adozona.hu
AVI 1997.7.87
AVI 1997.7.87
Nem vehető igénybe az adókedvezmény, ha azt az adózó rendelkezésére nem álló pénzből történt alapítványi befizetésre hivatkozva kéri [1991. évi XC. tv 38. § (1) bek. i) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Ú. Alapítvány (a továbbiakban: Alapítvány) és a T. Egyesület (a továbbiakban: Egyesület) 1994. november 30-án együttműködési megállapodást kötött, melynek alapján az Alapítvány folyamatosan pénzeszközöket enged át az Egyesületnek, kizárólag arra a célra, hogy az a legmegfelelőbben tudja növelni az Alapítvány bevételét az alapítók szándékának megfelelően.
A felperes 1995. november 16-án 24 400 Ft-ot fizetett be az Alapítvány részére alapítványi támogatás címén. Ugyanaznap csatlakozott az E...
AVI 1997.7.87 Nem vehető igénybe az adókedvezmény, ha azt az adózó rendelkezésére nem álló pénzből történt alapítványi befizetésre hivatkozva kéri [1991. évi XC. tv 38. § (1) bek. i) pont].
Az Ú. Alapítvány (a továbbiakban: Alapítvány) és a T. Egyesület (a továbbiakban: Egyesület) 1994. november 30-án együttműködési megállapodást kötött, melynek alapján az Alapítvány folyamatosan pénzeszközöket enged át az Egyesületnek, kizárólag arra a célra, hogy az a legmegfelelőbben tudja növelni az Alapítvány bevételét az alapítók szándékának megfelelően.A felperes 1995. november 16-án 24 400 Ft-ot fizetett be az Alapítvány részére alapítványi támogatás címén. Ugyanaznap csatlakozott az Egyesülethez, amelytől 146 400 Ft egyesületi juttatást igényelt. A kérelemben a felperes úgy rendelkezett, hogy az egyesületi juttatással az Alapítványt kívánja támogatni. Az Egyesület a 146 400 Ft juttatást az Alapítvány számára 1995. november 22-én a felperes nevében befizette.
A felperes az Alapítványtól 170 800 Ft támogatásról kapott igazolást 1995. november 30-án. A felperes az 1995. évi személyi jövedelemadó bevallásakor az egyesületi juttatást nem vallotta be, az alapítványi támogatás 170 800 Ft összege után 51 240 Ft adókedvezményt vett igénybe.
Az APEH igazgatósága a felperesnél 1996. március 26-án 1995. évre magánszemélyek jövedelemadója adónemben ellenőrzést folytatott, melynek eredményeként az 1996. április 26-án kelt határozatával 51 240 Ft személyi jövedelemadó-különbözetet állapított meg, melynek kiutalását elutasította.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 1996. július 28-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatát azzal indokolta, hogy az Alapítvány és az Egyesület működése összekapcsolódott, az egyesületi juttatásban való részesedés össze volt kapcsolva az Alapítvány részére történő befizetés tényével. Az egyesületi kifizetés nem minősült önsegélyező juttatásnak, az alapítványi támogatás előre meghatározott vagyoni előny megszerzése, illetve megtartása érdekében történt, ezért az adókedvezmény érvényesítése jogtalan.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását, az adó-visszatérítési igénye jogosságának elismerését kérte, arra hivatkozva, hogy az adókedvezményt biztosító alapítványi támogatás forrását jogszabály nem határozza meg, de nem is zárja ki az egyesületi juttatás alapítványi célokra fordítását. Sérelmezte, hogy az alperes az Alapítvány működését felülbírálta anélkül, hogy erre jogköre lett volna.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolása szerint abban a kérdésben kellett a bíróságnak állást foglalnia, hogy a felperest az alapítvány részére teljesített támogatások után a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évben hatályos 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: szja-tv) 38/A. §-a (1) bekezdésének i) pontja alapján megilleti-e az adókedvezmény. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az Alapítvány és az Egyesület együttműködése azt célozta, hogy az Alapítványból az Egyesületnek juttatott összegből az egyesületi juttatás címén ismételten az alapítvány részére történő befizetéssel (ténylegesen visszafizetéssel) a támogató személy minél nagyobb összegű adócsökkentő kedvezményben részesülhessen. Ennek alapján az adózó, az Alapítvány támogatója, a ténylegesen saját, adózó pénzeszközéből teljesített befizetést messze meghaladó összegű adócsökkentő kedvezményt érvényesített az adóbevallásában. Az egyesületi juttatás igénybevételének előfeltétele az Alapítvány támogatása volt és az egyesületi juttatás csak az alapítványi támogatásra volt fordítható. Ez az adócsökkentő kedvezmény olyan vagyoni előnyként jelentkezett, amely az szja-tv 38/A. §-a (1) bekezdése i) pontjának utolsó fordulata alapján kizárja a kedvezmény igénybevételét. Az alperes az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. §-ának (7) bekezdése alapján jogosult az alapítványi és egyesületi szerződést, jogügyletet és más cselekményt vizsgáim és azokat valódi tartalmuk szerint minősíteni. Az alperes a felperes alapítványi támogatására történő befizetésének adójogi kihatására tett megállapítást, nem vizsgálta a felperes egyesületi tagságát, így az egyesületi szabadságot nem sértette. Az egyesületi juttatás az szja-tv 7. §-ának (1) bekezdése alapján nem minősül adómentes jövedelemnek.