adozona.hu
AVI 1997.8.102
AVI 1997.8.102
I. Az 1996. július 25-e előtti időszakban az adótartozás átvállalására kizárólag a külön - adót vagy költségvetési támogatást megállapító - törvény rendelkezése alapján kerülhet sor [1990. évi XCI. törvény 26. § (1) bekezdés, és azt módosító 1995. évi CX. tv 7. §-a, továbbá az 1996. évi XL. törvény]. II. Az adófolyószámla kizárólag az adózó adókötelezettségének, költségvetési támogatás iránti igényének, valamint az arra teljesített befizetéseknek és kiutalásoknak a nyilvántartására szolgál, így arra követel
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes kérelemmel fordult az elsőfokú adóhatósághoz annak engedélyezése érdekében, hogy az R. Kft. áfafizetési kötelezettségéből 5 135 000 Ft-ot átvállalhasson.
A felperes az átvállalt összeget az 1995. szeptember hóra beadott áfa-bevallásában szereplő - visszaigényelhető - összegből az R. Kft. javára történő átvezetéssel teljesíti.
Kérte a felperes az átvezetést (átvállalást) 1995. október 20-i teljesítéssel könyvelni a folyószámlákon.
Rögzítette, hogy az áfa átvállalása a felek közöt...
AVI 1997.8.102 I. Az 1996. július 25-e előtti időszakban az adótartozás átvállalására kizárólag a külön - adót vagy költségvetési támogatást megállapító - törvény rendelkezése alapján kerülhet sor [1990. évi XCI. törvény 26. § (1) bekezdés, és azt módosító 1995. évi CX. tv 7. §-a, továbbá az 1996. évi XL. törvény].
II. Az adófolyószámla kizárólag az adózó adókötelezettségének, költségvetési támogatás iránti igényének, valamint az arra teljesített befizetéseknek és kiutalásoknak a nyilvántartására szolgál, így arra követelést vagy jóváírást rávezetni csak bevallás vagy adóhatósági határozat alapján lehetséges. A különböző adóalanyok folyószámlái közti átvezetésre csak téves adószámlára befizetés esetén kerülhet sor. Az adótartozás átvállalására létrejött polgári jogi szerződés alapján nincs lehetőség a tartozást átvállaló adószámlájára a követelést átvezetni, az változatlanul az eredeti kötelezett adófolyószámláján tartandó nyilván, és csak abban az esetben vezethető át a tartozást átvállaló adófolyószámlájára, ha az adóhatóság a tartozást átvállalót külön határozattal kötelezi az adótartozás megfizetésére [Art. 32. §, 25. § (2) bek. d) pontja].
A felperes kérelemmel fordult az elsőfokú adóhatósághoz annak engedélyezése érdekében, hogy az R. Kft. áfafizetési kötelezettségéből 5 135 000 Ft-ot átvállalhasson.A felperes az átvállalt összeget az 1995. szeptember hóra beadott áfa-bevallásában szereplő - visszaigényelhető - összegből az R. Kft. javára történő átvezetéssel teljesíti.
Kérte a felperes az átvezetést (átvállalást) 1995. október 20-i teljesítéssel könyvelni a folyószámlákon.
Rögzítette, hogy az áfa átvállalása a felek között 1995. május 2-án teljesített apportátadás-helyesbítő számla kibocsátása miatt történik.
Az elsőfokú adóhatóság az átvállaláshoz való hozzájárulást megtagadta határozatában.
A felperes fellebbezett e döntés ellen, azonban az alperes határozatával azt helyenhagyta. Megállapította, hogy a fellebbezés nem alapos, a kérés - jogszabályi rendelkezés hiányában - nem teljesíthető.
A felperes keresettel élt e határozat ellen, kérte annak hatályon kívül helyezését, azt, hogy a bíróság pótolja az átvállaláshoz való hozzájárulást, állapítsa meg annak jogszerűségét. Az alperest perköltségben is kérte marasztalni.
