adozona.hu
AVI 1997.6.77
AVI 1997.6.77
A tényállást az adóhatóság és nem a felülvizsgálatot végző bíróság köteles tisztázni és bizonyítani [1990. évi XCI. tv 51. § (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság fogyasztásiadó-, útalap- és környezetvédelmi termékdíjhiány megállapítása mellett bírság és késedelmi pótlék fizetésére kötelezte a felperest. A döntés ellen a felperes fellebbezett, azonban az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatát kérte. Időközben a HTO gázolajként történő értékesítése miatt büntetőeljárás is indult. Mivel a rendelkezésre álló adatok az ügy eldöntéséhez ...
AVI 1997.6.77 A tényállást az adóhatóság és nem a felülvizsgálatot végző bíróság köteles tisztázni és bizonyítani [1990. évi XCI. tv 51. § (4) bek.].
Az elsőfokú adóhatóság fogyasztásiadó-, útalap- és környezetvédelmi termékdíjhiány megállapítása mellett bírság és késedelmi pótlék fizetésére kötelezte a felperest. A döntés ellen a felperes fellebbezett, azonban az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatát kérte. Időközben a HTO gázolajként történő értékesítése miatt büntetőeljárás is indult. Mivel a rendelkezésre álló adatok az ügy eldöntéséhez nem bizonyultak elégségesnek az elsőfokú bíróság széles körű bizonyítási eljárást folytatott le, majd az alperesi határozatot ítéletében megváltoztatta és megállapította a fogyasztásiadó-hiány, az útadó, a környezetvédelmi termékdíj, a bírság és a késedelmi pótlék összegét is. Az elsőfokú bíróság az igazságügyi könyvszakértő véleményét aggálytalannak tartotta és ennek alapján határozta meg a gázolajként értékesített HTO mennyiségét. Az elsőfokú bíróság az alperesi határozatot részben jogszabálysértőnek minősítette és e körben a döntést megváltoztatta, így ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.Az ítélet ellen a felperes és az alperes is fellebbezett, azonban a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás szerint a felperes a háztartási tüzelőolaj beszerzésével és annak gázolajként történő értékesítésével fogyasztási adó alá eső terméket állított elő, ezzel a gázolajnak kvázi termelőjévé vált. A másodfokú bíróság megítélése szerint alaptalan a felperesnek az adóbírság és a késedelmi pótlék kivetésével kapcsolatos önellenőrzésre való hivatkozása is. Az önellenőrzéssel feltárt adót a feltárás időpontjában nyilvántartásba kell venni, mellékelni kell a helyesbítés szöveges indokolását és a pótlék számítását, majd a bevallással együtt az önellenőrzési pótlék mellett a helyesbített adót is be kell fizetni. Az ítélet arra is utal, hogy az ellenőrzésre csak a büntetőeljárás megindítása után került sor.
Az adóhiány összegszerűségével kapcsolatban a kirendelt igazságügyi könyvszakértő megalapozott és aggálytalan szakvéleményét a megyei bíróság az ítélkezés alapjául fogadta el. A szakértő a rendelkezésre álló dokumentumok alapján huszonnégy esetben állapította meg, hogy a szállítóleveleken feltüntetett és beérkezett háztartási tüzelőolaj helyett gázolaj került kiszámlázásra. Ugyanakkor tizenhét esetben nem lehetett megállapítani, hogy a szállítóleveleken feltüntetésre nem került üzemanyagfajta háztartási tüzelőolajnak vagy gázolajnak minősült-e. Az ítélet szerint önmagában az árképzés elveiből logikai úton történt levezetés még nem bizonyítja minden kétséget kizáróan, hogy csak háztartási tüzelőolaj érkezhetett a felpereshez. Ezen szállításokról semmiféle bizonylat nem állt az alperes rendelkezésére, így e körben az alperesi állítás nem bizonyított.
