adozona.hu
AVI 1997.6.84
AVI 1997.6.84
A vámhatóság által, szabálysértési eljárás során hozott, elkobzás alá eső érték megfizetését elrendelő határozatot a bíróság nem vizsgálhatja felül [1957. évi IV. tv 3. § (7) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A per adatai szerint a vámhivatal az 1993. szeptember 13-án kelt határozatával D. Dezső felperessel szemben a deviza-szabálysértés elkövetése miatti eljárást elévülés miatt megszüntette. Egyben kötelezte 26 418 825 Ft elkobzás alá eső érték megfizetésére. Az indokolás szerint a felperes 1990. és 1991. évben a Magyarországon tartózkodó szovjet katonai alakulatoktól ingóságokat vásárolt 26 419 825 Ft értékben. Ezen ügyletekhez azonban devizahatósági engedéllyel nem rendelkezvén, e magatartásáva...
AVI 1997.6.84 A vámhatóság által, szabálysértési eljárás során hozott, elkobzás alá eső érték megfizetését elrendelő határozatot a bíróság nem vizsgálhatja felül [1957. évi IV. tv 3. § (7) bek.].
A per adatai szerint a vámhivatal az 1993. szeptember 13-án kelt határozatával D. Dezső felperessel szemben a deviza-szabálysértés elkövetése miatti eljárást elévülés miatt megszüntette. Egyben kötelezte 26 418 825 Ft elkobzás alá eső érték megfizetésére. Az indokolás szerint a felperes 1990. és 1991. évben a Magyarországon tartózkodó szovjet katonai alakulatoktól ingóságokat vásárolt 26 419 825 Ft értékben. Ezen ügyletekhez azonban devizahatósági engedéllyel nem rendelkezvén, e magatartásával megszegte az 1974. évi 1. tvr. 6. §-a (1) bekezdésének b) pontját, valamint az 5. § (1) bekezdésének f) pontjában foglaltakat, ezért az 1968. évi I. törvény (Szjt.) 116. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint minősülő deviza-szabálysértést követte el. A cselekmény büntethetőségének elévülése miatt az eljárást meg kellett szüntetni. Az elkobzás alá eső érték megfizetésére való kötelezés tekintetében hivatkozott még az Szjt. 116. §-ának (6) bekezdésére.Fellebbezés folytán az alperes az elsőfokú határozatot az 1993. december 22-én kelt határozatával helybenhagyta.
A felperes az 1994. január 28-án érkezett keresetében kérte az alperesi határozat hatályon kívül helyezését.
A városi bíróság az 1995. június 26-án kelt végzésével a pert megszüntette a Pp. 130. §-ának (1) bekezdése és 157. §-ának a) pontja alapján. Az indokolás szerint a felperes által támadott határozatot az első- és másodfokú hatóság szabálysértési eljárás keretében hozta, az ilyen ügyekre pedig az Áe.</a> rendelkezései nem terjednek ki.
Fellebbezés folytán a megyei bíróság 1996. február 8-án kelt végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
A másodfokú bíróság leszögezte, miszerint a jelen ügyben a vámhivatal és az alperes szabálysértési hatóságként járt el. Ezen eljárás szabályait az 1968. évi I. törvény, továbbá az 1974. évi 1. tvr. tartalmazza. A szabálysértési eljárás megszüntetése mellett alkalmazott intézkedés azonban nem válik a bíróság előtt megtámadható államigazgatási határozattá, ezért a Pp. 324. §-ának (2) és az Áe. 3. §-ának (7) bekezdése alapján hatáskör hiányában a per megszüntetésének volt helye.
A felperes a módosított Pp. 270. §-ának (2) bekezdése alapján 12. sorszám alatt felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a megyei bíróság jogerős végzése ellen. Ebben kérte a végzés hatályon kívül helyezését, mert az jogszabálysértő azáltal, hogy a szabálysértési eljárás megszüntetése miatt el kell választani egymástól a szabálysértési ügyben hozott, eljárást megszüntető és a közigazgatási hatáskörben hozott elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelező határozatot. Ez utóbbi, álláspontja szerint, az ügyfelet érintő kötelezettséget megállapító határozat [Áe. 3. § (3) bek.] így a bíróság által felülvizsgálható.
Mivel a jogerős határozat ezt nem ismerte fel, ezzel megsértette az Áe. 3. §-ának (3) bekezdést és az Áe. 72. §-ának (1) és (2) bekezdését.
Az alperes 5. sorszámú ellenkérelmében a jogerős végzés hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság végzését hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az ügyben eljárt bíróságok a jogszabályok helyes alkalmazásával törvényes döntést hoztak. A felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal kapcsolatban a következőkre mutat rá a Legfelsőbb Bíróság.
Az ügy kapcsán a bíróságoknak elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalniuk, hogy az alperes határozata a bíróság által felülvizsgálható közigazgatási határozatként értékelhető-e. Az 1957. évi IV. törvény (Áe.) 3. §-ának (7) bekezdése szerint a szabálysértési eljárásra az Áe.</a> hatálya nem terjed ki, ezáltal az Áe. 72. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján a szabálysértési határozatok a bíróság által nem vizsgálhatók felül.
A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy az alperes az 1968. évi I. törvény (Szjt.) 31. §-a szerint deviza szabálysértés miatt szabálysértési eljárás során eljárva hozott határozatot, amelynek keretében az Szjt. 116. §-ának (6) bekezdése alapján 26 419 825 Ft elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezte a felperest.
Szabálysértési ügyben az Szjt. 71/A. §-a alapján csak a pénzbírságot elzárásra átváltoztatható határozat ellen fordulhat az elkövető bírósághoz, mely esetben a büntetőeljárásról szóló 1973. évi 1. tv különleges eljárásokra vonatkozó szabályai szerint kell a bíróságnak eljárnia.
A szabálysértési törvény képezte az alapját anyagi és eljárási szempontból az elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezésnek. A fizetési kötelezettség a szabálysértés miatt alkalmazott intézkedés volt.
Az Áe. 3. §-ának (7) bekezdése egyértelműen ki is mondja, hogy a törvény hatálya a szabálysértési eljárásra nem terjed ki. Az 1968. évi I. törvény (Szjt.) már említett rendelkezései alapján sem volt jogi lehetőség az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatára, ezért az elsőfokú bíróság a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontja és 157. §-ának a) pontja alapján hatáskör hiányában helyesen döntött a per megszüntetéséről.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság sem észlelt olyan jogszabálysértést, amely a jogerős, elsőfokú végzést helybenhagyó másodfokú végzés hatályon kívül helyezését indokolná.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.27.936/1996. sz.)