adozona.hu
AVI 1997.7.90
AVI 1997.7.90
Az áfa-visszaigénylés feltételei az áfa-törvény 48. §-ának (4) bekezdése alapján [1992. évi LXXIV. tv 48. § (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH igazgatósága a felperesnél a felszámolási időszak alatt az 1995. június hónapra vonatkozóan kiutalás előtti áfa-ellenőrzést végzett, melynek eredményeként megállapításra került, hogy a társaság a beszerzést terhelő áfából 7 089 000 Ft-ot helyezett levonásba egy 1995-ben keletkezett számla alapján, melyen a pénzügyi teljesítés határideje 1995. április 3. napjában került feltüntetésre, de a tárgyi eszköz beszerzésének teljesítése 1991-ben történt. Az elsőfokú adóhatóság álláspontja szer...
AVI 1997.7.90 Az áfa-visszaigénylés feltételei az áfa-törvény 48. §-ának (4) bekezdése alapján [1992. évi LXXIV. tv 48. § (4) bek.].
Az APEH igazgatósága a felperesnél a felszámolási időszak alatt az 1995. június hónapra vonatkozóan kiutalás előtti áfa-ellenőrzést végzett, melynek eredményeként megállapításra került, hogy a társaság a beszerzést terhelő áfából 7 089 000 Ft-ot helyezett levonásba egy 1995-ben keletkezett számla alapján, melyen a pénzügyi teljesítés határideje 1995. április 3. napjában került feltüntetésre, de a tárgyi eszköz beszerzésének teljesítése 1991-ben történt. Az elsőfokú adóhatóság álláspontja szerint a tárgyi eszköz beszerzésének pénzügyi teljesítése nem történt meg, ezért az áfáról szóló módosított 1992. évi LXXIV. tv (a továbbiakban: áfa-tv) 48. §-a (4) bekezdésének b) pontja alapján csak akkor helyezhető levonásba, ha a tárgyi eszköz beszerzésének adóját is megfizették.Az ellenőrzés megállapításának kihatásaként határozatban a társaság terhére 7 089 000 Ft adókülönbözet, valamint 3 544 500 Ft adóbírság került előírásra.
Az elsőfokú határozat ellen a felperes felszámolója élt fellebbezéssel, melyben előadta, hogy a társaság az áfa-tv 48. §-a (4) bekezdésének a) pontja alapján jogosult az áfa visszaigénylésére, figyelemmel arra, hogy az értékesítési árbevétel alapján az alanyi adómentesség határát meghaladja. Az áfa-tv a) és b) pontja alapján történő visszaigénylési jogosultságnál vagylagos feltételt ír elő és a kft. az első feltételnek is eleget tett. A felszámoló vitatta továbbá az adóhatósági megállapítást abban is, hogy a tárgyi eszköz pénzügyi teljesítése nem történt meg, mivel a számla kiegyenlítése a kompenzálás formájában valósult meg.
Az alperesi másodfokú adóhatóság határozatában a fellebbezést elutasította, helybenhagyva az elsőfokú határozatot. Indokolása szerint a tárgyi eszköz beszerzésének pénzügyi teljesítése nem történt meg a kompenzálás következtében, a társaság a bevallási nyomtatványon a visszaigénylés jogszabályi alapjaként az áfa-tv 48. §-a (4) bekezdésének b) pontját jelölte meg, amely pénzmozgás hiányában nem lehet jogos. Szintén nem fogadható el a fellebbezésnek az áfa-tv 48. §-a (4) bekezdésének a) pontjára való hivatkozása, hiszen ha a vagylagos feltétel miatt az a) pontban írt feltételnek eleget is tett a társaság, a visszaigénylés jogalapját a kiállított számla nem teremti meg, mivel a bevallási időszak 1995. június hónapra vonatkozott, holott a számlán feltüntetett időpontok egyike sem 1995. június hó. Az áfa-tv 36. §-a (11) bekezdésének a) pontja szerint az adólevonási jog keletkezésének időpontja a kibocsátott számlában a teljesítés időpontjaként feltüntetett nap, mely jelen esetben 1991. december 23. Tehát ezen időpontban lett volna jogosult a társaság az adólevonásra.
A felperes ezt követően nyújtotta be keresetét a bírósághoz az alperesi határozat hatályon kívül helyezése iránt. Álláspontja szerint az adóhatározatok indokolásában téves az a megállapítás, hogy a tárgyieszköz-beszerzés pénzügyi teljesítése nem történt meg, és az alperes formai hiányosságokra alapította határozatát, amikor arra hivatkozott, hogy az áfa-visszaigényléshez használatos nyomtatványon az áfa-tv 48. §-a (4) bekezdésének b) pontját jelölték meg. Ez az esetleges tévedés bármikor jogkövetkezmény nélkül helyesbíthető.
Hivatkozott továbbá arra, hogy az áfa-visszaigényléshez nem szükséges önrevíziót végezni, mivel az adólevonási jog későbbi időpontban is gyakorolható, melyre az áfa-tv rendelkezései lehetőséget nyújtanak.
Mindezt az APEH 203. sz. állásfoglalása is megerősíti.
