adozona.hu
AVI 1997.5.68
AVI 1997.5.68
A belföldi forgalom számára történő vámkezelés az importált terméknek csupán a vámáru jellegét szünteti meg [1966. évi 2. tvr. 11. § (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1991. augusztus 5. napján haszonbérleti szerződést kötött az A. SP 1 db Stalova Vola típusú rakodógép haszonbérbe adásáról, amely 1991. december 31-ig tartó meghatározott idejű szerződés volt. A felperes a gép Magyarországra történő behozatalával kapcsolatos ügyintézésre a külkereskedelmi jogosultsággal rendelkező B. Im-pex Külkereskedelmi Kft-t bízta meg, amely mint importőr 1991. augusztus 24-én léptette be az országba a bérelt rakodógépet, és ekkor ún. VÁM 91. jelzésű árunyilatk...
AVI 1997.5.68 A belföldi forgalom számára történő vámkezelés az importált terméknek csupán a vámáru jellegét szünteti meg [1966. évi 2. tvr. 11. § (4) bek.].
A felperes 1991. augusztus 5. napján haszonbérleti szerződést kötött az A. SP 1 db Stalova Vola típusú rakodógép haszonbérbe adásáról, amely 1991. december 31-ig tartó meghatározott idejű szerződés volt. A felperes a gép Magyarországra történő behozatalával kapcsolatos ügyintézésre a külkereskedelmi jogosultsággal rendelkező B. Im-pex Külkereskedelmi Kft-t bízta meg, amely mint importőr 1991. augusztus 24-én léptette be az országba a bérelt rakodógépet, és ekkor ún. VÁM 91. jelzésű árunyilatkozatot tett. Az árunyilatkozat kiállításával egy időben jelezte, hogy a haszonbérleti szerződés 1991. december 31-én jár le, eddig vissza kell vinni a gépet Csehszlovákiába, ezért kérte a gép behozatali előjegyzését, melynek a vámhivatal eleget is tett azzal, hogy 1991. december 31-ig kell elszámolni. A rakodógép visszaszállítására a közigazgatási határozat törvényessége szempontjából irreleváns okokból csak 1992. január 14-én került sor, ugyanezen a napon az elsőfokú vámhivatal intézkedett a Vám- és Pénzügyőrség ügyvitel-szervezési központja felé a vám megállapítására és beszedése iránt, majd a gépet a belföldi forgalom számára kezelte. A felperes 1993. október 24. napján kapott értesítést arról, hogy a behozatali előjegyzésbe vett és a csak határidő után visszaszállított gépre 65 993 Ft vámot, 13 435 Ft vámkezelési díjat, 20 154 Ft statisztikai illetéket, 25 014 Ft kamatot, valamint 187 759 Ft általános forgalmi adót kell fizetnie. A jogerős közigazgatási határozatot a felperes keresettel támadta, az elsőfokú bíróság a keresetet megalapozottnak találta, az alperes a határozatot hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a hatóság a vám beszedése és közlése tekintetében az elévülési időn túl intézkedett, mert bár a gépet külkereskedelmi tevékenységgel felruházott importőr hozta az országba, azonban éppen annak haszonkölcsön jellege miatt nem lehet szó külkereskedelmi tevékenységről. A gépet a haszonbérleti szerződés szerint a tulajdonoshoz vissza kellett szállítani, így lényegében belföldi forgalom egyáltalán nem történt, hiszen a felperes nem a forgalomba hozatal, hanem saját használat céljából hozta azt az országba. Ezért az 1966. évi 2. számú tvr. 11. §-ának (1) bekezdése szerint a belföldi forgalom számára történő vámkezelés szabályaihoz kötött hat hónapos elévülési időt kell alkalmazni, s mivel az elsőfokú vámhatóság a vám beszedése felől csak 1993. október 24. napján küldött értesítéssel intézkedett, a felperest kötelező határozat elévült követelést tartalmaz. Az alperes fellebbezését követően a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítéletében helyesen megállapított tényállás alapján téves jogkövetkeztetést vont le, amikor a közigazgatási határozatot jogszabálysértőnek találta elévülés okából. A megyei bíróság álláspontja szerint ugyanis, nem az 1966. évi 2. tvr. 11. §-ának (1) bekezdésében megjelölt hat hónapos elévülési határidőt, hanem a (4) bekezdésben írt ötéves elévülési határidőt kell alkalmazni, ezért a közigazgatási határozatban meghatározott kötelezés elévülése szóba sem jöhet. A jogerős ítélet megállapítása szerint az, hogy az ára a külkereskedelmi áruforgalomba került-e az országba vagy sem, nem a vámjog, hanem a külkereskedelmi jog behozatal idején hatályos szabályait kellett alkalmazni. A külkereskedelmi tevékenységről szóló 1974. évi II. törvény 5. §-a, valamint a végrehajtása tárgyában kiadott 7/1974. (X. 17.) KkM számú rendelet 4. