adozona.hu
AVI 1997.5.59
AVI 1997.5.59
A felvett hitelre kifizetett kamat elszámolható a vállalkozás költségeként az eredmény terhére. A hitelre visszafizetett összeg elszámolására nincs mód [1989. évi XLV. tv 1. sz. mell. 9. c) p.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A másodfokú bíróság által kiegészített tényállás szerint a felperes 1990. május 23. napján az Á. F. Intézet Rt-vel munkahelyteremtő beruházás végrehajtása céljából támogatási szerződést kötött. A szerződés alapján a felperes 2 900 000 Ft összegű támogatást kapott, amelyet 1991-től kezdődően 15 éven keresztül évente 218 000 Ft-os járadékrészletekben kell visszafizetnie. Ekként a felperes által visszafizetendő teljes összeg 3 262 500 Ft lesz.
Az elsőfokú adóhatóság 1990-91-92. évekre vonatkozó...
AVI 1997.5.59 A felvett hitelre kifizetett kamat elszámolható a vállalkozás költségeként az eredmény terhére. A hitelre visszafizetett összeg elszámolására nincs mód [1989. évi XLV. tv 1. sz. mell. 9. c) p.].
A másodfokú bíróság által kiegészített tényállás szerint a felperes 1990. május 23. napján az Á. F. Intézet Rt-vel munkahelyteremtő beruházás végrehajtása céljából támogatási szerződést kötött. A szerződés alapján a felperes 2 900 000 Ft összegű támogatást kapott, amelyet 1991-től kezdődően 15 éven keresztül évente 218 000 Ft-os járadékrészletekben kell visszafizetnie. Ekként a felperes által visszafizetendő teljes összeg 3 262 500 Ft lesz.Az elsőfokú adóhatóság 1990-91-92. évekre vonatkozóan adóellenőrzést végzett a felperesnél, melynek eredménye folytán az 1994. december 15-én meghozott határozatával a felperes terhére 64 979 000 Ft adókülönbözetet állapított meg és kötelezte a felperest, hogy általános forgalmi adó címén 10 000 Ft, magánszemélyek jövedelemadója címén 54 979 Ft adókülönbözetet, 32 000 Ft adóbírságot és 41 886 Ft késedelmi pótlékot fizessen meg.
A felperes fellebbezése folytán az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy bár az Á. F. Intézettől kapott támogatás nem számít bevételnek, az évente fizetett járadék összege az adóévben költségként elszámolható.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolásában megállapította, mivel a felperesnek az A. F. Intézettől kapott támogatásnál magasabb összeget kell visszafizetnie, ezt kölcsönszerződésnek kell tekinteni és csak a kamatok vonatkozásában van lehetőség költségként elszámolni.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét az alperes és az elsőfokú adóhatóság határozatára is kiterjedően részben és akként változtatta meg, hogy a felperes terhére megállapított adóbírság összegét 5000 Ft-ra módosította, míg egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság által levont jogi következtetés - az adóbírság kivételével - érdemben helyes, a felperes által felvett összeget hitelnek kell tekinteni, ezért csupán a kamat számolható el vállalkozás költségeként. Az adóbírság vonatkozásában a másodfokú bíróság ítéletének indokolása arra hivatkozott, hogy a felperes olyan félrevezető tájékoztatást kapott a költségek elszámolása vonatkozásában, amely alapján mentesíthető az adóbírság alól.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet és indítványozta az alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését. A felülvizsgálati kérelemben a felperes arra hivatkozott, hogy mint egyéni cég tulajdonosa kötötte meg a támogatási szerződést, ezért gazdálkodó szervezetnek tekintendő és a visszafizetést költségei között elszámolhatja.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. Az indokolás szerint a felperesi támogatási szerződés megkötésének időpontjában sem az egyéni vállalkozók, sem a felperes által hivatkozott egyéni cég (V. K. Iroda) tulajdonosa nem tekinthető gazdálkodó szervezetnek. Az akkor hatályos Ptk. 685. §-ának c) pontja alapján gazdálkodó szervezet az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szervezet, a szövetkezet, a gazdasági társaság, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat - a Magyar Nemzeti Bank kivételével - a pénzintézet, továbbá a vízgazdálkodási társulás. Csak az 1993. évi XCII. törvény módosított a Ptk. 685. §-ának c) pontját akként, hogy az egyéni vállalkozót a gazdálkodó szervezet körébe sorolta. A V. K. Iroda az 1988. évi VI. törvény rendelkezései szerint nem minősül gazdasági társaságnak. Ennek alapján a felperes szerződésére nem lehet alkalmazni az állami alapjuttatásokról szóló 42/1985. (X. 8.) MT rendelet szabályait.
A jogerős másodfokú ítélet indokolása helyesen hivatkozott arra, hogy a jogvita elbírálásánál elsődlegesen a szerződés tartalmából kell kiindulni. Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény l. §-ának (7) bekezdése értelmében a szerződést valódi tartalma szerint kell minősíteni.
A munkahelyteremtő beruházások Foglalkoztatási Keretből történő támogatásáról szóló 4/1989. (IV. 26.) ÁBMH rendelettel módosított 1/1988. (II. 2.) ÁBMH rendelet 2. §-ának (2) bekezdése szerint a támogatás visszatérítendő vagy vissza nem térítendő juttatás. A felperes tévesen hivatkozott arra, hogy vissza nem térítendő támogatást kapott. A felperest a szerződés alapján 15 éven keresztül évi 218 000 Ft járadékfizetési kötelezettség terheli. A felperesnek a kapott 2 900 000 Ft támogatás helyett 2 363 500 Ft-ot kell megfizetnie, vagyis 12%-kal, azaz 262 500 Ft-tal magasabb összeg fizetendő vissza. A felperes szerződése tehát lényegében hitelszerződés, amely a támogatás jellege miatt kedvezményes jellegűnek tekinthető.
Ebből a megyei bíróság arra a helyes következtetésre jutott, hogy a felperes által fizetendő - minden évben azonos összegű - fix járadékot adójogi jogszabályok alkalmazása szempontjából egyrészt a felvett tőke visszafizetésére, másrészt a pénz használatának költségére (12%) kell bontani.
A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvény 3. §-ának a) pontja alapján nem minősül bevételnek a hitelként vagy kölcsönként kapott, illetve a hitelező részére visszafizetett összeg. A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a felperesi támogatási szerződést hitelszerződésként értékelve a felperes által kapott 2 900 000 Ft-ot nem lehet bevételnek tekinteni. A törvény 1. számú melléklete 9c) pontja és a III/4. pont negyedik francia bekezdése alapján a hitelre visszafizetett összeg nem, csak a felvett hitelre kifizetett kamat számolható el a vállalkozás költségeként az eredmény terhére.
Erre tekintettel a keresettel támadott alperesi határozat a költségelszámolás vonatkozásában nem volt törvénysértő és az elsőfokú bíróság helyesen döntött, amikor ennek felülvizsgálata iránt előterjesztett keresetet elutasította.
(Legf. Bír. Kfv.III.27.687/1996. sz.)