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítéletének indokolásában rámutatott arra, hogy az alapítványi befizetéshez kapcsolódó kedvezmény igénybevételének jogszerűségét az adóévben befizetett összeg igazolása még nem teremti meg, az szja-tv 38/A. §-a (1) bekezdésének i) pontja több konjunktív feltételt fogalmaz meg. Az adóhatóság az Art. 51. §-ának (1) bekezdése és a 75. §-ának (2) bekezdése alapján jogosult és köteles is ellenőrizni valamennyi feltétel meglétét. Ebből következően nem mellőzhető az Alapítvány és az Egyesület működésének vizsgálata és az Art. 1. §-ának (7) bekezdése alapján adóügyi szempontból történő minősítése. Az egyesületi támogatási kérelem előterjesztésére olyan blanketta szolgált, amely eleve feltételezte az Alapítvány javára történő befizetést, rögzítve, hogy a kérelmező az igényelt összegről az Alapítvány javára lemond. A felperes az alapítványi befizetést, annak teljes összegét azért adta, hogy az elérni kívánt vagyoni előnyt megszerezhesse.
A jogerős másodfokú ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak megváltoztatását és az alperes határozatának hatályon kívül helyezését. A felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok túllépték hatáskörüket és a kereset kereteit is, amikor az Egyesület és az Alapítvány közötti jogviszonnyal foglalkoztak. Ezzel az alperes határozata sem foglalkozott. Az Art. 1. §-ának (7) bekezdése nem értelmezhető olyan kiterjesztő módon, hogy bárki más adóalany szerződéseit is be lehet vonni a bizonyítás körébe. A jogerős ítéletnek az a megállapítása, hogy a tényleges alapítványi befizetést meghaladó összegű a kedvezmény, nem fedi a valóságot. Az egyesületi támogatás összege - a felperes rendelkezése alapján - a postai átutalással az Alapítvány pénztárába befizetésre került. A tényleges befizetés nemcsak a felperes által előzetesen befizetett összegből, hanem a nevében átutalt összegből is áll. A szja-tv 38/A. §-a (1) bekezdésének i) pontja a kedvezmény feltételeként csupán az Alapítvány karitatív tevékenységét rögzíti, nem szól annak kívánatos mértékéről.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
A jogrendszerekben általánosan érvényesülő jogelv, hogy a jogokat rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni. A rendeltetésszerű joggyakorlás az adójogi viszonyokban is követelmény. A személyi jövedelemadó rendeltetése, hogy a magánszemélyek jövedelmükkel arányosan járuljanak hozzá a közterhekhez. A törvény meghatározza azokat a preferált eseteket is, amikor a magánszemély adója - a jövedelmet csökkentő tételek folytán, vagy más okból - csökkenthető. A rendeltetésszerű joggyakorlás elve azonban sérelmet szenved, ha az adózó jogával visszaélve - illetéktelen előnyök szerzése végett - vesz igénybe adókedvezményt.
A Legfelsőbb Bíróság ugyanakkor arra is rámutat, hogy a törvényben biztosított adókedvezmények igénybevétele - még ha vagyoni érdekből is történik - nem ellentétes a törvény céljával, nem jogszerűtlen.
A szja-tv 38/A. §-a (1) bekezdésének i) pontja alapján a megállapított adóból levonható a belföldi székhelyű alapítvány (közalapítvány) céljára az adóévben befizetett összeg 30%-a, az alapítvány (közalapítvány) igazolása alapján, amennyiben az alapítvány betegségmegelőző és -gyógyító, szociális, tudományos, kutatási, környezetvédelmi, műemlékvédelmi, természetvédelmi, kulturális, oktatási, sport, vallási és hitéleti célt, gyermek- és ifjúságvédelmi célt, az állampolgári jogok, a közrend, közbiztonság védelmét, az öregek és a hátrányos helyzetűek, illetőleg a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekkel, valamint a határon túli magyarsággal kapcsolatos előbbi célok megvalósítását, menekültek megsegítését, a törvényhozói munka elősegítését szolgálja, és ha egyidejűleg az alapítvány működési szabályzata, valamint az alapítványi pénzeszközök felhasználása alapján egyaránt kizárható, hogy az adományozott összeget akár közvetlenül, akár valamely szolgáltatással összefüggésben vagyoni előny megszerzése vagy nyújtása érdekében adják.
