adozona.hu
AVI 1997.4.53
AVI 1997.4.53
A késedelmi pótlék nem számolható el az eredmény terhére mindaddig, amíg azt az adózó nem fizette be [1990. évi XCI. tv 69. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az indokolás szerint a jogerős adóhatározat nem törvénysértő. Az általános forgalmi adó tekintetében az ítélet rámutatott, hogy a késedelmi pótlékot az eredmény terhére 1991. évben a felperes csak abban az esetben számolhatta volna el, ha azt ugyanabban az évben ténylegesen ki is fizette volna. Mivel erre nem került sor, az elszámolás nem volt jogszerű. A szállítókkal szembeni kamatok elszámolására a döntés értelmében a felperes akkor let...
AVI 1997.4.53 A késedelmi pótlék nem számolható el az eredmény terhére mindaddig, amíg azt az adózó nem fizette be [1990. évi XCI. tv 69. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az indokolás szerint a jogerős adóhatározat nem törvénysértő. Az általános forgalmi adó tekintetében az ítélet rámutatott, hogy a késedelmi pótlékot az eredmény terhére 1991. évben a felperes csak abban az esetben számolhatta volna el, ha azt ugyanabban az évben ténylegesen ki is fizette volna. Mivel erre nem került sor, az elszámolás nem volt jogszerű. A szállítókkal szembeni kamatok elszámolására a döntés értelmében a felperes akkor lett volna jogosult, ha a szállítók a követeléseiket közlik, vagy a késedelmi kamatot a felperes a szállítók felé elismerte volna. Mivel erre nem került sor, ezért az elszámolás jogellenes volt. A vámtartozással összefüggő késedelmi pótlék elszámolására abban az esetben kerülhetett volna sor, ha a vámhatóság a késedelmi kamatot a felperessel szemben kivetette volna. Erre nem kerül sor, így a késedelmi kamat nem volt jogszerűen elszámolható. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, azonban a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és helyes az abból levont jogi következtetés is.A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. A felperes szerint a jogerős ítéletben kifejtett jogi álláspont téves, és az alkalmazandó jogszabályokkal ellentétes. A felülvizsgálati kérelem értelmében a törvény csak az önkéntes fizetés (pénzügyi rendezés) lehetőségét rögzíti, de nem rendelkezik az esedékesség kérdéséről. A késedelmi pótlék esedékességének a napja a felperes álláspontja szerint az általános szabályokat alkalmazva az a nap, amikor az alapösszeget megfizették, tekintettel arra, hogy az adózó akkor kerül azon adatok birtokába, amely alapján a késedelmi pótlék összege megállapítható. A szállítói késedelmi kamatok - 1991. évre vonatkozó - elszámolásánál a felperes azt az elvet alkalmazta, amely szerint a késedelmi kamatokat az esedékességkor kell elszámolni. Az általános szabályok szerint a késedelmi kamat akkor esedékes, amikor az alapösszeget megfizették. Az elszámolt, de meg nem fizetett késedelmi kamatok visszarendezésére - az akkor irányadó egyéves elévülési idő leteltével - sor került, hiszen a meg nem fizetett késedelmi kamatokat az 1992. évben rendkívüli bevételként mint adóalap-növelő tételt könyvelték le. A felperes a vám- és pénzügyőrség részére fizetendő késedelmi pótlék elszámolásának elvét követte.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az indokolás rámutat, hogy az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 69. §-ának (2) bekezdése szerint az adóhatóság összehasonlítja az adózó bevallását, igénylését, illetve a határozattal előírt kötelezettségét a befizetett, a visszaigényelt adóval, adóelőleggel, a kialakult költségvetési támogatással és ennek alapján a késedelmi pótlékot megállapítja. Az adózó a késedelmi pótlékot saját számítása szerint az értesítéstől függetlenül is megfizetheti.
Helyesen utal a jogerős ítélet indokolása arra, hogy az adóhatóság közlése esetében a pótlék összegének megjelölése és a befizetési határidő, vagyis az esedékesség időpontja egymástól elválik. Ez a perbeli esetben nem irányadó. A második esetben a pótlék megállapítása és a megfizetés időpontja nem válik el egymástól. A törvény szerint tehát lehetőség van arra, hogy az adózó a késedelmi pótlékot kiszámítsa és megfizesse. Nem elégséges ugyanakkor a késedelmi pótlék kiszámítása, hanem azt egyidejűleg be is kell fizetni. Arra is helyesen utal a jogerős ítélet indokolása, hogy az ilyen módon kiszámított és befizetett késedelmi pótlék a befizetéssel válik esedékessé. A rendelkezésre álló adatok alapján ugyanakkor megállapítható, hogy a felperes a pótlékot nem fizette be, még 1992. évben sem, hanem csak az adóhatóság kivetése alapján. 1991. évben tehát a pótlék befizetésére nem került sor, így az nem vált esedékessé, ezért az eredmény terhére történő elszámolás az 1991-és adóévben nem volt lehetséges.
A szállítók felé fennálló késedelmi kamat tekintetében figyelemre méltó, hogy a felperes szállítói 1991. évben késedelmikamat-igényt nem érvényesítettek, így tehát nem volt olyan igény, amely esedékessé vált volna. Esedékessé valóban csak olyan követelés válhat, amelyet a jogosult érvényesít, vagy a kötelezett azt elismerte.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért a jogerős ítéletben foglalt azon állásponttal is, hogy a vámkésedelmi pótlék tekintetében a 39/1976. (XII. 10.) PM-KkM együttes rendelet nem nyújtott lehetőséget sem a vám, sem a vámkésedelmi pótlék "önadózással" történő bevallására és megfizetésére. A vám, illetve a késedelmi pótlék kiszámítására és befizetésére tehát a vámfizetésre kötelezett valóban nem jogosult, ezért a vám és a késedelmi pótlék a közlés után válik esedékessé, és csak ezzel egy időben számolható el adóalap-csökkentő tényezőként. Tény, hogy a felperes tekintetében a vámkésedelmi pótlék kivetésére nem került sor, így az nem vált esedékessé, tehát a felperes az elszámolásra az 1991. évi eredmény terhére nem volt jogosult.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.1.28.123/1995. sz.)