adozona.hu
AVI 1997.6.75
AVI 1997.6.75
Az áfa-adóalanyiság nem függ attól, hogy a tevékenységet vállalkozói engedély alapján végzik-e vagy sem [1992. évi LXXIV. tv 5. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
F. László 1994. július 4. napján az APEH megyei igazgatóságán bejelentést tett. A bejelentés kivizsgálása kapcsán az elsőfokú adóhatóság 1994. augusztus 14. napján a felperest meghallgatta, illetve ellenőrizte a bizonylatkiállítási és könyvvezetési kötelezettséget. A jegyzőkönyvi megállapítások alapján a felperes terhére a számlakibocsátás és könyvvezetés kapcsán, összesen 149 000 Ft mulasztási bírságot alkalmazott az elsőfokú hatóság határozatában.
A határozat indokolása szerint a jegyzőkön...
AVI 1997.6.75 Az áfa-adóalanyiság nem függ attól, hogy a tevékenységet vállalkozói engedély alapján végzik-e vagy sem [1992. évi LXXIV. tv 5. § (1) bek.].
F. László 1994. július 4. napján az APEH megyei igazgatóságán bejelentést tett. A bejelentés kivizsgálása kapcsán az elsőfokú adóhatóság 1994. augusztus 14. napján a felperest meghallgatta, illetve ellenőrizte a bizonylatkiállítási és könyvvezetési kötelezettséget. A jegyzőkönyvi megállapítások alapján a felperes terhére a számlakibocsátás és könyvvezetés kapcsán, összesen 149 000 Ft mulasztási bírságot alkalmazott az elsőfokú hatóság határozatában.A határozat indokolása szerint a jegyzőkönyvi nyilatkozat alapján megállapítást nyert, hogy a felperes az általa nyújtott szolgáltató tevékenységgel összefüggő bizonylatkiállítási kötelezettségének nem tett eleget. Az Art. 34. §-a szerint az általános forgalmi adó alanya az általa végzett értékesítésről jogszabály szerint bizonylatot állít ki. A felperes elismerte, hogy a meghallgatás napjáig sem állított ki az elvégzett munkákról bizonylatokat. A bírság összegének megállapítása során súlyosító körülményként értékelte az elsőfokú hatóság, hogy a jogszabályban előírt bizonylatokat még a határozathozatal napjáig sem állította ki a felperes, illetőleg azt nem bocsátotta rendelkezésre.
Feltárta az ellenőrzés továbbá azt is, hogy a felperes könyvvezetési kötelezettségének sem tett eleget. Nyilatkozata szerint a pénztárkönyve 1992. évben megsemmisült, 1993. évre pedig újat nem hitelesített.
A mulasztások miatt az Art. 74. §-ának (12) és (13) bekezdései alapján a felperest mulasztási bírsággal sújtották.
A felperesi fellebbezések alapján az alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az alperes határozatának indokolása szerint 1994. augusztus 18. napján felvett jegyzőkönyv szerint megállapítható, hogy a felperes F. Lászlótól átvett előlegeket nem dokumentálta, számlát nem állított ki. Az érintett összegek előlegnek minősülnek, amelyre tekintettel az áfa-törvény 43. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti egyszerűsített számla kibocsátása nem mellőzhető.
A magánszemélyek jövedelemadójáról szól módosított 1991. évi XC. tv 2. sz. melléklete szerint pénztárkönyvet vezet az az önálló tevékenységet végző magánszemély, aki alanya az általános forgalmi adónak is. A felperes akókötelezettségének részét képezi a nyilvántartás vezetése is, amelynek a felperes nem tett eleget, így mulasztásaira tekintettel az elsőfokú adóhatóság az Art. 74. §-ának (12) és (13) bekezdése szerint jogszerűen alkalmazott mulasztási bírságot.
A felperes határidőben az alperes határozatának bírósági felülvizsgálatát kérte. A kereset az alperes határozatának felülvizsgálatára és a mulasztási bírságok törlésére irányult.
A felperes egyrészt arra hivatkozott, hogy az általa átvett összegek anyagvásárlás célját szolgálták, közötte és a megrendelő között olyan megállapodás volt, hogy a felperesnek kell az anyagot megvásárolnia. A felperes hivatkozott arra is, hogy a munka átadását követően közöttük vita támadt, az elszámolás nem történt meg.
