így is csak alkatrészek, amelyeket végső felhasználásra a külföldi cég tesz alkalmassá beépítéssel.
A munkadarabok jellegéből fakadóan tehát az nem állapítható meg, hogy ugyanaz a munkadarab kerül-e feldolgozott állapotban kiszállításra, mindössze az állapítható meg, hogy ugyanolyan mennyiség kiszállításra kerül. Azonban a jogszabály egyértelműen fogalmaz akkor, amikor azt rögzíti, hogy az elszámoláshoz be kell mutatni a vámáru azonosságát igazoló árunyilatkozat 3. példányát. E nélkül a vámhivatal nincs abban a helyzetben, hogy a behozott vámáru kilépését megfelelő módon igazoltnak tekintse és az elszámolást elvégezze.
A bíróság megítélése szerint az alperes akkor sértett volna jogszabályt, hogyha az 1990-es kiléptetéseket az 1994. évben előjegyzésbe vett vámáruk kiszállítása igazolásaként elfogadta volna.
Nem vitatható, hogy a behozott munkadarabok végső soron kiszállításra kerültek, azonban a jogszabály egy fontos feltétele nem teljesül. Ennek okán a bíróság azt sem tudta figyelembe venni, hogy a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága milyen jellegű tájékoztatást adott az alperesnek, hiszen az elszámolást a vámhivatal végzi.
Helyesen mutatott rá arra az alperes, hogy a VPOP nem gyakorolt felügyeleti intézkedést, mindössze egy levéllel fordult a vámhivatalhoz.
A bíróság nincs abban a helyzetben, hogy a jogszabályok ellenére méltányosságot gyakorolhasson, ennek okán az alperesi határozatot sem találta jogszabálysértőnek.
A jelen per során azt nem lehetett figyelembe venni, hogy a bérmunkában bejött, szállított, illetőleg munka alatt lévő videofejek darabszáma megegyezik, azonban adminisztrációs hiányosságok miatt az 1994. évben behozott munkadarabok kivitelét igazolni nem lehetett, ugyanis ez a határozat jogszerűségét nem érinti.
Az ítélettel szemben a felperes jelentett be fellebbezést, melyben az elsőfokú bíróság ítéletének kereseti kérelme szerinti megváltoztatását kérte. Arra hivatkozott, hogy javára alkalmazni kellett volna legalábbis a 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM r. 51. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat, de ezen túlmenően is, amikor aggálytalanul megállapítható, hogy a behozott áru visszaszállításra került - s ezt az alperes is elismerte - a vám kiszabására nem kerülhet sor.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybehagyatására irányult.
A fellebbezést a megyei bíróság nem találta alaposnak.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, s helyes jogkövetkeztetés levonásával utasította el a felperes keresetét.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság jogi indokolásával minden egyetért, az abban foglaltakat megismételni nem kívánja, arra csak visszautal. A fellebbezéshez kapcsolódóan azonban az elsőfokú indokolást az alábbiak szerint egészíti ki:
A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága 12153/1994. sz. intézkedése lényegében azt tartalmazza, hogy a kérelem levélbeni elutasítása helyett alakszerű határozattal kell az ügyben a vámhivatalnak dönteni, s amennyiben a behozott, illetve kiszállított áruk mennyisége és azonossága megállapítható, kerülhet sor az elszámolásra.
Ezen intézkedést tévesen tekinti a felperes olyannak, amely alapján az elszámolásra irányuló igényét a vámhivatalnak helyt adóan kellett volna teljesíteni.
A vámhivatal ugyanis az intézkedésnek tartalmilag eleget tett, a kérelemhez kapcsolódóan alakszerű határozattal döntött, s a vámáru azonossága megállapíthatatlansága miatt a kérelmet elutasította. Az a tény ugyanis, hogy 1994. évben behozatali előjegyzésbe vett vámáru nem azonos az 1990. évben már kiszállított vámáruval, kétségtelenül megállapítható még akkor is, ha az előjegyzésbe vett és kiszállított vámáru egyedileg nem azonosítható. Az 1994. évben behozatali előjegyzésbe vett videofejek ugyanis eltérő típusúak voltak, s az még csak valószínűsítve sincs, hogy ugyanazon típus került évekkel ezelőtt is beszállításra. A felperes által csatolt leltárból is kitűnik, hogy több mint 20-féle videofejen, illetve egyéb alkatrészen végzett munkát, s az 1990. évi kiszállításokban szereplő videofejek típusazonossága a behozatali előjegyzésbe vett árukkal nem állapítható meg.
Kiemelte a megyei bíróság, hogy az alperes olyan tételek vonatkozásában is előterjesztette az elszámolási igényét, melyet már számára korábban teljesítettek. A 120/2219 számú és a 120/2409 számú árukiviteli bizonylatokból kitűnik, hogy 1990. december 17-én, illetve 1991. április 3-án az azokon szereplő árumennyiség elszámolásra került. Helytállóan mutatott rá az alperes a fellebbezési ellenkérelmében arra, hogy az előjegyzés meghosszabbítására hivatalból nem, csak kérelemre kerülhet sor, s a felperes részéről a vámhatósági eljárásban ilyen kérelem benyújtásra nem került.
Ehhez kapcsolódóan megjegyezte a megyei bíróság, hogy a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perekben is érvényesül a kereseti kérelemhez kötöttség elve, vagyis a bíróság csak a kizárólag abban a körben vizsgálhatja felül a közigazgatási határozatot, amelyre vonatkozóan a perindítási határidő alatt az igényérvényesítő fél a jogszabálysértést megjelöli. A felperes a keresetében az Áe. 26. §-a (1) bekezdésének megsértésére hivatkozott, vagyis arra, hogy a közigazgatási szervek a tényállást nem derítették fel. Ehhez képest pedig a másodfokú eljárás során már nem megengedett keresetváltoztatásnak minősül azon hivatkozás, hogy a jogszabálysértést a 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM r. 51. §-a (1) bekezdésének mellőzésében jelöli meg.
A 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM r. 53. §-ának (1) bekezdése szerint az előjegyzett vámáruval az előjegyzésbe vételt kérő köteles elszámolni. Ugyanezen szakasz (3) bekezdésének b) pontja értelmében az elszámoláshoz be kell mutatni a vámáru azonosságát igazoló árunyilatkozat 3. példányát. A felperes pedig ennek nem tett eleget, évekkel korábban az országból kivitt vámáru árukiviteli bizonylatával a később behozott és előjegyzésbe vett áru azonosságát nem lehet bizonyítottnak tekinteni.
(Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 4.Pf.21.616/1996. sz.)