adozona.hu
AVI 1997.6.76
AVI 1997.6.76
A mezőgazdasági termékértékesítési szerződésből eredően a kötelezettet terhelő, a felvásárlással, tárolással, szállítással kapcsolatos mellékszolgáltatások után az általános forgalmi adó mértéke a főszolgáltatáshoz kapcsolódó áfa mértékével azonos [Ptk. 417. § (1) bek., (3) bek., 1989. évi XL. tv 8. § (1) bek., 25. § (1) bek. és 30. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH megyei igazgatósága a felperesi társaságnál 1991. január-december, valamint 1992. január-december időszakokra általános forgalmiadó-ellenőrzést végzett.
Határozatában 1991. évre általános forgalmiadó-nemben 30 000 Ft adóhiányt állapított meg az elsőfokú adóhatóság és ezután kötelezte 15 000 Ft adóbírság megfizetésére. Megállapított 51 000 Ft késedelmi pótlékot, továbbá 49 000 forint mulasztási bírságot is kiszabott.
A vizsgálat rögzítése szerint azzal a magatartásával, hogy a bonyol...
AVI 1997.6.76 A mezőgazdasági termékértékesítési szerződésből eredően a kötelezettet terhelő, a felvásárlással, tárolással, szállítással kapcsolatos mellékszolgáltatások után az általános forgalmi adó mértéke a főszolgáltatáshoz kapcsolódó áfa mértékével azonos [Ptk. 417. § (1) bek., (3) bek., 1989. évi XL. tv 8. § (1) bek., 25. § (1) bek. és 30. §].
Az APEH megyei igazgatósága a felperesi társaságnál 1991. január-december, valamint 1992. január-december időszakokra általános forgalmiadó-ellenőrzést végzett.Határozatában 1991. évre általános forgalmiadó-nemben 30 000 Ft adóhiányt állapított meg az elsőfokú adóhatóság és ezután kötelezte 15 000 Ft adóbírság megfizetésére. Megállapított 51 000 Ft késedelmi pótlékot, továbbá 49 000 forint mulasztási bírságot is kiszabott.
A vizsgálat rögzítése szerint azzal a magatartásával, hogy a bonyolítói díjat nem számította fel felperes, azt nem vallotta be és nem fizette meg, jogellenes eljárást tanúsított tevékenysége során.
Mulasztásos jogsértést valósított meg a társaság azzal, hogy a vizsgált időszakban használt számlatömbjét nem vonta szigorú számadási kötelezettség alá.
A felperesi társaság 1991. évben különböző mezőgazdasági termékeket vásárolt fel, és értékesített tovább a megrendelő cégnek.
Az értékesítésről kibocsátott számlán bonyolítói díjat tüntetett fel FTJ-szám meghatározása nélkül.
A peres iratok között található számlák egy részén jutalék szerepel 3 Ft/kg, egy részén pedig bonyolítási díj 2 Ft/kg értékben. Az É. I. Kft-vel 1991. március 13-án megkötött szerződés 1991. június 28-án történő kiegészítés szerint a megrendelő (É. I. Kft.) a felvásárlónak (felperesnek) minden kg málna után jutalékot fizet.
Hasonló megállapodásokat kötött a felperesi társaság a K. elnevezésű bt-vel is.
A felperesi fellebbezés után az elsőfokú adóhatóság a fentebb megjelölt határozatát módosította.
A késedelmipótlék-alapot képező 30 000 Ft után 42 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg, a jogszabályban előírt nyilvántartások előírástól eltérő vezetése miatt pedig 20 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki. A határozat rendelkező részének I. és II. pontjaiban tett megállapításokat és előírásokat változatlanul fenntartotta.
A határozat rendelkező részének I. és II. pontjaiban tett megállapításokat és előírásokat változatlanul fenntartotta.
A felperes fellebbezett e határozat ellen, az alperes határozatával helybenhagyta az előbbi két elsőfokú döntést.
A felperes keresettel élt e határozat ellen, kérte annak hatályon kívül helyezését és alperest új eljárás lefolytatására kötelezni.