A felperes nyilatkozata szerint a kérdéses bizonylatok rendelkezésre állnak.
Az alperes érdemi nyilatkozatában határozati indokait fenntartva a kereset elutasítását kérte.
A városi bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasított. A felperesi fellebbezés alapján a megyei bíróság végzésében az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A bíróság a felperes keresetét a megismételt eljárás keretében sem találta alaposnak a következők miatt:
A per tárgyát az alperes határozatának törvényességi felülvizsgálata képezte a Pp. XX. fejezete szerinti közigazgatási per keretében. A bíróság ítéletében az alperes határozatának törvényességéről döntött, tehát arról, hogy a határozat mennyiben felel meg az arra vonatkozó jogszabályi követelményeknek.
A perbeli jogvita lényegét a felperes terhére alkalmazott mulasztási bírságok képezték, ide értve a bizonylatkiállítási kötelezettséggel, illetőleg a könyvvezetési kötelezettséggel kapcsolatos mulasztási bírságokat.
A bíróság a törvényességi felülvizsgálatot követően úgy foglalt állást, hogy az eljárt adóhatóságok egyik vitatott tétel vonatkozásában sem sértettek jogszabályt.
A bíróság a bizonylatkiállítási kötelezettséggel kapcsolatos mulasztási bírság kapcsán a következőkre utalt:
A közigazgatási per, valamint a közigazgatási eljárás adatai alapján a bíróság egyértelműen rögzítette, hogy a felperes az átvett előlegekről a jogszabályi követelményeknek megfelelő számlát nem állított ki. Ezt a körülményt maga a felperes sem tagadta, ugyanakkor a számla mellőzésének okát a közötte, valamint F. László között támadt nézeteltérésben jelölte meg. F. László meghallgatása alapján a bíróság megállapította, hogy a felperes több esetben előleg címén különböző összegeket vett fel, amelyet aláírásával is igazolt.
A kérdéses munkákat a felperes elvégezte, azonban a munkával kapcsolatos elszámolás közötte és a megrendelő között nem történt meg. A felperes ténybelileg azt sem tette vitássá, hogy az érintett előlegekre számlát nem állított ki, illetőleg a munka elszámolásával kapcsolatban sem történt meg a végszámla kiállítása.
A bíróság rámutat arra, hogy a felperes által előlegként felvett összegek az áfa-törvény 17. §-ának (1) bekezdése szerint az előleg fizetési napján, a ténylegesen kifizetett összeg erejéig keletkezik adófizetési kötelezettség. A felperes az általános forgalmi adó alanya, így az Art. 34. §-a szerint bizonylat kiállítására köteles az általa elvégzett tevékenységről, illetőleg értékesítéséről.
A bíróság a felperes fellebbezési nyilatkozataival kapcsolatban a következőkre utalt:
A bíróság álláspontja szerint nem vitathatóan a felperes attól függetlenül az általános forgalmi adó alanyának minősült a 1992. évi LXXIV. tv 5. §-ának (1) bekezdése szerint, hogy a kérdéses időszakban vállalkozási tevékenységét vállalkozói engedély nélkül végezte, illetőleg vállalkozói engedélyét korábban az iparhatóság bevonta.
Az áfa-alanyiságot ugyanis a tevékenység jellege, annak rendszeres vagy üzletszerű folytatása dönti el. A felperes a per 1996. július 3. napján tartott tárgyalásán jegyzőkönyvbe akként nyilatkozott, hogy megélhetését 1992-től folyamatosan az építőipari tevékenysége biztosítja. Abban az időszakban is amikor a kérdéses munkát F. Lászlónál végezte, voltak már rendelései, ezeket a munkákat konkrétan meg is nevezte munkafolyamatok, illetőleg megrendelők szerint.
A bíróság megítélése szerint a felperesi nyilatkozatok alapján egyértelmű, hogy a felperes tartósan, illetőleg üzletszerűen, tehát bevétel elérése érdekében folytat, illetőleg folytatott építőipari tevékenységet, amelynek nyomán áfaalanyisága különösebb vita nélkül rögzíthető. Az adóhatóságot igazolja továbbá a felperes 1994. augusztus 18. napján az adóeljárásban tett nyilatkozata, amely szerint még a nyilatkozat időpontjában is építőipari munkát végzett, tehát a számla kiállítására nem volt ideje.