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a törvény hatálya alá tartozó gazdasági tevékenység körében belföldi által külföldivel kötött szerződés, az árak, szolgáltatások nemzetközi forgalma is külkereskedelmi szerződés, és idetartozik az áru időleges használatára, haszonbér ellenében kötött haszonbérleti szerződés is. A haszonbérleti szerződést nem a felperes, hanem a külkereskedelmi joggal felruházott B. Impex Importőr Kft. kötötte, ez a tevékenység külkereskedelmi tevékenység volt, így az árat a külkereskedelmi forgalomba behozott árunak kell tekinteni. A fentieket támasztja alá az a tény is, hogy az importőr az ára behozatalakor annak behozatali előjegyzésbe vételét a VÁM691. adatlap kiállításával kérte. Az elévülés a visszaviteli határidő lejártát követő ötödik napon, tehát 1992. január 5. napján kezdődött, hiszen a haszonbérleti szerződésben az importőr a visszaszállítást 1991. december 31. napjára jelezte. Az 1966. évi 2. tvr. 11. §-ának (4) bekezdése a külkereskedelmi áruforgalom keretében behozott vámáruk vámkövetelési jogának elévülési idejét az esedékesség napjától számított öt évben határozza meg, ezért törvényes és megalapozott a közigazgatási határozat.A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte azzal, hogy az elsőfokú ítéletből a Legfelsőbb Bíróság mellőzze az alperes új eljárásra kötelezését.
A felperes a rendkívüli perorvoslat igénybevételét azzal indokolta, hogy a másodfokú bíróság az 1996. évi 2. számú tvr. 11. §-ának nem az (1) bekezdését, hanem a (4) bekezdését alkalmazta helytelenül, ugyanis a belföldi forgalom számára történő vámkezeléskor nem közölt vámkövetelési joga a vámkezeléstől számított hat hónap alatt évül el, s miután a belföldi forgalom számára a vámkezelés 1992. január 14-én történt, e naptól számított hat hónapon belül lehetett volna felperessel szemben követelést érvényesíteni.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. Az indokolás rámutat, hogy a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint a jogerős ítélet ellen - jogszabálysértésre hivatkozással felülvizsgálati kérelmet lehet benyújtani. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során kizárólag azt vizsgálja, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályt nem sértette meg, mert helyesen alkalmazta az 1966. évi 2. tvr. 4. §-át, amely a külkereskedelmi forgalom keretében behozott vámárak vámkövetelési jogának elévülési idejét az esedékesség napjától számított öt évben határozza meg. A jogerős ítélet törvényességét tehát az dönti el, hogy a másodfokú bíróság - hasonlóan a közigazgatási hatóságokhoz - helyesen állapította-e meg azt a körülményt, hogy a vámkezelés külkereskedelmi áruforgalom keretében behozott vámárura vonatkozott. A felperes felülvizsgálati kérelmében kifejtett álláspontja szerint a vámáru jelleget megszünteti a belföldi forgalom számára történő vámkezelés, e vámkezelési mód alkalmazása után csak az erre vonatkozó szabályokat lehet és kell alkalmazni, közömbös az áru "előélete".
A felperesnek ez a jogi álláspontja téves. Helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy a belföldi forgalom számára való vámkezelés az importált terméknek csak a vámáru jellegétszünteti meg, vagyis a vámáruból áru lesz, de az áruforgalom jellege, amelynek keretében az áru az országba bekerült nem változik. A külkereskedelmi jelleg megállapíthatósága pedig azt jelenti, hogy 1996. évi 2. tvr. 11. §-ának (4) bekezdésében foglalt ötéves elévülési időn belül követelhetők a határozatban megállapított összegek.
(Legf. Bír. Kfv.I.27.282/1995. sz.)