A felperes hivatkozott az 1990. évi XCI. tv (a továbbiakban: Art.) 26. §-ában írtakra. Előadta, hogy felperes és az adóhatóság között összegszerűségben nincs vita, a vizsgálat megállapította az áfa-túlfizetés jogosságát.
Az alperesi határozat törvényi idézete precíz és pontos, de nem e peres ügyre alkalmazható.
Az Art. 26. §-ának (1) bekezdéséhez ugyanis a hivatkozott feltételt, mint az átvállalás lehetőségének további kritériumát az 1996. január 1-jétől hatályba lépő törvénymódosítás tartalmazza. Ennek az 1995. októberi ügyre történő alkalmazása az adóhatóság részéről jogszabálysértő.
Az 1995 októberében hatályos törvény szerint az adótartozás átvállalásának külön feltételét csupán az Art. 25. §-ának (2) bekezdése tartalmazta. Ez azonban az általános szabályokhoz (Ptk. tartozásátvállalásra vonatkozó szabályai) képest az adóhatóság oldalán tartalmazott korlátozást, tételes rendelkezést, amikor meghatározta a jóváhagyás megtagadásának esetét, "Ha az adótartozás megfizetése a kezes, illetve tartozást átvállaló személyében nem biztosított." E korlátozás jelen esetben nem áll fenn, hiszen ugyanazon jogügyletből eredően, ugyanakkora jog és kötelezettség egyidejű fennállta mellett nyújtották be a felek az adóhatósághoz kérelmüket.
Így az adóhatóság nem tagadhatta volna meg a kérelem teljesítését.
Az 1996. január 1-jével történt jogszabályváltozás szigorította az eljárási rendet, ezt azonban annak hatálybalépéséig alkalmazni nem lehet.
Hivatkozott a felperes a megyei bíróság ítéletében írtak közül többek között arra, "ha az adófizetési kötelezettséget megállapító jogszabályi rendelkezés nem egyértelmű, kétség esetén ezt a körülményt az adózó javára kell figyelembe venni". Ennek alapján tehát minden olyan jogértelmezési kérdésben, amely nem egyértelmű, az adózóra kedvezőbb értelmezés szerint kell eljárni.
Előadta még a felperes, hogy az adott évben, 1995-ben már három azonos jellegű ügyét - a kérelemmel azonos módon - kedvezően bírálta el az adóhatóság, megadta jóváhagyását, az ügylet könyvelésre került. Jelen ügyben sincs jogszabályi akadálya a kérés teljesítésének.
Az alperes írásbeli ellenkérelmében e kereset elutasítását, szóbeli nyilatkozatában pedig perköltség megállapítását is kérte.
Az alperesi álláspont szerint a másodfokú határozat nem törvénysértő. Az Art. 26. §-ának (1) bekezdésében említett tartozásátvállalás és kezességvállalás jogintézményének alkalmazása csak akkor fordulhat elő, ha azt "törvény lehetővé teszi". A jogszabályhely szövegkörnyezetéből az a következtetés vonható le, hogy e törvény nem lehet a Ptk., hanem csak adóra vonatkozó törvény. Az elbírálás időpontjában hatályos adójogszabályok a kezességvállalás lehetőségét nem tartalmazták, tartozásátvállalásról is csak a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII., tv rendelkezett. Ez azonban nem tartozik az állami adóhatóság hatáskörébe.
Csak az 1996. évi LX. tv hatálybalépésével tette lehetővé maga az Art., külön adójogszabályi rendelkezés nélkül a tartozásátvállalás, illetve a kezességvállalás jogintézmények alkalmazását az adójogban.
Nem fogadta el azt a felperesi hivatkozást, hogy már három hasonló kérelmet - a felperesnek kedvező módon - elbírált az adóhatóság.
Az esetlegesen elkövetett hiba nem adhat okot törvénysértő gyakorlat folytatására, mind az adózó, mind az adóhatóság jogaikat csak rendeltetésszerűen gyakorolhatják, úgy, hogy azok az Art-nek és más törvényeknek is megfejeljenek.
