adozona.hu
AVI 1997.8.105
AVI 1997.8.105
A mérlegelési jogkörben hozott adóhatározat felülvizsgálatakor a bíróság azt vizsgálja, hogy az adóhatóság a tényállást feltárta-e, betartotta-e az eljárási szabályokat, számot adott-e a mérlegelés szempontjairól és a határozat indokolásából a mérlegelés jogszerűsége megállapítható-e [1990. évi XCI. tv 74. § (13) bek. a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes egyéni vállalkozó által üzemeltetett, S. K. út 1. szám alatti üzletben az APEH megyei igazgatósága 1996. január 17. napján a nyugtaadási kötelezettség teljesítését ellenőrizte. Az ellenőrzés megállapításairól a helyszínen jegyzőkönyv készült. A jegyzőkönyvi megállapítások alapján az elsőfokú adóhatóság határozatában a nyugtaadási kötelezettség elmulasztása miatt 80 000 Ft, a jogszabályban előírt hiánya miatt pedig 20 000 Ft mulasztási bírságot alkalmazott.
A határozat indokolása a...
AVI 1997.8.105 A mérlegelési jogkörben hozott adóhatározat felülvizsgálatakor a bíróság azt vizsgálja, hogy az adóhatóság a tényállást feltárta-e, betartotta-e az eljárási szabályokat, számot adott-e a mérlegelés szempontjairól és a határozat indokolásából a mérlegelés jogszerűsége megállapítható-e [1990. évi XCI. tv 74. § (13) bek. a) pont].
A felperes egyéni vállalkozó által üzemeltetett, S. K. út 1. szám alatti üzletben az APEH megyei igazgatósága 1996. január 17. napján a nyugtaadási kötelezettség teljesítését ellenőrizte. Az ellenőrzés megállapításairól a helyszínen jegyzőkönyv készült. A jegyzőkönyvi megállapítások alapján az elsőfokú adóhatóság határozatában a nyugtaadási kötelezettség elmulasztása miatt 80 000 Ft, a jogszabályban előírt hiánya miatt pedig 20 000 Ft mulasztási bírságot alkalmazott.A határozat indokolása alapján az ellenőrzési jegyzőkönyv szerint a felperes nyugtaadási kötelezettségének nem tett eleget. A nyugtaadás elmulasztásával megsértette az 1992. évi LXXIV. tv 70. §-a (1) bekezdésének előírásait, így terhére az Art. 74. §-ának (12) bekezdése szerint került sor mulasztási bírság alkalmazására.
Megállapítást nyert továbbá, hogy felperesnél a regisztrált bevétel és készpénz 211 Ft eltérést mutatott, melyre vonatkozóan bizonylattal nem rendelkezett. A számviteli törvény 80. §-ának (2) bekezdése szerint pénzeszközökről vezetett nyilvántartási rendszernek olyannak kell lennie, amely a teljes üzleti pénzforgalmat zárt, az elszámolások egyezőségét biztosíték formában mutatja ki. A 83. § (1) bekezdése szerint minden gazdasági műveletről, amely az eszközök, illetőleg az eszközök forrásainak állományát megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani.
A felperes megsértette ezt a jogszabályi kötelezettségét, így az Art. 74. §-a (13) bekezdés a) pontja szerint terhére mulasztási bírságot állapítottak meg. Mulasztási bírság megállapításánál a mulasztás körülményein túlmenően figyelembe vette az elsőfokú hatóság, hogy a felperes vonatkozásában korábban hasonló jellegű mulasztás nem volt.
A felperes fellebbezése alapján alperes határozatában az elsőfokú határozatot megváltoztatta, felperes terhére a nyugtaadási kötelezettség elmulasztása miatt 60 000 Ft, a jogszabályban előírt bizonylat hiánya miatt pedig 10 000 Ft összegű mulasztási bírságot alkalmazott.
Az alperes határozatának indokolása szerint, az üzletben értékesítést végző személy akkor járt volna el jogszerűen, ha az értékesített termék ellenértékének átvételével és az ára átadásával egyidejűleg nyugtát is a vevő rendelkezésére bocsátotta volna. Az alkalmazott a felperes megbízásából látta el feladatát, ezért tevékenységének jogszerűségéért is a felperes tartozik felelősséggel. Az Art. 74. §-ának (12) bekezdése szerint, nyugtaadási kötelezettség elmulasztása esetén első alkalommal 100 000 Ft-ig terjedő bírság alkalmazható. Az Art. 74. §-ának (14) bekezdése szerint a bírság kivételes méltányosságból mérsékelhető, azonban a mérséklésnél az eset összes körülményeit mérlegelni kell.
Az alperes hivatkozása szerint az elsőfokú adóhatóság nem mérlegelte helytállóan azt a körülményt, hogy a felperes egyéni vállalkozás keretében végzi tevékenységét, és mulasztás feltárására az első alkalommal került sor, így az alperes a bírság összegét 60 000 Ft-ra mérsékelte. A pénzkészlet eltérése, illetőleg a bizonylat hiánya alapján az Art. 74. §-a (13) bekezdésének a) pontja szerint a mulasztási bírság felső határa 200 000 Ft.
