adozona.hu
AVI 1997.4.54
AVI 1997.4.54
A mulasztási bírság mértékének meghatározásakor figyelembe kell venni az adózó méltányolható körülményeit is (1990. évi XCI. tv 74. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH Bm.-i igazgatósága nyugtaadási kötelezettség teljesítését ellenőrizte felperes M. G. u. 26. sz. alatti telephelyén próbavásárlás keretében. Az ellenőrzés során a felvett jegyzőkönyvben megállapításra került, hogy a felperes nevében értékesítést végző személy nem bocsátott ki nyugtát. Az elsőfokú adóhatóság határozatában nyugtaadási kötelezettség elmulasztása miatt 70 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte a felperes.
A fenti határozat ellen a felperes fellebbezést nyújtott ...
AVI 1997.4.54 A mulasztási bírság mértékének meghatározásakor figyelembe kell venni az adózó méltányolható körülményeit is (1990. évi XCI. tv 74. §).
Az APEH Bm.-i igazgatósága nyugtaadási kötelezettség teljesítését ellenőrizte felperes M. G. u. 26. sz. alatti telephelyén próbavásárlás keretében. Az ellenőrzés során a felvett jegyzőkönyvben megállapításra került, hogy a felperes nevében értékesítést végző személy nem bocsátott ki nyugtát. Az elsőfokú adóhatóság határozatában nyugtaadási kötelezettség elmulasztása miatt 70 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte a felperes.A fenti határozat ellen a felperes fellebbezést nyújtott be az alperesi másodfokú adóhatósághoz, aki azt elutasította és az elsőfokú határozatot határozatában helybenhagyta.
Ezt követően nyújtotta be a felperes az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatára irányuló keresetlevelét, melyben kérte annak hatályon kívül helyezését, a mulasztási bírság megfizetése alóli mentesítését. Előadta, hogy az ellenőrzés napján az üzletben ő kezdte meg a napi kiszolgálást, azonban terhessége miatt rosszul lett és megkérte kiskorú rokonát, D. Erikát, hogy helyettesítse. A rosszullét miatt rendesen és pontosan nem tudta elmagyarázni a kisegítő személynek feladatát, az üzletet pedig bezárni nem lehetett, mivel vendégek voltak.
Előadta továbbá, hogy D. Erika elmondása szerint ebédelt, amikor az ellenőrök az üzletbe bementek, akiket D. Imréné szolgált ki és vette át az ellenértéket. D. Imréné kérte meg D. Erikát, hogy üsse be az ellenértéket, mivel ő nem ért a pénztárgéphez. D. Erika abbahagyta az ebédet és a pénztárgéphez menve beütötte a 40 Ft-ot, amikor a revizorok rászóltak, hogy adja le a pénztár "X" jelentését. Ekkor megijedt és kitörölte a 40 Ft-ot, majd kiadta a kért jelentést. A napi forgalomból csak az ellenőrök által vásárolt tétel hiányzott. Álláspontja szerint a kiszolgáló személy nyugtaadási kötelezettségre ráutaló magatartást tett, de mivel az ellenőrök ebben megakadályozták - azáltal, hogy más jelentést kértek - tapasztalatlansága miatt véletlenül nullázta a már beütött 40 Ft-ot, így a pénztárgép erről az összegről nyugtát nem adott.
A felperes kérte, hogy a bíróság vegye figyelembe jelenleg is veszélyeztetett terhességét, továbbá, hogy kiszolgálást végző személy az ellenőrzés idején még kiskorú volt. Az italboltot a veszteséges üzemeltetés miatt bezárták, így jelenleg munkanélküli. Házastársa nem régen kapott munkát, így a kiszabott bírság megfizetése igen nagy terhet róna rá.
Az alperes ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását és felperes perköltség megfizetésére kötelezését. Álláspontja továbbra is az, hogy a felperes a nyugtaadási kötelezettségének nem tett eleget, így a mulasztási bírság kiszabása az adóhatóság részéről törvényesen történt.
Előadta, hogy a nyugtaadás elmulasztását D. Erika elismerte, mivel a próbavásárlásról készült jegyzőkönyvet aláírta, ezért nem fogadható el, hogy utólag attól eltérő módon adja elő az eseményeket. Az alperes szerint a jegyzőkönyvre tett felperesi észrevétel, illetőleg a keresetlevél szerinti változat is egymásnak ellentmondó, mivel a felperes 1995. szeptember 22-én kelt észrevételében még arra hivatkozott, hogy D. Erika a pénztárgéphez indult és az ellenőrök azt mondták, hogy ebédeljen csak tovább, majd később üti az ellenértéket a gépbe és miután visszaült az asztalhoz, utána igazolták magukat a revizorok. Ehhez képest a keresetlevél tartalma szerint D. Imréné kérte meg D. Erikát, hogy üsse be a gépbe a 40 Ft-ot, aki az ebédet abbahagyta a pénztárgéphez ment, amikor az ellenőrök rászóltak, hogy adja le az "X" jelentést, mire a kisegítő megijedt és sztornírozta a 40 Ft-ot és kiadta a kért jelentést.
Az adóhatóság álláspontja szerint ilyen körülmények között hiteles tényállás leírásának csak a helyszínen készült jegyzőkönyvben rögzítetteket lehet tekinteni, amely alapján megállapítható, hogy a nyugta kibocsátására nem került sor. A jegyzőkönyv szerint a kisegítő személy nyugtaadási kötelezettségre ráutaló magatartást sem tett, így a felperesnek erre való hivatkozása is alaptalan.