Az elsőfokú bíróság állásfoglalása szerint a felperes keresete alaptalan.
A megtartott tárgyaláson a peres felek képviselői megerősítették korábbi állásfoglalásukat és a felperes becsatolt mellékleteket, hogy korábban az adóhatóság a felperesi kéréseket teljesítette. Hangsúlyozta, hogy ellentmondásos az alperesi nyilatkozat a fogalmak használatában, ugyanis hol átvállalásról, hogy pedig átvezetésről szól. A felperes befizette a perben szereplő 5 135 000 Ft-ot, amelyhez késedelmi pótlék is tapad.
Így felperesnek kára keletkezett, ezenkívül olyan elutasító döntést hozott első alkalommal az elsőfokú adóhatóság, amely az időt elhúzta az érvényesíthető jog alkalmazásában. A mulasztást az adóhatóság később elismerte.
Az alperes nem vitatta a felperesi állítás azon részét, hogy az adóhatóságon belül a tartozásátvállalás kérdéskörében a jelenlegitől eltérő döntés születhetett, éppen a felperes kérése nyomán.
A törvény helyes alkalmazása viszonyt nem teszi lehetővé a felperesi kérés teljesítését.
Az Art. 1996. évben kétszer is módosult, visszaható hatálya nem volt, így a peres ügyben az 1995. évben hatályos rendelkezést kell alkalmazni.
A perbeli időben hatályos Art. 26. §-a a következőket tartalmazza: az adó megfizetéséért - ha azt törvény lehetővé teszi - a Polgári Törvénykönyv szerint kezességet lehet vállalni, illetve az adótartozást más átvállalhatja.
A kezesség vállalása és a tartozás átvállalása az adóhatóság jóváhagyásával válik érvényessé. Az adóhatóság a jóváhagyást megtagadja, ha az adótartozás megfizetése a kezes, illetve a tartozást átvállaló személyében nem biztosított.
A kezesség szabályait a Ptk. 272-276. §-ai szabályozzák.
A kezesség személyi biztosíték. A kezességi szerződés a kezes kötelezettségvállalását tartalmazza arra vonatkozóan, hogy amennyiben a kötelezett nem teljesít, maga fog helyette a jogosultnak teljesíteni.
Ez a kötelezettségvállalás azonban csak az adóhatóság jóváhagyásával válik érvényessé. A kezesség szabályai a Ptk.-ban rögzítettek, de a felhívott jogszabályhely ezenkívül utal arra, hogy ha azt törvény lehetővé teszi, csak akkor alkalmazható. Ebben a megfogalmazásban tehát a bíróság osztja azt az alperesi véleményt, hogy külön törvényről van szó, nem a Ptk.-ról.
A perbeli időben viszont sem azt Art., sem más törvény nem rendelkezett a tartozásátvállalásról. Jogszabályi engedményezés hiányában pedig az adóhatóság nem teljesíthette a felperesi kérést még akkor sem, ha egyébként a megtagadás körülményei egyéb vonatkozásban nem álltak fenn.
A felülvizsgálat során tehát a bíróság azt állapította meg, hogy alperes nem sértett jogszabályt határozata meghozatalánál, így a felperes keresetét elutasította.
Nem látta alkalmazhatónak a bíróság azt a felperesi hivatkozást, amelyet a megyei bíróság egyik ítéletéből idézett keresetében. Az adófizetési kötelezettséget megállapító jogszabályi rendelkezés egyértelmű, ezért kétség nem áll fenn a vonatkozásban, hogy a törvény megalkotásának hiánya miatt nem volt teljesíthető a felperes kérése. A perbeli ügyben nem kétség merült fel az adófizetés terén, hanem jogszabály hiánya.
A keresetet elutasító elsőfokú ítélet ellen a felperes által előterjesztett fellebbezést a megyei bíróság elutasította. Az indokolás szerint az elsőfokú bíróság helyes tényállás alapján érdemben is helyes döntést hozott.