A jogerős ítélet ellen a felperes és az alperes is felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság az alperes határozatának a bíróság által meg nem változtatott részét helyezze hatályon kívül és utasítsa az alperest új eljárásra és új határozat hozatalára. A felperes álláspontja szerint az első- és a másodfokú bíróság a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében a bizonyítás értékelésére megállapított szabály megsértésével jutott arra a következtetésre, hogy a felperes az alperes által megjelölt HTO-mennyiséget, gázolja, üzemanyag és ipari olaj formájában értékesítette volna tovább. A felperes szerint ellentmondásos és vitatható az igazságügyi szakértői vélemény több megállapítása és adata. Tévesen került sor a fogyasztása adó alanyának megállapítására is, hiszen a rendelkezésre álló adatok szerint az adóalanya a Zs.-Zs. Bt. volt. A felperes szerint a jogerős ítélet a kereseti kérelemmel szemben a szakértő által felvetett és a felperes számára terhes másik lehetőséget azért fogadta el, mivel túlzott jelentőséget tulajdonított a felperes által elvégzett önrevíziónak, illetve a városi rendőrkapitányság által adóbűncselekmény gyanújával indított büntetőeljárásnak. Az alperes ugyanakkor a felülvizsgálati kérelem szerint a felperest az önellenőrzés vonatkozásában megtévesztette. A tárgyévben felfedezett hibát ugyanis nem önellenőrzéssel, hanem a könyvelés szabályai szerint kell korrigálni, és önellenőrzést csak a már benyújtott bevallás vonatkozásában lehet végezni. Ugyanakkor a megállapításkor még nem volt bevallás és a megállapítás jogszerűsége a bevalláskor még nem volt eldöntött.
A felperesi felülvizsgálati kérelem arra is rámutat, hogy mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság figyelembe vette az adóüggyel kapcsolatban indult büntetőeljárást. Az ügyben bírósági tárgyalásra még nem került sor, a vádirat benyújtását követően a büntetőbíróság az eljárást a polgári per jogerős befejezéséig felfüggesztette. A felperes szerint az ügyben eljárt bíróságok tehát a városi rendőrkapitányság eljárása során keletkezett nyomozati iratoknak, illetve a városi ügyészség vádiratában foglalt álláspontnak olyan jelentőséget tulajdonítottak, amelyet a Pp. 9. §-ának értelmében a jogerős büntetőítéletnek sem lehet tulajdonítani. A tárgyaláson a felperesi jogi képviselő bejelentette, hogy a vádlottakat a büntetőeljárás alól felmentették, a döntés jogerős.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és a felperes keresetét utasítsa el. Az alperes tájékoztatta a Legfelsőbb Bíróságot arról, hogy a másodfokú ítélet meghozatalát követően az alperes ár- és igazságügyi könyvszakértőt kért fel a felperes által szállítólevelek hiányában beszerzett, így közvetlenül meg nem állapítható fajtájú kőolajszármazék megállapítására a beszerzési ár és az árképzési szabályok alapján. Az alperes által felkért szakértő az ítélkezés alapjául elfogadott szakvéleménytől eltérő megállapításokra jutott. A jogerős ítélet után beszerzett szakértői vélemény alapján megállapítható és bizonyított, hogy a vitatott olajmennyiség HTO volt, nem pedig gázolaj. Az alperes arra is utalt, hogy amennyiben a szállítólevelek hiánya a felperes javára szolgálna, akkor a HTO-szállítás "adómentességet2 eredményezne, amely nyilvánvalóan nem volt a jogalkotó célja.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta az alperes határozatát - az elsőfokú közigazgatási határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezte.
Az indokolás rámutat, hogy az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 51. §-ának (4) bekezdése kimondta, hogy az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani. Az adóhatóság a tényállás tisztázása során az adózó javára szolgáló tényeket is köteles volt feltárni.
Az Art. 1. §-ának (6) bekezdése szerint az adóhatóság köteles méltányosan eljárni.
