adozona.hu
AVI 1997.5.60
AVI 1997.5.60
Az áfa-levonási jog gyakorlása jogszerűségének vizsgálata során tisztázni kell, hogy sor kerülhetett-e a másik adóalany részéről az adó áthárítására. Vizsgálni kell a szerződés megkötésének körülményeit, a piaci szokásokat, a szerződés tartalmát és azt, hogy a vevő mennyire volt körültekintő az üzleti partner kiválasztásában [1990. évi LXXIV. tv 32. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1994. április hónapjára vonatkozóan ellenőrzést tartott általános forgalmi adó adónemben. Az ellenőrzés eredményeként határozatával 3 756 000 Ft adóhiány, 2 229 000 Ft adóbírság és 49 716 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest. Megállapította, hogy a felperes 1994. április és május hónapjában jogosulatlanul igényelt vissza általános forgalmi adót, mert ebben az időszakban a cégjegyzékben nem található, név, adószám szerint nem azonosítható...
AVI 1997.5.60 Az áfa-levonási jog gyakorlása jogszerűségének vizsgálata során tisztázni kell, hogy sor kerülhetett-e a másik adóalany részéről az adó áthárítására. Vizsgálni kell a szerződés megkötésének körülményeit, a piaci szokásokat, a szerződés tartalmát és azt, hogy a vevő mennyire volt körültekintő az üzleti partner kiválasztásában [1990. évi LXXIV. tv 32. § (1) bek.].
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1994. április hónapjára vonatkozóan ellenőrzést tartott általános forgalmi adó adónemben. Az ellenőrzés eredményeként határozatával 3 756 000 Ft adóhiány, 2 229 000 Ft adóbírság és 49 716 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest. Megállapította, hogy a felperes 1994. április és május hónapjában jogosulatlanul igényelt vissza általános forgalmi adót, mert ebben az időszakban a cégjegyzékben nem található, név, adószám szerint nem azonosítható, az adóhatóság nyilvántartásában nem szereplő fiktív gazdasági társaságtól - a Z. Bt-től - vásárolt gázolajat.A felperes fellebbezése folytán az alperes az 1995. február 22-én kelt határozatával helybenhagyta az elsőfokú határozatot.
A felperes keresetében kérte az alperes határozatának megváltoztatását, mentesítését az adóhiány megfizetése alól.
A városi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes az üzemanyag-vásárlás során gondatlanul járt el, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-törvény) 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján nem volt jogosult adólevonásra. A felperes az általános forgalmi adó visszaigénylése során nem rá áthárított adót, hanem tőle kicsalt adót igényelt vissza.
A felperes fellebbezése folytán a megyei bíróság az ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában a Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.27.579/1995/4. számú ítéletére utalással megállapította, hogy az alperes nem tett eleget az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 512. §-a (4) bekezdésében foglalt tényállás-tisztázási kötelezettségének. Azt állapította csupán meg, hogy a formailag szabályszerű számlák kibocsátója sem a cégbíróságnál sem az adóhivatalnál nincs nyilvántartva és ebből azt a következtetést vonta le, hogy a valóságban ilyen cég nem létezik. Az alperesnek elsősorban azt kellett volna vizsgálnia a felperes számviteli bizonylatai alapján, hogy a számlákon szereplő termék értékesítése a felperes részére megtörtént-e, és ezek ellenértékét az általános forgalmi adó összegével együtt megfizette-e. Az áfa-törvény 44. §-ának (4) bekezdése értelmében az adólevonási jog akkor is gyakorolható, ha a számla kibocsátója ismeretlen vagy felelőssége megállapítható.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a városi bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az indokolás rámutat, hogy az áfa-törvény 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből [48. § (1) bekezdés], levonhatja azt az összeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított. Az áfa-törvény 35. §-ának (1) bekezdése értelmében az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adók összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 84. §-ának (2) bekezdése szerint a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hiteleseknek, megbízhatóknak és helytállóknak kell lenniük.
Az áfa-törvény és és a számviteli törvény előírásai alapján tehát formai és tartalmi feltételek együttes megléte esetén kerülhet sor az adólevonási jog gyakorlására. A formai feltételek a felszámított adó összegét igazoló dokumentumra (számlára) vonatkoznak. Ha viszont a számla hitelességét akár az adóhatóság, akár az adóalany vitatja, vizsgálni kell a tartalmi feltételek meglétét, így
a) valóságosan végbement-e az a gazdasági esemény (termékértékesítés vagy szolgáltatás), amelyre az adó visszatérítését alapítják;
b) a termékértékesítés (szolgáltatás) ellenértékét (ideértve az adót is) a vevő megfizette-e;
c) a másik adóalany részéről sor kerülhetett-e az adó áthárítására.
Az önmagában formailag szabályos számla tehát nem ad alapot az adólevonásra, ha a felsorolt feltételek közül bármelyik hiányzik, s akár az adóhatóság akár az ügyfél vitatja vagy állítja a tartalmi feltétel meglétét, illetőleg hiányát.
A perbeli esetben az eljárt bíróságok a tényállást helyesen állapították meg, azonban abból a másodfokú bíróság téves jogi következtetésre jutott. A számlákat kiállító Z. Bt. ugyanis nem vett részt a tényleges gazdasági tevékenységben, így részéről nem is történhetett meg az adó áthárítása. A számlák szállítóra vonatkozó adatával ellentétesen az előzőekben - a c) pontban - írt tartalmi feltétel tehát nem valósult meg, így a felperes adólevonási joga nem nyílt meg.
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a másodfokú bíróság ítéletében hivatkozott legfelsőbb bírósági döntés más tényállás alapján született, jelen üggyel nem összehasonlítható. Valóban tartalmazza azt az ítélet, hogy az adóhatóságnak a tényállás tisztázása keretében elsősorban azt kellett volna vizsgálnia a számviteli bizonylatok alapján, hogy a számlákon szereplő termékek értékesítése a felperes részére megtörtént-e és ezek ellenértékét az általános forgalmi adó összegével együtt megfizette-e. A Legfelsőbb Bíróság következetes ítélkezési gyakorlata ezzel összhangban áll, ennek az igénynek eleget téve - tehát a számla adatainak tartalmi felülbírálatával - fejtette ki más ügyekben, hogy
- ha a számlát nem létező gazdasági társaság bocsátotta ki, nem lehet általános forgalmi adót visszaigényelni;
- nem jogszerű a visszaigénylés, ha a számlával ellentétben a vételár teljes egészében nem került megfizetésre továbbá
- nem hiteles az a számla, amely meg nem történt gazdasági eseményt tanúsít.
Az előzőekben c) pont alatt jelölt tartalmi feltétel vizsgálata mind az adóhatóság, mind a bíróságok részéről körültekintő vizsgálódást igényel: sor kerülhetett-e a másik adóalany részéről az adó áthárítására (ténylegesen adóalany volt-e az eladó, a számla kiállítója valóságos résztvevője volt-e a gazdasági eseménynek stb.).
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. III. 27.938/1996. sz.)