adozona.hu
AVI 1997.7.93
AVI 1997.7.93
Méltányos az adóhatóság eljárása, ha - az eset körülményeire figyelemmel - a késedelmi pótlék felszámításának kezdő időpontját egy évvel későbbi időpontban rögzíti [1990. évi XCI. tv 67. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH megyei igazgatósága 1992. év vonatkozásában a felperesnél a költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte. Az ellenőrzés megállapításait az 1994. június 24. napján kelt jegyzőkönyv tartalmazza. A jegyzőkönyvi megállapítások alapján az elsőfokú adóhatóság határozatában a felperes terhére központi műszaki fejlesztési hozzájárulásban 1 708 000 forint adókülönbözetnek is minősülő adóhiányt állapított meg. Az adóhiány után adóbírságot és késedelmi pótlékot alkalmazott.
Az elsőfokú...
AVI 1997.7.93 Méltányos az adóhatóság eljárása, ha - az eset körülményeire figyelemmel - a késedelmi pótlék felszámításának kezdő időpontját egy évvel későbbi időpontban rögzíti [1990. évi XCI. tv 67. § (3) bek.].
Az APEH megyei igazgatósága 1992. év vonatkozásában a felperesnél a költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte. Az ellenőrzés megállapításait az 1994. június 24. napján kelt jegyzőkönyv tartalmazza. A jegyzőkönyvi megállapítások alapján az elsőfokú adóhatóság határozatában a felperes terhére központi műszaki fejlesztési hozzájárulásban 1 708 000 forint adókülönbözetnek is minősülő adóhiányt állapított meg. Az adóhiány után adóbírságot és késedelmi pótlékot alkalmazott.Az elsőfokú határozat az adóvizsgálati jegyzőkönyv hetedik, nyolcadik, kilencedik és tizedik pontjához kapcsolódóan arra utalt, hogy a felperes 1991. évben három lízingszerződést kötött. A vizsgálat a szerződéseket adójogi szempontból adásvételnek minősítette, és ezáltal az 1991. évi adózás előtti eredményt megemelte, míg 1991. és 1992. évekre értékcsökkenési leírással csökkentette a felperes eredményét. Az ellenőrzés a szerződéseket "promt" lízingszerződésnek minősítette, amely tartalmát tekintve adásvételi szerződést leplez, azon megfontolásból, hogy a társaság a ténylegesen vételárként funkcionáló lízingdíjat költségként azonnal egy összegben elszámolhassa. Az adózás előtti eredmény növekedésével az 1988. évi XI. tv 6. §-ának (1) bekezdése szerint, a felperes központi műszaki fejlesztési hozzájárulás fizetési kötelezettsége 1 708 000 forint volt.
A felperesi fellebbezés alapján az alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az alperes határozatának indokolása szerint, az adóeljárás keretében csak az adásvételnél minősített szerződések utáni értékcsökkenési leírás felszámolása képezte a másodfokú eljárás tárgyát. Az 1988. évi XI. tv 6. §-ának (1) bekezdése szerint a központi műszaki fejlesztési hozzájárulás alapja a tárgyi évet megelőző év vállalkozási nyereségadó-alapja. Erre tekintettel a 37 961 000 forint eredménynövekedés után, 1 708 000 ezer forint összegű központi műszaki fejlesztésű hozzájárulás mint adóhiány megfizetésére köteles felperes.
Adóbírság vonatkozásában a vizsgálatból különös méltánylást érdemlő körülményt nem tárt fel, ugyanakkor a késedelmi pótlék esetében az Art. 67. §-ának (3) bekezdése szerint, méltányosan járt el, mivel az eredeti esedékesség helyett egy évvel későbbi időpontot tekintett a pótlékszámítás kezdő időpontjának.
A felperes határidőben az alperes határozatának bírósági felülvizsgálatát kérte. A keresete az alperes határozatának felülvizsgálatára és hatályon kívül helyezésére irányult.
A felperes a lízingszerződésekkel kapcsolatban továbbra is arra utalt, hogy a kérdéses szerződéseket egyértelműen lízingszerződésnek minősülnek, a lízing jellemzőit mutatják, így azokat adásvételi szerződésnek tekinteni nem lehet.
Az alperes érdemi nyilatkozatában határozati indokait fenntartva, a kereset elutasítását kérte.
A bíróság a felperes keresetét nem találta megalapozottnak a következők miatt.
A bíróság ítéletében az alperes határozatának törvényességéről döntött, tehát arról, hogy a határozat mennyiben felel meg az arra vonatkozó jogszabályi követelményeknek.
A perbeli jogvita lényegét, az adóvizsgálati jegyzőkönyv hetedik, nyolcadik, kilencedik és tizedik pontjában foglalt lízingszerződések átminősítésének adójogi következménye képezte. A bíróság a törvényességi felülvizsgálatot követően úgy foglalt állást, hogy az eljárt adóhatóságok nem sértettek jogszabályt, amikor a kérdéses szerződéseket adásvételi szerződésnek minősítve azok adójogi következményeit meghatározták.
A bíróság kiemelte, hogy a kérdéses szerződések adójogi minősítése kapcsán a peres felek között korábban közigazgatási per volt folyamatban. A bíróság ennek jogerős befejezéséig jelen eljárást felfüggesztette. A bíróság abban a perben jogerősen megállapította, hogy a kérdéses szerződések nem tekinthetők lízingszerződéseknek, azok tartalma alapján adójogi szempontból egyértelműen adásvételnek minősülnek. Ez a megállapítás ebben a perben is értelemszerűen érvényesül, a jogerős döntés ebben a körben a vitát eldönti. Az eljárt adóhatóságok az eredménynövekedésre tekintettel a felperes fizetési kötelezettségét állapították meg központi műszaki fejlesztési hozzájárulásban.
Ezen fizetési kötelezettség nem vitatható, mivel az 1988. évi XI. tv 6. §-ának (1) bekezdése szerint, a vállalkozási nyereségadó alap után %-os mértékű központi műszaki fejlesztési hozzájárulást kellett fizetnie. A (felperes fizetési kötelezettsége a lízingszerződések átminősítése kapcsán bekövetkezett eredménynövekedésre tekintettel mindenben megfelelt a jogszabályi előírásoknak. Az adóbírság és késedelmi pótlék vonatkozásában nem állapítható meg jogszabálysértés, a bíróság a késedelmi pótlék kapcsán megjegyzi, hogy az elsőfokú hatóság a későbbiek során módosította határozatát és a késedelmi pótlék felszámításának kezdő időpontját az Art. 67. §-ának (3) bekezdése szerint egy évvel későbbi időpontban rögzítette, ami a részéről kétségkívül méltányos eljárásnak tekinthető.
(Miskolci Városi Bíróság 34.P.31.090/1996. sz.)