adozona.hu
AVI 1997.8.101
AVI 1997.8.101
A fuvarozási tevékenység általános forgalmi adójának számítási módja [1989. évi XL. tv 30. §., 1992. évi LXXIV. tv 8. § (4) bek., 13. § (2) bek., 22. § (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1992. és 1993. évben víz- és csatornacsöveket értékesített. Az értékesítések egy részéhez a kft. által közvetített fuvarszolgáltatás is kapcsolódott. A felperes ezekben az esetekben a számlában külön tüntette fel az áru értékét, és a fuvarozási díjat. A fuvarozási díjra az arra érvényes általános forgalmiadó-kulcsot tüntette fel.
Az adóhatóság 1992. és 1993. évekre vonatkozóan áfa adónemben adóellenőrzést végzett a felperesnél, amelynek során megállapította, hogy a felperes tévese...
AVI 1997.8.101 A fuvarozási tevékenység általános forgalmi adójának számítási módja [1989. évi XL. tv 30. §., 1992. évi LXXIV. tv 8. § (4) bek., 13. § (2) bek., 22. § (2) bek.]
A felperes 1992. és 1993. évben víz- és csatornacsöveket értékesített. Az értékesítések egy részéhez a kft. által közvetített fuvarszolgáltatás is kapcsolódott. A felperes ezekben az esetekben a számlában külön tüntette fel az áru értékét, és a fuvarozási díjat. A fuvarozási díjra az arra érvényes általános forgalmiadó-kulcsot tüntette fel.Az adóhatóság 1992. és 1993. évekre vonatkozóan áfa adónemben adóellenőrzést végzett a felperesnél, amelynek során megállapította, hogy a felperes tévesen járt el a fuvarszolgáltatások áfája felszámításakor, mert mint kapcsolódó szolgáltatásra, a termékekre vonatkozó adókulcsot kellett volna feltüntetni a számlán.
A megállapítások alapján a felperest 1992. évre 2000 Ft, 1993. évre 199 000 Ft adóhiány, 50%-os mértékű adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljárt APEH hatósági főosztály megyei hatósági osztálya 1995. július 12-én kelt határozatában a késedelmi pótlék kismértékű megváltoztatása mellett az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte, hivatkozással arra, hogy a fuvarszolgáltatásra mint közvetített szolgáltatásra az áfa-törvény 8. §-ának (4) bekezdését és nem pedig a kapcsolódó szolgáltatásra vonatkozó szabályt kell alkalmazni.
Az alperesek a kereset elutasítására tettek indítványt.
Az elsőfokú bíróság a keresetnek részben helyt adott. Az indokolás rámutat, hogy az 1992. évben hatályos, az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény 30. §-a szerint, ha az adóalany terméke értékesítéséhez vagy szolgáltatása teljesítéséhez közvetlenül kapcsolódó (így különösen: csomagolási, raktározási, fuvarozási, rakodási) szolgáltatást (mellékszolgáltatást) is nyújt, annak ellenértéke után az adót a termékre, illetve a szolgáltatásra vonatkozó adókulcs figyelembevételével kell meghatározni.
Az 1993. évre hatályos, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 8. §-ának (4) bekezdése kimondja, hogy ha az adóalany a szolgáltatásnyújtást a saját nevében, de más javára rendeli meg, úgy kell tekinteni, mint aki ugyanannak a szolgáltatásnak egyidejűleg a igénybevevője és a nyújtója is.
A 13. § (2) bekezdése értelmében e törvény alkalmazásában közlekedés:
a) a fuvarozás,
b) a fuvarozáshoz kapcsolódó csomagolás és rakodás,
c) a szállítmányozás,
d) az a)-c) pontokban felsorolt szolgáltatásnyújtások szervezése,
e) az a)-d) pontokban felsorolt szolgáltatásnyújtások teljesítésében való közreműködés (közvetítés), ha az más nevében és javára történik.
A 22. § (2) bekezdésének c) pontja szerint az (1) bekezdés szerinti ellenértékbe beletartoznak különösen a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesítéséhez járulékosan kapcsolódó költségek, még akkor is, ha azok külön megállapodáson alapulnak, így különösen: az ügynöki, a bizományi, a biztosítási, a közlekedési költségek.
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 86. §-ának (1) bekezdése szerint az adóhatóság másodfokú jogerős érdemi határozatát a bíróság az adózó kérelmére jogszabálysértés esetén megváltoztatja vagy hatályon kívül helyezi, és ha szükséges, az adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasítja.
A felperes keresetét az 1993. évben hatályos áfa-törvény 8. §-ának (4) bekezdésére alapozta, illetve arra hivatkozott, hogy a fuvarozási tevékenységet nem a felperes végezte, csupán közvetített.
Az 1993. évi áfa-szabályokat vizsgálva megállapítható, hogy a 22. § (2) bekezdésének c) pontjában foglalt járulékosan kapcsolódó költségek szabálya a 13. § (2) bekezdésének e) pontjával együttesen értelmezve vonatkozik a felperes által közvetített, más nevében és javára végzett fuvarozási tevékenységre is. A 8. § (4) bekezdésében szabályozott közvetített szolgáltatás szabálya ugyanakkor nem zárja ki a fenti szabály érvényesülését, hiszen ahhoz mérten speciális szabályról van szó.