A felperes állítása szerint az a tény, hogy a társaság 1991. december 23-án lett volna jogosult az adólevonásra, nem cáfolja az adóalany szabályszerű eljárását, ugyanis amennyiben később kerül sor részéről jogosultságainak gyakorlására, úgy ezzel saját érdekeit gyengíti és ezen időtartam alatt az állam használja mindazon pénzeszközöket, amelyet már évekkel korábban visszaigényelhetett volna.
Az alperes ellenkérelmében a határozatában kifejtett jogi álláspontját változatlanul fenntartva kérte a kereset elutasítását, a felperes perköltség megfizetésére kötelezését.
A bíróság az alperesi határozatot - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte. Az indokolás szerint az áfa-tv 48. §-ának (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az adóhatóság az adó-visszaigénylési kérelmet akkor teljesíti, ha a 28. és 29. §-ban meghatározott adómérték alá tartozó termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás összesített adóalapja, valamint a 17. § szerinti előleg - adó nélkül számított - összesített összege az adóév elejétől, illetve - ha az adóalany év közben jelentkezik be - az adóalanyként történő bejelentkezés időpontjától kezdődően az adóéven belül göngyölítetten eléri vagy meghaladja az alanyi adómentesség választására jogosító összeghatárt [49. § (2) bekezdés] vagy a tárgyi eszköz beszerzésére - ideértve a saját vállalkozásban megvalósított beruházást is - jutó levonható előzetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 100 000 forinttal meghaladja az ugyanezen időszakban fizetendő adó göngyölített összegét, feltéve, ha az adóalany a tárgyi eszköz beszerzésére jutó előzetesen felszámított adót - a 32. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti esetben - megfizette.
A törvény tehát az adó-visszaigénylés teljesítéséhez vagylagos feltételeket ír elő, amely jelen esetben nem konjunktív feltételeket jelent, azoknak nem együttesen kell megvalósulniuk. Abban az esetben tehát, ha egy adóalany akár az egyik, akár a másik pontban írt előírást teljesíti - esetleges téves bejelölés esetén is -, az adólevonás jogát jogszerűen gyakorolhatja. A felperes a bevallási formanyomtatványon az áfa-tv 48. §-a (4) bekezdésének b) pontját jelölte meg a visszaigénylés jogalapjaként, melyet az adóhatóság azért nem fogadott el, mert álláspontja szerint a tárgyieszköz-beszerzés pénzügyi teljesítése a felperes részéről nem valósult meg pénzmozgás hiányában.
A bíróság ezzel szemben rámutatott, hogy az áfa-tv felhívott 48. §-a (4) bekezdésének b) pontjában a "megfizette" kifejezés nem azonosítható kizárólag a pénzmozgással, a pénzügyi teljesítés ugyanis egyéb formában is végbemehet, mint ahogyan ez a felperes esetében kompenzáció formájában valósult meg. Mindebből tehát az következik, hogy az adóhatóság tévesen értelmezi a pénzügyi teljesítés fogalmát, amikor azt a pénzmozgással azonosítja. A bíróság megállapítása szerint a felperes az általa megjelölt pont alapján is jogosult az áfa-visszaigénylésre az 1995. április 3-i fizetési határidejű számla birtokában 1995. június hónapban.
A bíróság megjegyzi, hogy a felperes az áfa-tv 48. §-a (4) bekezdésének a) pontja alapján - mivel az általa végzett termékértékesítés összesített adóalapja az alperes által sem vitatottan a jogszabály által előírt értékhatárt meghaladta - ugyancsak jogszerűen élhetett volna az adólevonás jogával még abban az estben is, ha az általa megjelölt b) pont szerinti feltétel nem állott volna fenn.
Az áfa-tv 36. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az adólevonási jog keletkezésének időpontja a termékértékesítés teljesítéséről kibocsátott számlában a teljesítés időpontjaként feltüntetett nap. A felperes számlájában a teljesítés időpontja 1991. december 23. napjában került feltüntetésre, tehát a felperes adólevonási jogával 1992 januárjában jogszerűen élhetett volna abban az esetben, ha a teljesítéssel egyidejűleg a számla kiállítása is megtörténik. Az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum, tehát többek között a számla, melynek hiánya eleve kizárja a visszaigénylés lehetőségét. Az 1991. évi teljesítésről a felperes számlát csak 1995. április 3-án kapott, tehát legkorábban annak áfa-tartalmát 1995 májusában igényelhette volna vissza. Az elkésett számla következtében a felperes eleve hátrányos helyzetbe került, mivel az előzetesen felszámított áfához csak évekkel később juthatott hozzá. A felperes ezt a jogot 1995 júniusában önellenőrzés nélkül, és jogszemen gyakorolhatta, mely lehetőségre az adóhatóság maga is rámutat a 203. sz. állásfoglalásában. Az alperes tehát határozatában a felperest az áfa-visszaigénylés jogától törvénysértő módon zárta el, ugyanis ha elfogadnánk az adóhatóság álláspontját, az adóalanyok elkésett számla esetén az adólevonás jogát nem gyakorolhatnák.
(Gyulai Városi Bíróság 7.P.20.479/1996. sz.)