A megyei bíróság mindenben osztotta az elsőfokú ítélet jogi indokolását is, és azt kizárólag a fellebbezésben foglaltakra tekintettel egészítette ki a következőkkel: Kétségtelen, hogy az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 26. §-a (1) bekezdésének az 1995. szeptember hónapjában hatályos rendelkezése az adótartozás átvállalásának feltételeként kizárólag a "törvényi" szabályozás fennállását jelölte meg. Az e jogszabályi rendelkezéshez fűzött miniszteri indokolás sem utalt arra, hogy a jogalkotó milyen törvényi kört kívánt a szabályozás tárgyává tenni.
A rendelkezés megszövegezéséből azonban kétséget kizáróan megállapítható nyelvtani értelmezés szerint is, hogy az adótartozás átvállalására csak abban az esetben kerülhetett sor az egyéb feltételek fennállta esetén, ha ennek lehetőségét az Art-n kívüli külön törvény szabályozta.
Erre utal az Art. hivatkozott szakaszát módosító 1995. évi CX. törvény 7. §-ához fűzött indokolás is, amelyből megállapítható, hogy a korábbi megfogalmazás a törvényi kör indokolatlanul tág megvonásával a gyakorlat állandó jogértelmezési problémát okozott. Ennek folytán vált szükségessé az a módosítás, amely megkönnyítve a jogalkalmazók munkáját, pontosan megjelölte, hogy a tartozásátvállalást adót vagy költségvetési támogatást megállapító törvények tehetik lehetővé. E törvénymódosítás indokolásában azonban - visszautalva az Art. korábbi rendelkezésre - a törvényalkotó eredeti szándékaként jelölték meg az immáron konkrétan körülhatárolt törvényi kört, ekként a korábbi jogszabály pontosításaként feltüntetve a módosító rendelkezést.
Mindezekből okszerűen következik tehát, hogy a felperes és az R. Kft. között adótartozás átvállalására létrejött megállapodására irányuló kérelem benyújtásának időpontjában külön törvényi szabályozás hiányában nem volt lehetőség az adótartozás átvállalására és így annak engedélyezésére sem, jóllehet magát az átvállalás lehetőségét az Art. szabályozta.
Alaptalanul hivatkozik a felperes fellebbezésében arra, hogy az alperes korábban több ízben hajtott végre hasonló megállapodások alapján folyószámla-átvezetést.
Az Art. 32. §-ának rendelkezései ugyanis az adóalanyok adófolyószámlái közt átvezetésre kizárólag téves adószámra befizetés esetén kerülhetett csak sor.
Az adófolyószámla vezetése ugyanis az 1981. évi I. törvény 3. §-ának (3) bekezdése szerinti nyilvántartás-vezetés, amely kizárólag az adózó adókötelezettségének, költségvetési támogatás iránti igényének, valamint az arra teljesített befizetéseknek és kiutalásoknak a nyilvántartására szolgál, és arra követelést vagy jóváírást rávezetni kizárólag bevallás vagy az adóhatóság határozata alapján lehetséges.
Csupán megjegyezte a megyei bíróság, hogy a hivatkozott rendelkezés alapján az 1996. évi XL. törvény hatálybalépése folytán jelenleg a már külön törvényi felhatalmazás nélkül is engedélyezett adótartozás-átvállalás esetén is a tartozást az eredeti kötelezett (adózó) folyószámláján kell nyilvántartani. Az adófolyószámlák közti átvezetésre tehát csupán a megállapodásra tekintettel jelenleg sem kerülhet sor. Az adótartozást átvállalót - önkéntes teljesítés hiányában - az Art. 25. §-a (2) bekezdésének d) pontjában foglaltak szerint csak külön a nevére szóló kötelezést tartalmazó határozattal lehet az átvállalt adótartozás megfizetésére kötelezni.
Az adóhatóság előzőek szerinti, korábbi és minden jogszabályi alapot nélkülöző törvénysértő gyakorlata tehát nem adhat alapot az alperes törvényes és megalapozott határozatának hatályon kívül helyezésére.
(Hajdú Bihar Megyei Bíróság 3.Pf.20.620/1997. sz.)