A mulasztási bírság összegének meghatározásakor nincs jelentősége annak, hogy a kisegítő személy az ellenőrzés idején 16 éves volt, a felperes maga bízta meg az értékesítéssel a fiatalkorú személyt, így az általa elkövetett mulasztásáért is fele, még akkor is, ha a rosszulléte miatt a helyettesítő személynek feladatát pontosan nem tudta elmagyarázni.
Az ellenőrzésre tett észrevételében maga a felperes hivatkozik arra, hogy szükség szerint D. Erikát szokta megkérni a helyettesítésre, tehát az értékesítést D. Erika nem az első esetben végezte az ellenőrzéskor.
Ugyancsak nem fogadható el az a felperesi hivatkozás, hogy a vendégek miatt az üzletet bezárni nem lehetett, mivel az egységet úgy is be lehet zárni, hogy a tartózkodó vendégek távozásáig már senkit nem engednek be.
A közigazgatási határozatok törvényességére - az alperes véleménye szerint - nincs kihatással a felperes anyagi, szociális helyzete, így az sem indokolja a határozatok megváltoztatását.
A bíróság az alperes határozatát megváltoztatta és a mulasztási bírság összegét mérsékelte.
A bíróság az ellenőrzésről készült jegyzőkönyv tartalma alapján bizonyítottnak találta a nyugtaadási kötelezettség elmulasztását a felperes részéről, mivel a nyugta kiállítása a próbavásárlás során a felperes által sem vitatottan elmaradt. A kiszolgálást végző személy a jegyzőkönyv aláírásával mulasztását elismerte és a ellenőrzés napján nem tett olyan jellegű észrevételt, hogy nyugtaadásra utaló magatartást tanúsított, de a nyugta kiállításában az eljárt revizorok akadályozták meg. Ezt követően a felperes eredményesen már nem hivatkozhat arra, hogy a nyugtaadás önhibáján kívül nem valósult meg.
A bíróság a felperesnek e körben felajánlott bizonyítási indítványát nem találta alaposnak, mivel D. Erika kisegítő családtag, illetve az eljáró revizorok tanúvallomásai a próbavásárlásról felvett jegyzőkönyvben rögzített tényállást nem változtatták volna meg, különös figyelemmel arra, hogy D. Erika a közigazgatási eljárásban, illetve a peres eljárásban tett írásbeli nyilatkozatai ellentétesek, ezért elfogulatlan tanúvallomás a perben sem volt várható.
Az alperes részéről a mulasztási bírság kiszabásának jogalapja fennállott, ennélfogva a bíróság felperesnek ezzel ellentétes állításait nem fogadta el.
Az adózás rendjéről szóló módosított 1990. évi XCI. tv (a továbbiakban: Art.) 74. §-ának (12) bekezdése értelmében: "Ha az adózó a számla, nyugta kiállítási kötelezettségét elmulasztja, vagy a számlát nem a tényleges ellenértékről állítja ki, az adóhatóság az első alkalommal 100 ezer forintig, a mulasztás ismétlődése esetén az előző bírság összegének kétszereséig terjedő mulasztási bírságot állapít meg."
Az Art. 74. §-ának (16) bekezdése előírja, hogy a bírság kiszabásánál az adóhatóság mérlegeli a mulasztás körülményeit, így különösen annak súlyát, gyakoriságát, továbbá azt, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el.
A bíróság álláspontja szerint az alperes az előbbi mérlegelési kötelezettségének ugyan eleget tett, de tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes esetében a törvény által biztosított felső határhoz közeli mértékű mulasztási bírság kiszabása indokolt. A mulasztás a felperes részéről első esetben történt, az ellenőrzéskor lekért pénztárbeli "X" zárás szerint a próbavásárlásnál be nem vételezett 40 Ft hiányzott a napi forgalomból. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a felperes a nyugtaadási kötelezettségének - amennyiben maga végzi a kiszolgálást - eleget tesz, a mulasztás az általa megbízott kisegítő személy magatartása miatt következett be. A törvény értelmében az adózó felel a megbízottja által elkövetett kötelezettségszegésekért is, és az ő feladata a nyugtaadás személyi és tárgyi feltételeinek biztosítása, így ezen okból a felperes a mulasztási bírság megfizetése alól nem mentesülhet, de a mulasztás körülményeinél az adóhatóságnak figyelemmel kellett volna lenni arra, hogy a rövid ideig tartó helyettesítésre a felperes egészségi állapota miatt került sor.
A jogalkotó szándéka feltehetően az volt, hogy az adóhatóság az egyes adóalanyoknál külön-külön mérlegelje azt, hogy az adott esetben milyen összegű mulasztási bírság elegendő az újabb jogsértéstől való visszatartáshoz, ezért a bíróság megítélése szerint a felperes esetében 35 000 Ft is eléri ezt a hatást.
A bíróság a fentiek alapján az alperesi határozatot megváltoztatta, leszállítva a kiszabott mulasztási bírság mértékét a rendelkező részben foglaltak szerint, mivel felperesnek a mulasztási bírság csökkentésére irányuló kereseti kérelmét alaposnak találta, ezt meghaladóan azonban a keresetet elutasította.
(Gyulai Városi Bíróság 7.P.20.465/1996. sz.)