A kereset kézhezvétele után az alperes határozattal saját hatáskörben módosította korábban meghozott határozatát úgy, hogy az elsőfokú határozatot a késedelmi pótlék vonatkozásában megváltoztatta, annak összegét 11 000 Ft-ban állapította meg.
A felperes keresetében, illetve annak kiegészítéseként beadott, valamint az alperesi ellenkérelemre is tett nyilatkozatában a következőket adta elő vitatta az alperesnek a jutalék megnevezés alkalmazása miatt áfa-hiány megállapításának lehetőségét, a késedelmi pótlék számítását.
Nem fogadta el a mezőgazdasági termékértékesítéshez kapcsolódó szolgáltatás áfa-megalapozottságot. Álláspontja szerint az alperes nem tett eleget a módosított 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 51. §-ának (4) bekezdésében írt tényállás-tisztázási kötelezettségének, valamint nem volt figyelemmel ugyanezen törvény 1. §-ának (7) bekezdésében írtakra.
A felperesi álláspont szerint azt okirat (felperes és az É. I. kft. között létrejött mezőgazdasági termékértékesítési szerződés) elnevezésétől függetlenül nem mezőgazdasági termékértékesítési szerződés.
A felperesi kft. nem a maga által termelt karfiolt, pritaminpaprikát és málnát értékesítette megrendelője részére.
A megkötött szerződés adásvételi szerződésnek minősül; atipikusnak tekinthető annyiban, hogy a karfiol esetében a vetőmagot is a megrendelő biztosította.
Az adásvételi szerződés teljesítési helyeként a felek szerződésük 8., illetve 9. pontjában azt fogalmazták meg, hogy a megrendelő telephelyén történt. Az okiratból megállapíthatóan ez azt jelentette, hogy a K. Kft. nyíracsádi székhelyéről Hajdúböszörménybe kellett szállítani a terméket.
A szállításhoz kapcsolódóan a fuvarköltség tekintetében a felek úgy állapodtak meg, hogy 4 Ft/kg a szállítási ár.
A szerződés felek jutaléknak nevezték az ellenérték egy saját árképzési formáját, módját.
A községen belüli felvásárlás, helyiségbiztosítás, szállítás, szervezés, göngyölegellátás volt az a tevékenység, amelynek ellenértékét meghatározták a jutalék címszó alatt.
A felperes szerint a felek között alkalmazott kifejezés szerinti jutalék a mezőgazdasági termékre vonatkozó 0%-os áfa alá tartozik.
Az alperes írásbeli ellenkérelmében a kereset elutasítását és költsége megállapítását kérte, mivel álláspontja szerint a kereset részben volt megalapozott.
A módosító határozattal a késedelmi pótlék jogszabálysértő módon történő megállapítását orvosolta, törvényesen a fizetendő pótlék összege 11 000 Ft.
Nem tartotta megalapozottnak a kereset további részét, nevezetesen azt, hogy a törvény felvásárlási szerződésekben kikötött bonyolítói díj 0%-os adókulcs alá tartozik, mint kapcsolódó szolgáltatásnyújtás.
Az adóhatóság a felek által jutalékképpen kikötött szolgáltatást a KSH szolgáltatási tevékenységek jegyzékének besorolása alapján minősítette és megállapította, hogy a belkereskedelmi szolgáltatás - áruforgalom tevékenység körébe tartozik.
A szolgáltatás az 1989. évi XL. törvény (továbbiakban: áfa-törvény) 29. §-ának (1) bekezdése alapján 25%-os kulcsú forgalmiadó-köteles szolgáltatás nyújtás volt.
A törvény 7. §-ának (1) bekezdését idézte, a szolgáltatásnyújtás meghatározására utalt a törvény 20. §-ának (1) bekezdésében, 25. §-ának (1) bekezdésében írtakra.
Összefoglalóan úgy nyilatkozott, hogy a felhívott jogszabályhelyek alkalmazásával helyesen állapította meg az adóhatóság felperes terhére a 30 000 Ft összegű adókülönbözetet.
