adozona.hu
AVI 1997.5.64
AVI 1997.5.64
Nem terheli hiánypótlásra felhívási kötelezettség az adóhatóságot, ha az általános forgalmiadó-bevallásban a levonási jogot alakilag vagy tartalmilag fogyatékos számlára alapította az adózó [1990. évi XCI. törvény 4. §, 18. §-a].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A keresetet elutasító elsőfokú ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében a felperes utalva arra, hogy az alperes a számlahelyesbítés folytán benyújtott újabb bevallás alapján az általános forgalmi adót a felperes javára visszautalta, már csak az adóbírság kiszabását sérelmezte.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás szerint kétségtelen, hogy az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 4. §-a az adóigazgatási eljárásban szubszidiárius jelleggel alkalm...
AVI 1997.5.64 Nem terheli hiánypótlásra felhívási kötelezettség az adóhatóságot, ha az általános forgalmiadó-bevallásban a levonási jogot alakilag vagy tartalmilag fogyatékos számlára alapította az adózó [1990. évi XCI. törvény 4. §, 18. §-a].
A keresetet elutasító elsőfokú ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében a felperes utalva arra, hogy az alperes a számlahelyesbítés folytán benyújtott újabb bevallás alapján az általános forgalmi adót a felperes javára visszautalta, már csak az adóbírság kiszabását sérelmezte.A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás szerint kétségtelen, hogy az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 4. §-a az adóigazgatási eljárásban szubszidiárius jelleggel alkalmazni rendeli az államigazgatási eljárásról szóló 1981. évi IV. törvény rendelkezéseit.
Adott esetben azonban a felperes adóbevallás benyújtásával igényelt vissza általános forgalmi adót, ekként az Art. 18. §-ában szabályozott önadózás elvéből következően saját maga állapította meg, vallotta be, illetve igényelte vissza az adót.
Az adóbevallás alapján pedig közigazgatási eljárás (adóellenőrzés és azt követően adóigazgatási eljárás) csak akkor indul, ha az adóhatóság a bevallás jogszerűségét felül kívánja vizsgálni.
Tévesen hivatkozik tehát a fellebbezés a hiánypótlásra felhívás elmulasztására, ugyanis az előbbi rendelkezésekből következően a jogszabályi rendelkezéseknek nem megfelelő adóbevallás esetén ilyen kötelezettség az adóhatóságot nem terheli.
Azt pedig az eljárt adóhatóságok jogszerűen állapították meg, hogy a felperes bevallásának alapját képező számla annak tartalmi és alaki fogyatékosságai miatt adólevonási jog gyakorlására alkalmatlan volt. Az ebben a körben kialakult töretlen ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis az adó-visszaigénylés jogtalanságát a számla bármely - az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 13. §-a (1) bekezdésének 16. pontjában írt - kellékének hiánya megalapozza, függetlenül attól, hogy az adózót adó eltitkolási szándék vezette-e avagy sem.
A fellebbezési tárgyaláson a felperes hivatkozott arra, hogy a számla hiányosságáért az áfa-törvény 44. §-ának rendelkezése értelmében a számla kibocsátója a felelős.
Rámutatott a megyei bíróság arra, hogy a számla kibocsátónak ez a felelőssége polgári jogi felelősséget takar, és nem érinti a hiányos számla alapján történt adó-visszaigénylés jogosulatlanságát és ebből fakadóan az adózót terhelő adóigazgatási jogkövetkezményeket.
A számla adásának kötelezettsége ugyanis a szolgáltatást nyújtónak szerződésből fakadó olyan mellékszolgáltatási kötelezettsége, amelynek hibás teljesítése esetén a számlakibocsátót szavatossági felelősség terheli, illetve a szerződésszegésből eredően köteles a kár megtérítésére is (Ptk. 310. §-a).
A fenti indokok alapján a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 3. Pf. 20.184/1997. sz.)