A bíróság tehát a felperesi személyes nyilatkozatok alapján az adóalanyiságot egyértelműen bizonyítottnak látta, amelyre nézve további bizonyítás lefolytatása szükségtelen. Az adóalanyiságból eredően a felperesnek az Art. 34. §-a szerint kötelezettsége volt bizonylat kiállítására, amely kötelezettségének nem tett eleget. A felperes felelősségét az általa megjelölt indokok ezen adókötelezettség alól semmiképpen nem mentik.
A bíróság nem találta megalapozottnak a felperes hivatkozását az anyagvásárlásra kapott előlegekre, illetőleg az anyagvásárlás módjára. Az F. László által bemutatott dokumentumok mindössze egy esetben tartalmaznak anyagvásárlásra történő utalást, azonban ez a körülmény érdemben a felperesi bizonylatkiállítási kötelezettséget nem befolyásolja.
A felperesnek az anyagvásárlás címén felvett előleg után is az általános szabályok szerint keletkezett adófizetési kötelezettsége, ugyanakkor ettől függetlenül is több esetben megállapítható, hogy a felperes foglaló vagy előleg címén vett fel összegeket, amely után bizonylatkiállítási kötelezettségének nem tett eleget.
Az érintett anyag biztosításának módja, a felperesi adókötelezettséget, illetőleg bizonylatkiállítási kötelezettséget nem érinti, ugyanakkor a felperes maga is elismerte, hogy a kérdéses anyagokat a kereskedőktől megvásárolta, csupán a faanyag vonatkozásában használt fel a már korábban rendelkezésre álló anyagokat oly módon, hogy ezt az anyagot a megvásárolt anyaggal pótolta.
A bíróság kiemeli, hogy az Art. 74. §-ának (12) bekezdése szerint, bizonylatkiállítási kötelezettség elmulasztása esetén az adóhatóság első alkalommal 100 000 Ft-ig terjedő mulasztási bírságot alkalmazott.
Az eljárt adóhatóságok részletesen indokolták, hogy mérlegelési jogkörükben miért a bírság maximumát alkalmazták.
A bíróság a mérlegelést nem találta jogszabálysértőnek, tekintettel arra, hogy a felperes több esetben mulasztotta el a számlaadási következettséget, illetőleg kötelezettségének még a közigazgatási határozat meghozatalának időpontjában, illetőleg jelenleg sem tett eleget.
A bíróság a könyvvezetési kötelezettség elmulasztása miatt alkalmazott mulasztási bírság kapcsán a következőkre utalt:
A felperes maga is elismerte az 1996. július 3. napján tartott tárgyaláson, hogy a kérdéses időszakban megfelelő nyilvántartásokat, illetőleg pénztárkönyvet nem vezetett. 1992. év után már nem vezetett könyvelést, legfeljebb a dokumentumok álltak rendelkezésre. A bíróság megítélése szerint nem vitásan, a felperes ezen adókötelezettségét is megsértette, mivel az 1991. évi XC. tv 2. sz. melléklete szerint a pénztárkönyv vezetésére volt köteles mint általános forgalmiadó-alany. A pénztárkönyv hiányát 1993. évre szankcionálta az adóhatóság, döntése mindenben megfelel az Art. 74. §-a (13) bekezdése a) pontja rendelkezéseinek.
A bírság összegének meghatározásakor a mérlegelési szempontokat, illetőleg a mérlegelés során figyelembe vett körülményeket az első-, illetőleg másodfokú határozatok tartalmazzák, a mérlegelés nem minősíthető jogszabálysértőnek. A bírság összege megfelel a felperesi mulasztás súlyának, a mulasztás körülményeinek, illetőleg eredményeinek.
A fentieket összegezve tehát a bíróság egyik vitatott vonatkozásban sem találta jogszabálysértőnek az alperes határozatát, így a keresetet az Art. 86. §-ának (1) bekezdése szerint elutasította.
(Miskolci Városi Bíróság 34.P.22.113/1996. sz.)