adozona.hu
AVI 1997.4.58
AVI 1997.4.58
A visszaviteli határidő eltelte után a vámhatóság köteles intézkedni, még akkor is, ha időközben a vámárut kiszállították az országból [39/1976. (XI. 10.) PM-KkM egy. r. 54. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1992. március 4-én egy db Mitsubishi Lancer típusú személygépkocsi behozatali előjegyzésben történő vámkezelését kérte az elsőfokú vámhatóságnál. A vámhatóság a vámkezelést elvégezte, és a visszaviteli határidőt 1994. január 1. napjában állapította meg, majd e határidőt - a felperes kérelmére - 1995. március 5. napjáig meghosszabbította.
A felperes 1995. március 20-án az elsőfokú vámhatóságnál a gépkocsit kiviteli ellenőrzésre bemutatta, majd a gépkocsit 1995. március 22-én kivitt...
AVI 1997.4.58 A visszaviteli határidő eltelte után a vámhatóság köteles intézkedni, még akkor is, ha időközben a vámárut kiszállították az országból [39/1976. (XI. 10.) PM-KkM egy. r. 54. § (3) bek.].
A felperes 1992. március 4-én egy db Mitsubishi Lancer típusú személygépkocsi behozatali előjegyzésben történő vámkezelését kérte az elsőfokú vámhatóságnál. A vámhatóság a vámkezelést elvégezte, és a visszaviteli határidőt 1994. január 1. napjában állapította meg, majd e határidőt - a felperes kérelmére - 1995. március 5. napjáig meghosszabbította.A felperes 1995. március 20-án az elsőfokú vámhatóságnál a gépkocsit kiviteli ellenőrzésre bemutatta, majd a gépkocsit 1995. március 22-én kivitte az országból. Ezt követően a felperes 1995. április 18-án kérte az előjegyzett vámáru elszámolását.
Az elsőfokú vámhatóság a kérelmet elutasította, és a felperest mindösszesen 906 480 Ft vám és egyéb köztartozás megfizetésére kötelezte.
A másodfokon eljárt alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A vámhatóságok döntésüket azzal indokolták, hogy a felperes a visszaviteli határidő lejártáig az előjegyzett vámáruval nem számolt el, ezért a felperest a vám és a köztartozások megfizetésére kellett kötelezni.
A felperes keresetében az alperesi határozatnak az elsőfokú határozatra kiterjedő hatályú hatályon kívül helyezését kérte, hivatkozva arra, hogy a gépkocsit szabályszerűen kiszállította az országból, márpedig - érvelt a felperes keresetében - a külföldre történt visszaszállítás miatt, vámáru hiányában a vámkiszabás elfogadhatatlan.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú vámhatóság határozatára is kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezte és az elsőfokú vámhatóságot új eljárásra kötelezte.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában - idézve a vonatkozó jogszabályhelyeket - kifejtette:
A behozatali előjegyzésben vámkezelt vámáru után fennálló köztartozások nem vethetők ki, ha a fizetésre kötelező határozat meghozatalát megelőzően a vámárut külföldre visszaszállították. A köztartozás beszedése iránti vámhatósági intézkedés megtétele előtt a vámáru külföldre való visszaszállítása ugyanis - mutatott rá az elsőfokú bíróság - olyan tény, amely megszünteti a kivetett köztartozások ténybeli alapját. A vámhatóságnak vizsgálnia kellett volna határozata meghozatala előtt, hogy intézkedése időközben nem vált-e okafogyottá, azaz nem történt-e meg a vámáru külföldre való visszaszállítása. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az ezzel ellentétes vámhatósági eljárás olyan méltánytalan eredményre vezetne, amely a közigazgatási eljárás általános alapelveibe ütközne.
A megismétlendő eljárásra az elsőfokú bíróság azt az iránymutatást adta, hogy az új eljárásban meg kell állapítani a vámáru külföldre való visszaszállításának tényét és az elszámolás megtörténtét.
Az elsőfokú ítéletet az alperes támadta fellebbezéssel, kérve annak megváltoztatását és a kereset elutasítását.
Az alperes fellebbezésében utalt arra, hogy a 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM egy. r. - a továbbiakban: R. - 53. §-ának (1) bekezdése, illetőleg 54. §-ának (3) bekezdése rendelkezései alapján bírálandó el a vámhatósági határozatok jogszerűsége. Ezen jogszabályhelyek alapján a vámhatóságok jogszerűen jártak el, ugyanis a felperes határidőben nem kérte az előjegyzett vámáru elszámolását, továbbá mindemellett a visszaviteli határidőt is elmulasztotta.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság által megállapított tényállással, nem osztotta azonban az ügy érdemében az elsőfokú bíróság álláspontját.
Az R. 47. §-ának (2) bekezdése értelmében a behozatali előjegyzés vámvizsgálatból, a vámfizetési kötelezettség és a visszaviteli határidő megállapításából, a vámáru azonosításából, a vám kiszabásából és biztosításából, valamint az előjegyzett vámáru elszámolásából áll. Az R. 53. §-ának (1) bekezdése az előjegyzésbe vételt kérő kötelességévé teszi az előjegyzett vámáruval a jogerősen megállapított visszaviteli határidőig való elszámolást.
Az R. 54. §-ának (3) bekezdése - az elsőfokú bíróság által idézett - a vámhatóság számára az el nem számolt előjegyzett vámáru esetében a visszaviteli határidő lejártát követően intézkedési kötelezettséget ír elő.
A felperes maga sem vitatta, hogy a megszabott visszaviteli határidőt egyértelműen elmulasztotta. Tény tehát, hogy a behozatali előjegyzésnek az R. 47. §-ának (2) bekezdésében írt utolsó eleme, az előjegyzett vámáru elszámolása a meghosszabbított visszaviteli határidőig sem történt meg, ezért a vámhatóság az R. 54. §-ának (3) bekezdése alapján teljesen jogszerűen hozta meg a keresettel felülbírálni kért határozatot.
Megjegyzendő, hogy az R. 54. §-ának (3) bekezdésében írt, a vámhatóság számára irányadó határidő vámhatóság általi elmulasztásának az ügy érdemére kiható közvetlen szankciója nincs. Emellett hangsúlyozandó az is, hogy a felperes már a visszaviteli határidő lejártát követően mutatta be kiviteli ellenőrzésre a perbeli gépkocsit, tehát - leszögezve, hogy a kiviteli ellenőrzés sem minősíthető az R. 53. §-ának (1) bekezdésében írt kérelemnek, illetőleg a (2) bekezdésben írt igazolásnak -, szóba sem kerülhet annak megállapítása, hogy a felperes a kellő időben kérte az előjegyzett vámáru elszámolását.
Miként a Legfelsőbb Bíróság - az alperes által hivatkozott - eseti döntésében rámutatott: ha a jogszabály valamely eljárásban meghatározott feltételek teljesítését írja elő, e feltételek hiányában a jogszabályban meghatározott jogkövetkezményeket kell alkalmazni. E jogkövetkezmény pedig az R. 54. §-ának (3) bekezdésében foglalt vámhatósági intézkedési kötelezettség.
A speciális eljárásjogi szabályozásra tekintettel nem helytállóak ezért az elsőfokú bíróságnak a közigazgatási eljárás általános alapelveire vonatkozó ítéleti indokai.
(Zala Megyei Bíróság 3.Kpf.20.502/1996. sz.)