A leírtak miatt az elsőfokú bíróság a keresetet az 1993. évre vonatkozó részében elutasította.
Az 1992. év vonatkozásában az akkor hatályos áfa-törvény ilyen részletes szabályokat nem tartalmaz. A 7. § (2) bekezdésében található közvetített szolgáltatás szabályán és a 30. §-ban egyetlen bekezdésben szabályozott kapcsolódó szolgáltatás tényállásán túl részletező előírások nincsenek. Önmagában a 30. §-ból nem következik az, hogy a szolgáltatást közvetítő adóalany is a 30. § szerint köteles eljárni. (A törvényszöveg szerint a kapcsolódó szolgáltatást nyújtó adóalany köteles a szolgáltatás ellenértékét a termékértékesítésre vonatkozó adókulccsal meghatározni.)
A fentiek alapján az elsőfokú bíróság azt az álláspontot foglalta el, hogy 1992. évben az áfa-törvény alapján nem kérhető számon a felperesen a kapcsolódó szolgáltatás szabálya szerint áfa-kulcs alkalmazása. Ezért a határozatot e körben hatályon kívül helyezte.
Az elsőfokú ítéletet mind a felperes, mind a II. r. alperes fellebbezéssel támadta.
A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, és az alperesi határozatok egészében való hatályon kívül helyezését, s az alperesek új eljárásra kötelezését kérte.
A felperes fenntartotta azt az álláspontját, hogy a fuvarozási tevékenység áfájának felszámítása során helytállóan járt el. Utalt a nézete szerint ezen álláspontot alátámasztó APEH-állásfoglalásra. A II. r. alperes fellebbezésében ugyancsak az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, és a felperes keresetének - a határozat 1992. évre szóló rendelkezése tekintetében is - elutasítását, a felperes perköltségre fizetésére kötelezését kérte.
A II. r. alperesi fellebbezési érvelés szerint az 1989. évi XL. törvény 30. §-a egyértelmű, az adóhatóság álláspontjának megfelelő rendelkezést tartalmaz az értékesítéshez kapcsolódó szolgáltatás forgalmi adójának mértékére nézve. Utalt a Legfelsőbb Bíróság eseti döntésére a II. r. alperes, kifejtve, hogy - függetlenül attól, miszerint az alperes saját fuvareszközével vagy más szolgáltatást igénybe véve végezte a fuvarozást - a mellékszolgáltatást saját vevőjének valójában a felperes teljesítette.
A felperes fellebbezése megalapozatlan, a II. r. alperes fellebbezése megalapozott.
Az elsőfokú bíróság által egyebekben helytállóan megállapított tényállást a másodfokú bíróság azzal egészítette ki, hogy - miként azt a felperes keresetében elismerte - a felperes a fuvarozási szolgáltatást nyújtótól saját nevében rendelte meg a fuvarozást, majd ugyanezen fuvarozási szolgáltatást úgyszintén saját nevében számlázta a termékét megvásárló vevők részére.
A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése kapcsán - lévén, hogy a fellebbezés újabb tényeket, érveket nem tartalmaz - csupán az elsőfokú bíróság helyálló jogértelmezésére, az elsőfokú ítélet helyes indokaira utal. Mindezek következtében az elsőfokú ítélet azon rendelkezését, amellyel az 1993. évre vonatkozó adóhiány tekintetében a felperes keresetét elutasította, a másodfokú bíróság helybenhagyta [Pp. 253. § (2) bekezdés, 254. § (3) bekezdés].
Nem osztotta viszont a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság álláspontját az1992. évi felperesi áfa-hiányra vonatkozó alperesi megállapítás jogellenessége tekintetében.
A keresetlevélben foglalt felperesi elismerésből kitűnik, hogy az általa értékesített termék fuvarozását a felperes, mint saját szolgáltatását számlázta. E szolgáltatás nyilvánvalóan közvetlenül kapcsolódott a termékértékesítéshez, ezért az 1989. évi XL. törvény 30. §-a alapján az értékesített felperesi termékre irányadó áfa-kulcsot kellett volna alkalmaznia a felperesnek. Az 1989. évi XL. törvény 30. §-ának "az adóalany terméke értékesítéséhez vagy szolgáltatása teljesítéséhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatás" szóhasználata speciális előírás a törvény 7. §-ának (2) bekezdésében foglalt szabályhoz képest.
A perbeli esetben tehát nem csupán a 7. § (2) bekezdése szerinti közvetített szolgáltatásról, hanem a 30. § értelmében vett, az adóalany terméke értékesítéséhez kapcsolódó mellékszolgáltatás nyújtásáról van szó, ezért az alperesi határozatoknak az 1992. évre vonatkozó megállapításai sem jogellenesek.
A fentiekben kifejtettek folytán a másodfokú bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján - az elsőfokú ítélet helybenhagyott részén túlmenően - az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és a felperesi keresetet egészében elutasította.
(Zala Megyei Bíróság Pf.20.367/1996. sz.)