A jogorvoslati eljárásban alperes a pénzkészlet-eltérés keletkezésének körülményeit megvizsgálva megállapította, hogy az elsőfokú hatóság helyesen mérlegelte azt a tényt, hogy a nyitókészlet mellett további bevétel-eltérés mutatkozott, amely nem volt bizonylatolva, viszont nem mérlegelte kellő súllyal azt, hogy az összes eltérés csak 211 Ft-ot jelentett, így az összeg nagyságára tekintettel alperes a kiszabott bírságot 10 000 Ft-tal csökkentette.
A felperes határidőben az alperes határozatának bírósági felülvizsgálatát kérte. A kereset az alperes határozatának felülvizsgálatára és a bírság csökkentésére irányult.
A felperes arra hivatkozott, hogy magát vétlennek tartja, ugyanakkor az alkalmazott büntetés rendkívül súlyos. A felperes utalt arra, hogy az ellenőrzés időpontjában nem tartózkodott az üzletben, viszont az alkalmazottakat megfelelő kioktatással és tájékoztatással ellátta. 1986 óta egyéni vállalkozó és korábban ilyen típusú mulasztást nem állapítottak meg.
Az alperes érdemi nyilatkozatában határozati indokait fenntartva a kereset elutasítását kérte.
A bíróság felperes keresetét nem találta alaposnak a következők miatt:
A per tárgyát az alperes határozatának törvényességi felülvizsgálata képezte a Pp. XX. fejezete szerinti közigazgatási per keretében. A bíróság ítéletében az alperes határozatának törvényességéről döntött, tehát arról, hogy a határozat mennyiben felel meg az arra vonatkozó jogszabályi követelményeknek. A perbeli jogvita lényegét a felperes terhére két jogcímen alkalmazott mulasztási bírság összege képezte.
A bíróság a törvényességi felülvizsgálatot követően úgy foglalt állást, hogy az alperes határozata nem jogszabálysértő. A bíróság kiemelte, hogy az alperes határozata az Art. 72. §-ának (12) bekezdése, illetőleg a 74. §-a (13) bekezdésének a) pontja szerint valójában mérlegelési jogkörben hozott adóhatározatnak tekinthető. A mérlegelési jogkört az eredményezi, hogy az Art. ezen rendelkezésének a mulasztási bírság összegének meghatározásakor csupán az alkalmazható bírság összegének felső határát rögzítik, amiből eredően az adóhatóságok a törvény keretei között mérlegelhetik, hogy adott súlyú mulasztást milyen összegű bírsággal szankcionálnak.
A bírság alkalmazásánál mérlegelni kell a mulasztás körülményeit, súlyát, gyakoriságát, illetőleg azt, hogy a mulasztás az adójogszabályok milyen típusú megsértésével jár. A bíróság álláspontja szerint az alperes mérlegelési jogkörében eljárva mindenben helyesen döntött, és az általa alkalmazott mulasztási bírság összege is megfelel az eset összes körülményeinek.
A mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata körében a bíróság alapvetően azt vizsgálja, hogy az adóhatóság a tényállást kellően feltárta-e, mennyiben tartotta be az eljárási szabályokat, számot adott-e a mérlegelés szempontjairól, illetőleg határozatának indokolásából a mérlegelés jogszerűsége megállapítható-e. Ezen követelményeknek az alperes határozata mindenben eleget tesz.
A felperes ténybelileg egyik mulasztását sem tette vitássá, ugyanakkor az általa megjelölt indokok adójogi felelősségét nem mentik. Az alkalmazott eljárásáért, illetőleg az üzletben árusító személy tevékenységéért a felperes tartozik felelősséggel, és a felelősség alól adott esetben az sem mentesíti, hogy a dolgozót vagy alkalmazottat a megfelelő kioktatással ellátta.
A bíróság kiemelte azt is, hogy a nyugtaadási kötelezettség elmulasztása komoly súlyú kötelezettségszegés, mivel ténybelileg bevétel eltitkolásra adhat alapot, még akkor is, ha a bizonylat elmulasztásában ilyen szándék nem állapítható meg. Ez a magyarázata annak, hogy az Art. meglehetősen súlyos szankciót fűz a nyugtaadási kötelezettség elmulasztásához. A nyugtaadási kötelezettségek esetében fennálló 100 000 Ft-os felső bírság mértékhez képest az alkalmazott 60 000 Ft-os bírság az eset összes körülményeivel, a mulasztás súlyával összhangban áll, így alperes döntése nem tekinthető jogszabálysértőnek.
A pénzkészlet bizonylatolásának elmulasztása kapcsán a bíróság arra utal, hogy ténybelileg a számviteli törvény rendelkezéseinek megsértése, így a 84. § (3) bekezdésének és a 80. § (2) bekezdésének megsértése egyértelműen megállapítható, hogy a felperes a bizonylatoltság hiányát maga sem tette vitássá. Ez a kötelezettségszegés valójában az Art. szerint a nyugtaadási kötelezettség elmulasztásánál is súlyosabb kötelezettség-szegésnek minősül, a törvény a 74. §-ának (13) bekezdése szerint ebben az esetben 200 000 Ft-os felső bírság mértékről rendelkezik. Az ehhez képest alkalmazott 10 000 Ft-os bírság alacsonynak tekinthető, s lényegében azzal áll összhangban, hogy a nem dokumentált pénzkészlet eltérés alacsony összegű volt.
Az alperes ebben a körben is mindenben eleget tett a mérlegelési jogkörben hozott döntés követelményeinek, így határozati rendelkezése nem tekinthető jogszabálysértőnek.
(Miskolci Városi Bíróság 34.P.22.834/1996. sz.)