A Pp. 339. §-a (2) bekezdésének g) pontja alapján a bíróság az adó- vagy illetékkötelezettség megállapításáról, vagy a külön jogszabály szerint ezzel egy tekintett alá eső más fizetési kötelezettségről és az ezekhez kapcsolódó egyéb befizetésekről hozott közigazgatási határozatot megváltoztathatja.
Az Art. idézett rendelkezése az adóhatóság számára előírta a tényállás tisztásának és a bizonyításnak a kötelezettségét. Az adóhatóság tehát az ellenőrzés során a tényállás tisztázása érdekében minden szükséges intézkedést köteles megtenni, mivel ellenkező esetben az adóhatóság megalapozott döntést nem tud hozni. A rendelkezésre álló egymásnak ellentmondó adatok alapján az első- és másodfokú hatóság elmulasztotta a törvényben írt kötelezettségek teljesítését, és ezt a mulasztást az elsőfokú bíróság megkísérelte széles körű bizonyítási eljárás lefolytatásával pótolni. Az elsőfokú bíróság a megváltoztató döntés meghozatala során figyelembe vette a szakértői vélemény megállapításait és a jogerősen le nem zárt büntetőeljárás adatait is. Az elsőfokú bíróság tehát lényegében átvette az adóhatóság jogkörének egy részét és megkísérelte a hiányos tényállást maga felderíteni. Az ellentmondások teljes körű feloldása az elsőfokú bíróság eljárása során nem történt meg.
A megyei bíróság döntését a kirendelt igazságügyi könyvszakértő véleményére alapította és figyelembe vette a büntetőeljárás adatait is. A tényállás tisztázatlanságából adódóan az ellentmondások feloldására a másodfokú eljárás során sem került sor és az adóhatóság a jogerős ítélet meghozatalát követően kért fel ár- és igazságügyi könyvszakértőt a hiányzó tényállási elemek tisztázására.
A Legfelsőbb Bíróság szerint a tényállás felderítetlen voltára tekintettel az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha az első- és másodfokú adóhatóság határozatát hatályon kívül helyezte volna az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezése mellett. A bíróságnak ugyanis nem lehet feladata az, hogy az adóhatóság helyett a tényállást maga derítse fel, még akkor sem, ha meghatározott ügyekben a Pp.</a> lehetővé teszi a jogerős közigazgatási határozat megváltoztatását. Az elsőfokú bíróság az általa kitűzött célt nem tudta elérni, így törvényes és megalapozott döntés nem születhetett. Erre tekintettel jogsértő az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyó megyei bírósági ítélet is.
A Legfelsőbb Bíróság a döntés meghozatalánál tekintetbe vette azt is, hogy az első- és másodfokú bíróság figyelembe vette a büntetőeljárás adatait is, noha a vádlottakat végül felmentették, a döntés jogerős. A tényállás felderítetlenségét bizonyítja az is, hogy az adóhatóság által a jogerős ítélet meghozatala után beszerzett szakvélemény ellentétes az ítélkezés alapjául elfogadott szakértői vélemény megállapításaival. Az ügy eldöntéséhez szükséges bizonyítékokat, szakértői véleményeket nem a per jogerős befejezése után, hanem az adóellenőrzés alkalmával kell beszerezni, mivel ezt az adózás rendjéről szóló törvény előírta és jelenleg is előírja [Art. 51. § (7) bekezdés].
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezte.
A megismételt eljárás során az elsőfokú adóhatóság a tényállást köteles tisztázni és bizonyítani. Szükség esetén újabb bizonyítékok beszerzése mellett, a szakértői vélemények ütköztetésével az ellentmondásokat fel kell oldani és fel kell tárni az adózó javára szolgáló körülményeket is. A tényállás feltárásának elmulasztása egyben az adóhatóság méltányos eljárására vonatkozó törvényi kötelezettség megsértését is jelenti.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.27.983/1995. sz.)