AVI 1997.7.92

Az átalakulás ténye nem zárja ki a tárgyi eszközök alapítói vagyonként történő rendelkezésre bocsátását (1991. évi LXXXVI. tv. 4. §, 1. sz. mell.).

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperesi részvénytársaságot a Városgazdálkodási Vállalat jogutódaként az 1992. január 1. napján kelt alapító okirattal a Város Önkormányzata és a Városgazdálkodási Vállalat Dolgozói Alapítványa hozta létre 90 millió forint alaptőkével.
Az elsőfokú adóhatóság 1993. december 31-én kelt határozatával a felperes terhére 310 000 Ft társaságiadó-különbözetet, míg javára 111 000 Ft általános forgalmiadó-különbözetet állapított meg, mert a felperes az 1992. évi értékcsökkenési leírás elszámolása ...

AVI 1997.7.92 Az átalakulás ténye nem zárja ki a tárgyi eszközök alapítói vagyonként történő rendelkezésre bocsátását (1991. évi LXXXVI. tv. 4. §, 1. sz. mell.).
A felperesi részvénytársaságot a Városgazdálkodási Vállalat jogutódaként az 1992. január 1. napján kelt alapító okirattal a Város Önkormányzata és a Városgazdálkodási Vállalat Dolgozói Alapítványa hozta létre 90 millió forint alaptőkével.
Az elsőfokú adóhatóság 1993. december 31-én kelt határozatával a felperes terhére 310 000 Ft társaságiadó-különbözetet, míg javára 111 000 Ft általános forgalmiadó-különbözetet állapított meg, mert a felperes az 1992. évi értékcsökkenési leírás elszámolása során a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXV. törvény (a továbbiakban: Tatv.) 4. §-a (2) és (3) bekezdésének és 1. számú mellékletének 13. pontja alapján helytelenül - a 2. számú melléklet B. fejezete alapján járt el, holott a tárgyi eszközök első forgalomba hozatala 1992. január 1. előtt történt.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 1994. március 10-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperesi határozat felülvizsgálat keretében való hatályon kívül helyezését, másodlagosan annak megváltoztatását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
Az elsőfokú ítélet indokolásában a bíróság rámutatott arra, hogy a felperes az 1992. évi adózás előtti eredményének kimutatása során az értékcsökkenési leírást helytelenül - a Tatv. 1. számú mellékletének 13. pontjára figyelemmel a 2. számú melléklet B) fejezete alapján - számolta el, mert a perbeli esetben nem meglévő eszközöknek új vállalkozásba történő befektetése valósult meg, hanem az átalakult szervezetnél történt azok továbbhasznosítása. A tárgyi eszközök 1992. január l-jén már a felperes rendelkezésére álltak. Nem látott lehetőséget az elsőfokú bíróság arra sem, hogy az apportált tárgyi eszközök bruttó értéke legyen az amortizációs számítás alapja. Kifejtette, hogy a Tatv. 1. számú mellékletének 12. pontjában foglaltak sem alkalmazhatók, mert az eszközök aktiválása az átalakult szervezeteknél 1992. január 1. napja előtt megtörtént.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - annak helyes indokaira utalással - helybenhagyta.
A másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a városi bíróság ítéletét megváltoztatta, egyben az alperes 1994. március 10-én kelt határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.
Az indokolás rámutat, hogy a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény (Tatv.) 4. § (2) bekezdésének c) pontja szerint az adózás előtti eredményt az adóalap számításakor csökkenti értékcsökkenési leírásként és terven felüli értékcsökkenési leírásként legfeljebb az 1. és 2. számú mellékletben meghatározott módon és mértékekkel számított összeg.
A törvény 1. számú mellékletének 13. pontja pedig úgy rendelkezik, hogy az 1992. január l-je után alapítói vagyonként rendelkezésre bocsátott tárgyi eszközöknél a normajegyzék "B" fejezetének normái alkalmazhatók.
A törvény 2. számú mellékletében határozza meg, az "A" fejezetben, az 1992. január l-je előtt aktivált befektetett eszközök normáit, míg a "B" fejezetben az 1992. január 1. után aktivált befektetett eszközök normáit százalékban.
A fenti törvényi megfogalmazás nem foglalkozik az 1992. január l-jén aktivált befektetett eszközök normáival. Ugyanakkor a törvény 20. §-ának (1) bekezdéséből megállapítható, hogy az 1992. január 1. napján lépett hatályba, tehát a mellékletében foglaltakat is ezen időponttól kell figyelembe venni.
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény - felperes által is hivatkozott - 97. §-ának a) pontja az adóév meghatározásának körében úgy rendelkezik, hogy az adóév az a naptári év, amelyre az adókötelezettség vonatkozik.
Ezen törvényi rendelkezések egybevetéséből a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a Tatv. 1. számú mellékletének 13. pontjában foglaltak helyes értelmezése az, hogy az 1991. december 31. után alapítói vagyonként rendelkezésre bocsátott tárgyi eszközöknél alkalmazhatók a normajegyzék B) fejezetének normái.
Ahogy azt az alperes másodfokú határozatának indokolásában maga is rögzítette, az átalakulás ténye nem zárja ki a tárgyi eszközök alapítói vagyonként való rendelkezésre bocsátását, mivel a gazdasági társaságok átalakulásáról szóló módosított 1989. évi XIII. törvény 14. §-ának (2) bekezdése értelmében az állami vállalat átalakulása esetén az 5. § szerinti vagyonmérlegben megjelölt vállalati vagyon összegét a létrejött gazdasági társaság törzstőkéjének (alaptőkéjének) összegeként kell elszámolni.
A Tatv. 1. számú mellékletének 13. pontja maga sem tesz különbséget az alapítói vagyonként rendelkezésre bocsátott tárgyi eszközök között azon szempontból, hogy a rendelkezésre bocsátásra állami vállalat átalakulása során került-e sor vagy sem.
Mindezek alapján megalapítható, hogy a felperes jogszerűen járt el, amikor az 1992. évi adózás előtti eredményének kimutatása során az értékcsökkenési leírást a Tatv. 1. számú mellékletének 13. pontjára figyelemmel a 2. számú melléklet B) fejezete alapján számolta el az 1991. december 31-e után alapítói vagyonként rendelkezésre bocsátott tárgyi eszközöknél. Az alperes által hivatkozott állásfoglalások közzétételére már 1992. évben - a felperes alapítását követően - került sor, így ezen utóbb kibocsátott - jogszabálynak nem minősülő és ezáltal a jogalkalmazó számára kötelező erővel nem bíró - normák a felperes mint adózó hátrányára nem vehetők figyelembe.
A fentiekre tekintettel megállapítható tehát, hogy jogszabálysértő módon járt el az alperes, amikor a felperes terhére 310 000 Ft társaságiadó-különbözetet és javára 111 000 Ft általános forgalmiadó-különbözetet helybenhagyta. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor úgy ítélte meg, hogy a felperes az 1992. évi adózás előtti eredményének kimutatása során helytelen értékcsökkenési leírást alkalmazott és ezért az alperesi határozat felülvizsgálata iránt előterjesztett megalapozott keresetet elutasította. A másodfokú bíróság - eltérő jogi álláspontja folytán pedig - ugyancsak tévesen döntött az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyásáról.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. II.27.985/1995. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.