A felperes az áfa-törvény 30. §-át helytelenül értelmezi, ugyanis a jogszabály értelmében közvetlen kapcsolat a mellékszolgáltatás és termékértékesítés között akkor áll fenn, ha az adóalany az általa kötött szerződés szerint a terméket csomagolás, raktározás, fuvarozás, rakodás után értékesíti, vagy ha a szerződés teljesítésének helye a jogosult telephelye, ahová az áru fuvarozás nélkül nem juttatható el. A perben szereplő szerződés külön nevesíti az áru fuvarozására vonatkozó előírásokat és a teljesítés helyét, illetve a szerződés kiegészítésében is külön tételként szerepel a szállítási költség megtérítésének módja.
Nem helytálló az a nyilatkozat, hogy a jutaléknak nevezett bonyolítói díjat, mint a termékértékesítéshez közvetlenül kapcsolódó és általa végzett szolgáltatás nyújtásának (fuvarozás, raktározás, csomagolás, rakodás) fejében kapta volna a felperesi társaság.
Így a kereset elutasítása mellett a perrel felmerülő költsége megtérítését kérte.
Az elsőfokú bíróság állásfoglalása szerint a felperes keresete alapos.
Az indokolás szerint a tárgyaláson az írásbeli nyilatkozatok fenntartása után felperesi képviselő hangsúlyozta, hogy amennyiben az alperes a polgárjog, vagy a mindennapi élet fogalmának megfelelően alkalmazza a felek által pontatlanul használt jutalék kifejezést, úgy az ennek megállapításához, alátámasztásához szükséges tényállást nem tárta fel az adóhatóság, határozatában azt nem rögzítette.
Nem mezőgazdasági termékértékesítési szerződés történt a perbeli ügyben, hiába nevezték azt annak a felek.
Nem tárta el a az alperes a valós gazdásági eseményt a tényállás teljes körű tisztázásához.
Utalt a felperesi képviselő még arra is, hogy nem bizományi szerződés alapján járt el a felperes a különböző mezőgazdasági termékek megvásárlásakor, nem bizományosi díjat kapott, erre adat sem merült fel a közigazgatási iratokban.
Ugyanakkor az alperesi határozat rögzíti azt, hogy a megrendelő nyilatkozatát is beszerezte az alperes a jutalék megállapítására vonatkozóan és eszerint a felperes a felvásárlás lebonyolítása, illetve helyiségbiztosítás, göngyölegellátás után volt jutalékra jogosult. Ezt a megrendelő minden esetben megfizette.
Sajátos árképzést alkalmaztak a felek, ez állapítható meg a vizsgált számlákból.
Az alperesi képviselő szerint 25%-os áfa-fizetési kötelezettség alá tartozik a felek által kikötött jutalék, haszonról volt szó, amelyet a felek így nevesítettek. Nem áll fenn a felperes által hivatkozott az áfa-törvény 30. §-ában írt jogszabályi feltétel.
Az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást perbeli ügyben, hogy az alperes nem tett eleget tényállás-tisztázási és bizonyítási kötelezettségének, az Art. 51. §-ának (7) bekezdésében foglaltaknak, valamint az 1. § (7) bekezdésében írtaknak.
A perben szereplő szerződéseket, ügyleteket nem a valódi tartalmuk szerinti minősítésnek megfelelően rögzítette határozatában. Amennyiben jutalékként fogadta el a peres felek kikötését, úgy az ehhez kapcsolódó tényállást nem tárta fel, nem rögzítette.
Ha pedig 25%-os kulcs alá tartozó értékesítésnek, szolgáltatásnak tekintette, úgy nem határolta el kellően mint mellékszolgáltatást a jogszabályban írtaknak megfelelően.
Az áfa-törvény 30. §-a szerint ugyanis, ha az adóalany terméke értékesítéséhez vagy szolgáltatása teljesítéséhez közvetlenül kapcsolódó (különösen: csomagolási, raktározási, fuvarozási, rakodási szolgáltatást) mellékszolgáltatást is nyújt, annak ellenértéke után az adót a termékre, illetve a szolgáltatásra vonatkozó adókulcs figyelembevételével kell meghatározni.