E kedvezmény alkalmazásának feltételei tehát a következők:
- az összeget az adóévben belföldi alapítvány céljára fizetik be;
- a jogszabályban felsorolt célokat szolgálja az alapítvány;
- kizárható, hogy az adományozott összeget akár közvetlenül, akár valamely szolgáltatással összefüggésben vagyoni előny megszerzése vagy nyújtása érdekében adják.
Az első feltétel szerint az adózónak az alapítvány javára be kell fizetnie az összeget. A befizetés helyes értelme az, hogy ez a magánszemély vagyonából történik, a magánszemély vagyonának csökkenését eredményezi. A befizetés sem közvetlenül, sem közvetve nem lehet látszólagos. A felperes saját vagyonából csak 24 400 Ft-ot fizetett be az Alapítvány javára. A bíróságok által megállapított tényállás szerint a felperesnek nyújtott egyesületi támogatás juttatásának feltétele volt, hogy az az Alapítvány javára kerüljön átutalásra. A felperes az egyesületi juttatást fel sem vette, azt nevében az Egyesület utalta át az Alapítvány javára. A felperes tényleges rendelkezési jogot nem szerzett az összegen, az egyesületi juttatás nem növelte a vagyonát, s az összeg kifizetése ezáltal vagyoncsökkenéssel sem járt.
Mindezek alapján megállapítható, hogy az Egyesület által a felperes nevében történő átutalás nem tekinthető adójogi szempontból befizetésnek. Valóságos befizetésnek csak a 24 400 Ft átadása tekinthető.
A felperes megalapozottan hivatkozik arra a felülvizsgálati kérelmében, hogy az Alapítvány a szja-tv 38/A. §-a (1) bekezdésének i) pontjában meghatározott karitatív célt szolgál. A jogszabály ennek a tevékenységnek a mértékét, arányát nem határozza meg. Végül az alapítványi pénzeszközök felhasználása, illetőleg az alapítvány működési szabályzata alapján nem állapítható meg, hogy a 24 400 Ft adományozása illetéktelen vagyoni előnnyel járt volna.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ezért adókedvezmény a szja-tv 38/A. §-a (1) bekezdésének i) pontja alapján a 24 400 Ft tekintetében igénybe vehető. A további 146 400 Ft tekintetében az adóhatóság jogszerűen zárta ki a kedvezmény igénybevételét.
A felperes felülvizsgálati kérelme tévesen hivatkozik arra, hogy az alperesi határozat nem foglalkozott az Egyesület és az Alapítvány közötti jogviszonnyal, így az eljárt bíróságok túllépték a kereseti kérelem kereteit, amikor ezzel a kérdéssel is foglalkoztak. Az alperes határozatában megállapította, hogy az együttműködési megállapodás alapján az Alapítvány folyamatosan pénzeszközöket engedett át az Egyesületnek, amely fiktív támogatás útján azt visszajuttatta az Alapítványhoz.
A jogerős ítélet helyesen állapította meg, hogy az adóhatóság az Art. 51. §-ának (1) bekezdése és a 75. §-ának (2) bekezdése alapján jogosult és köteles is ellenőrizni az adókedvezmény igénybevételének valamennyi feltételét. Az szja-tv 38/A. §-a (1) bekezdésének i) pontja szerinti feltételeknek a fennállását az adóhatóság csak akkor tudja megállapítani, ha adójogi szempontból megvizsgálja az alapítvány működési szabályzatát és az alapítványi pénzeszközök felhasználását. Az Alapítvány és az Egyesület által kötött együttműködési megállapodásra tekintettel az alapítványi pénzeszközök felhasználásának vizsgálata körében az adóhatóság az Alapítvány és az Egyesület közötti jogviszonyt is vizsgálhatta, különös tekintettel arra, hogy az adókedvezményt igénybe vevő felperes az Egyesülettől kapott juttatást is adócsökkentő tényezőként kívánta érvényesíteni.
Az adóhatóság az alapítvány-egyesület-adózó kapcsolatrendszeréből megalapozottan vonta le azt a következtetést, hogy a felperes a szja-tv 38/A. §-a (1) bekezdésének i) pontja alapján nem jogszerűen kívánta igénybe venni - a nevében átutalt egyesületi támogatás után - az adólevonás kedvezményét.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdésében írtak szerint a megyei bíróság jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és az alperes határozatát - az elsőfokú közigazgatási határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú közigazgatási szervet - az adókötelezettség újbóli megállapítása végett - új eljárásra kötelezte.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.27.667/1997. sz.)