adozona.hu
AVI 1997.6.86
AVI 1997.6.86
Az áfa forgalmi értéket növelő tényező, így utána is illetéket kell fizetni [1990. évi XCIII. tv 102. § (1) bek. e) pont].

- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1996. március hó 6. napján adásvételi szerződést kötött az N.-I. Kft. B. I. u. 4. sz. alatti előadóval a b.-i 26 773. sz. tulajdoni lapon felvett 2951/7/A/33. helyrajzi számú társasház ingatlan 306,36 m2 területű üzlet és a hozzá tartozó 1435/10 000 tulajdonirész-illetőségű B. B. út 19. sz. alatti ingatlan megvásárlására. Az ingatlan vételárát a felek 25 750 000 Ft-ban határozták meg. Az adásvételi szerződésben rögzítették még a felek azt is, hogy a vételár kialakításánál értékalak...
B. Megyei Jogú Város Megyei Illetékhivatala az adásvételi szerződésben megjelölt nettó vételárat forgalmi értékként elfogadta és kiszabta a fizetendő illetéket fizetési meghagyásával, mely szerint a felperest 2 970 750 Ft megfizetésére kötelezte.
A fizetési meghagyás ellen a felperes fellebbezést nyújtott be alpereshez, aki 1996. május 29. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, a határozat fejrészében az U.-E. B. és Sz. Kft. B., Sz. tér 15. sz. alattit jelölte meg illetékfizetésre kötelezettként.
A felperes keresetet nyújtott be a városi bírósághoz, melyben kérte az alperesi közigazgatási határozat megváltoztatását oly módon, hogy a bíróság a fizetendő illeték összegét az adásvételi szerződésben szereplő 25 750 000 Ft vételár alapulvételével állapítsa meg és kötelezze az alperest 3 937 500 Ft áfa összegére jogosulatlanul felszámított és a felperes által befizetett 393 750 Ft illetékelőleg összegének visszafizetésére és az alperes perköltségben való marasztalását is kérte, hivatkozással arra, hogy az adásvételi szerződés 8. pontjában a felek kifejezetten rögzítik azon nyilatkozatukat, hogy a vételár kialakításánál értékalakító tényezőként nem vették figyelembe a vételárat terhelő áfát.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, mivel álláspontja szerint az átruházott vagyon forgalmi értéke képezi a visszterhes vagyonátruházási illeték alapját. A felek az adásvételi szerződésük 5. pontjában rögzítették, hogy a vételárat milyen összegben határozták meg, ugyanakkor a 8. pontban kijelentették, hogy a vételár kialakításánál nem vették figyelembe az áfát. Ezzel szemben azonban a 9. pontban mégis rendelkeztek a felülépítmény után felszámítandó áfa megfizetéséről. Ez pedig arra utal, hogy a felperes e szerződési rendelkezésekkel az áfa mint áralakító tényező utáni illetékfizetési kötelezettségét kívánja megfizetni annak ellenére, hogy azt megfizette az eladónak.
Az elsőfokú bíróság az alperesi határozat fejrészét megváltoztatta oly módon, hogy az illetékfizetésre kötelezettként az I.-E. Bank Kft-t a felperest jelölte meg.
Az indokolás rámutat, hogy az illetékekről szóló módosított 1990. évi XCIII. tv. 102. §-a (1) bekezdésének e) pontja szerint forgalmi érték az a pénzben kifejezett érték, amely a vagyontárgy eladása esetén - az illetékkötelezettség keletkezésekor volt állapotában a vagyontárgyat terhelő adósságok figyelembevétele nélkül - árként általában elérhető.
A forgalmi adó az előállítás, forgalmazás kapcsán rakódik a termékre, az árura, s így ártényezőként befolyásolja a termékek árát, értékességét. A vagyonszerzési illeték a vagyontárgy forgalmi értékéhez kapcsolódik és a vagyonszerzés időpontjában egyszeri vagyonadóként terheli a vagyontárgy megszerzőjét.
A bíróság álláspontja szerint az általános forgalmi adó az ingatlan forgalmi értékében értékalakító tényezőként jelenik meg, ily módon az ingatlan tényleges, bruttó vételára ekként jelenik meg a forgalomban a keresletkínálat által befolyásoltan. Tehát mivel az áfa a forgalmi érték részét képezi, függetlenül attól, hogy a felek azt a szerződésükben konkrét összegben meghatározták-e, ezért a bíróság álláspontja szerint helyesen hozta meg határozatát az alperes és az elsőfokú hatóság is, amikor az áfát is magában foglaló illetékfizetési kötelezettséget ír elő a felperes részére.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, azonban a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A megyei bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévedés nélkül döntött a perbeli jogvitában, amikor azt állapította meg, hogy a felperes alaptalanul sérelmezi az illetékalap számítását.
Az illetéktörvénynek a forgalmi értékre adott definíciójában - annak ellenére, hogy bár konkrét megfogalmazásban az általános forgalmi adó nyelvtanilag nem jelenik meg - tartalmilag az általános forgalmi adót is magában foglaló árat kell érteni. Ez következik abból, hogy a vagyontárgy eladása esetén árként általában elérhető összeget jelöli meg a törvényi megfogalmazás forgalmi értékként.
A forgalmi életben a kialakult árnak mindig részét képezi a forgalmi adó, így az árként elérhető összegben ez is benne foglaltatik.
A felperes által kötött szerződés kifejezett rendelkezést tartalmaz arra, hogy a szerződő felek nem vették áralakítóként figyelembe az általános forgalmi adót. Ez a megállapítás szükségszerűen maga után vonja azt a további szerződéses kikötést is, miszerint a vevő a felépítmény vételára után tartozik az áfát is megfizetni.
Mindezekből pedig az következik, az áfa nélküli vételár és az áfa együttesen képezi azt a forgalmi értéket, ami az illeték kiszabásnál irányadó.
(Békés Megyei Bíróság I.Pf.21.396/1996. sz.)