A perbeli ügyben a mezőgazdasági termékek értékesítése esetén 0%-os az adó értéke, az ezzel ellentétes 25%-os adó mértéket a jogszabályban írtaknak megfelelően kell megállapítani, bizonyítani az alperesnek.
Tisztázni kell, hogy milyen valós gazdasági esemény történt a felek között megkötött polgári jogi szerződés alapján, s annak adókötelezettségét levonni a valós tartalomnak megfelelően; s azt a határozatban rögzíteni.
A kifejtettek alapján a bíróság álláspontja szerint az alperesi határozat eljárásjogi szempontból megalapozatlan, és olyan súlyú az eljárásjogi jogszabálysértés, amely kihat a döntés érdemére és a bírósági eljárásban nem orvosolható, ezért a Pp. 339. §-ának (1) bekezdésében és az Art. 86. §-ának (1) bekezdésében írtak alkalmazásával a rendelkező rész szerint határozott.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, azonban a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az indokolás szerint az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes határozata törvénysértő.
Az elsőfokú ítélet indokolásában foglaltakkal szemben azonban a megyei bíróság a következőkre mutat rá:
A perbeli iratokból, így különösen a felperes által 1991-ben megkötött szerződésekből megállapíthatóan a felperes a szerződő partnereivel szemben arra vállalt kötelezettséget, hogy különböző mezőgazdasági terményeket vásárol fel a termelőktől, és azokat értékesíti a vele szerződő gazdálkodó szervezeteknek.
A felperes által kötött szerződések tartalmuk szerint mindenben megfelelnek a Ptk. 417. §-ának (1) bekezdésében, valamint az 1991-ben még hatályban volt 14/1978. (III. 1.) MT számú rendelet 2. §-ában foglalt mezőgazdasági termékértékesítési szerződésnek.
E jogszabályi rendelkezések alapján a gazdálkodó szervezet [amely fogalomkörbe a Ptk. 1989. január 1-jétől hatályos 685. §-ának c) pontja értelmében a gazdasági társasági is beletartozott] a nem maga termelte mezőgazdasági termék továbbadására is köthetett mezőgazdasági termékértékesítési szerződést. A felperes mint a kft. tehát jogosult volt ilyen szerződés kötésére. [Ennek megfelelő rendelkezést tartalmaz egyébként a Ptk. jelenleg hatályos 417. §-ának (3) bekezdése is.]
A nem maga termelte termény továbbeladása mint főszolgáltatás tehát a szerződés keretei között feltételezte az ehhez szükségképpen kapcsolódó olyan mellékszolgáltatásokat, amelyek a termék felvásárlását, tárolását és szállítását jelentették, és amely mellékszolgáltatásoknak az ellenértékét a gazdálkodó szervezet jogosult volt az eladási árban érvényesíteni.
A perbeli iratok tanúsága szerint a felperes bár kétségtelenül az ártól elkülönítve "bonyolítási díjként", illetőleg "jutalék" címén érvényesítette a mellékszolgáltatások teljesítésével felmerült költségeit a szerződő partnerek felé, ez azonban a fentiekből következően az adott szerződés kereteit meg nem haladó, a főszolgáltatáshoz kapcsolódó mellékszolgáltatások körébe tartoztak, minthogy ezek a szerződés teljesítése körében merültek fel
Ebből következően tehát az alperes törvénysértően választotta szét az egy szerződés kereteibe tartozó főszolgáltatást a mellékszolgáltatásoktól és ehhez képest törvénysértően kötelezte a felperest a mellékszolgáltatások után általános forgalmiadó-hiány és járulékai megfizetésére.
A felperes fellebbezése hiányában a megyei bíróság nem mellőzhette az elsőfokú ítéletnek az alperest új eljárás lefolytatására kötelező rendelkezését.
A rendelkezésre álló adatok alapján, a kifejtettekből következően az új eljárás során az alperes csak eljárást megszüntető határozatot hozhat.
(Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 3.Pf.22.069/1996. sz.)