adozona.hu
AVI 1997.5.61
AVI 1997.5.61
Ha az adózó a terméket nem adóalanytól szerzi be, a fogyasztási adót - mint vevő - köteles megfizetni [1991. évi LXXVIII. tv 4. § (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH megyei igazgatósága a felperesnél 1992-93. évekre vonatkozóan adóellenőrzést tartott. Az ellenőrzés eredményeként a felperes terhére 5 834 000 Ft fogyasztási és 2 204 000 útalap adóhiányt, amelyek után 4 019 000 Ft adóbírságot és 4 617 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. Az adóhiány megállapítására azért került sor, mert a felperes fiktív szervezetektől vásárolt gázolajat, amely után a fogyasztási adót nem fizette meg.
A felperes fellebbezése folytán az alperes határozatával a ...
AVI 1997.5.61 Ha az adózó a terméket nem adóalanytól szerzi be, a fogyasztási adót - mint vevő - köteles megfizetni [1991. évi LXXVIII. tv 4. § (4) bek.].
Az APEH megyei igazgatósága a felperesnél 1992-93. évekre vonatkozóan adóellenőrzést tartott. Az ellenőrzés eredményeként a felperes terhére 5 834 000 Ft fogyasztási és 2 204 000 útalap adóhiányt, amelyek után 4 019 000 Ft adóbírságot és 4 617 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. Az adóhiány megállapítására azért került sor, mert a felperes fiktív szervezetektől vásárolt gázolajat, amely után a fogyasztási adót nem fizette meg.A felperes fellebbezése folytán az alperes határozatával a felperes elkésett fellebbezését elutasította, majd a felperes igazolási kérelme folytán a határozattal az elsőfokú határozatot úgy módosította, hogy a felperes terhére 1993. évre előírt 2 817 000 Ft útalap adókülönbözetet törölte, így a felperes terhére 2 917 000 Ft adóbírságot és 3 794 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg.
A felperes keresetében elsődlegesen az alperes határozatának megváltoztatását, másodlagosan hatályon kívül helyezését kérte.
A városi bíróság ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a szállítók az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-tv) 43. §-ában meghatározott számlaadási kötelezettségüknek eleget tettek, az általuk kibocsátott számlák az áfa-tv-ben és a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 84-87. §-aiban meghatározott követelményeknek megfeleltek. Az adójogszabályok az adóalany általános érvényű fogalmát nem határozzák meg. A "T" Kft. és az U. Kft. azzal, hogy a gazdasági életben részt vettek, terméket értékesítettek, az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) hatálya alá tartoznak, adóalanynak voltak tekinthetők, függetlenül attól, hogy nem szerepeltek az Adózók Országos Nyilvántartásában.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, kérte annak megváltoztatását és a kereset elutasítását.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában - a Legfelsőbb Bíróság ítéletére utalással - megállapította, hogy az alperes nem tett eleget az Art. 51. §-ának (4) bekezdésében foglalt tényállás-tisztázási kötelezettségének. Az alperesnek azt is vizsgálnia kellett volna, hogy a számlában feltüntetett termékek értékesítése a felperes részére megtörtént-e és ennek ellenértékét az általános forgalmi adó összeggel együtt megfizette-e a felperes.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását. Álláspontja szerint jogszabálysértő a jogerős ítélet, mivel ellentétes a fogyasztási adóról és a fogyasztási árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény (továbbiakban: FA) 4. §-a (1) bekezdésének b) pontjában szabályzottakkal. A felperes nem az FAa>-törvény 4. §-ában meghatározott adóalanytól szerezte be a termékeket. Az alperes előadta, hogy az Art. 51. §-ának (4) bekezdésében foglalt kötelezettségeknek maradéktalanul eleget tett. A számlázás mögött valóban történt gazdasági esemény, azonban abban a számlakibocsátók nem vettek részt, tekintve, hogy nem létező cégek. A jogerős másodfokú ítéletben elrendelt új eljárástól sem várható többletbizonyítás.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a városi bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Az indokolás rámutat, hogy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott FA 4. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján az adót a nem adóalanytól beszerzett termék esetén a vevő, a felvásárló fizeti meg. A jogerős másodfokú ítéletnek abban a kérdésben kellett volna állást foglalnia, hogy a számlák kibocsátói adóalanynak tekinthetők vagy sem.
A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a másodfokú bíróság ítéletében hivatkozott legfelsőbb bírósági döntés más tényállás alapján született és a jelen üggyel nem összehasonlítható. A hivatkozott ügy más adónemre vonatkozott és nem volt felderítve.
A felülvizsgálat tárgyát képező ügyben ezeknek a körülményeknek a tisztázása megtörtént, az alperes nem vitatta, hogy a termékértékesítés megtörtént és a felperes az ellenértéket megfizette. A Legfelsőbb Bíróság megállapítja, hogy az alperes az Art. 51. §-ának (4) bekezdésében előírt kötelezettségének eleget tett, az ellenőrzés során a tényállást tisztázta, a többletbizonyítás szükségtelen. A számlázás mögött tényleges gazdasági esemény történt, de a számlákat nem létező gazdasági társaságok bocsátották ki.
Az FA 3. §-a alapján az adó alanya az a jogi személy, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, amely bevétel elérése érdekében saját nevében és saját felelősségére az 1. §-ban meghatározott értékesítési tevékenységet végez. Az alperes által helyesen megállapított tényállás szerint a "T" Kft. és az U. Kft. sem a cégbírósági nyilvántartásban, sem az alperes Adózók Országos Nyilvántartásában nem szerepel, így saját nevükben és saját felelősségükre értékesítési tevékenységet nem végezhettek, vagyis nem adóalanyok.
Mivel a felperes nem adóalanytól szerezte be a terméket, a fogyasztási adót az FA 4. §-ának (4) bekezdése alapján - mint vevő - köteles megfizetni. Az alperes tehát a reá irányadó jogszabályi rendelkezésekben foglaltaknak eleget téve jogszabálysértés nélkül hozta meg a keresettel támadott határozatát, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv.III.28.022/1996. sz.)