adozona.hu
AVI 1997.4.51
AVI 1997.4.51
A végelszámolással megszűnt gazdasági társasággal szemben adóhiány megállapításának nincs helye [1990. évi XCI. tv 25. § (1) és (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH igazgatósága mint elsőfokú adóhatóság az S. és Társa Bt-nél adóellenőrzést folytatott le 1991-93-as évekre vonatkozóan, mely vizsgálat 1995. augusztus 30-a és 1995. szeptember 4-e között került lefolytatására. Az adóhatóság az 1995. szeptember 7-én kelt jegyzőkönyvben foglalt megállapítások alapján 1995. szeptember 26-án kelt 7451242584/1995. számú határozatában a bt. terhére 101 000 Ft áfa-hiányt állapított meg, az adóhiány után 50 000 Ft adóbírság és 90 000 Ft késedelmi pótlék megfi...
AVI 1997.4.51 A végelszámolással megszűnt gazdasági társasággal szemben adóhiány megállapításának nincs helye [1990. évi XCI. tv 25. § (1) és (2) bek.].
Az APEH igazgatósága mint elsőfokú adóhatóság az S. és Társa Bt-nél adóellenőrzést folytatott le 1991-93-as évekre vonatkozóan, mely vizsgálat 1995. augusztus 30-a és 1995. szeptember 4-e között került lefolytatására. Az adóhatóság az 1995. szeptember 7-én kelt jegyzőkönyvben foglalt megállapítások alapján 1995. szeptember 26-án kelt 7451242584/1995. számú határozatában a bt. terhére 101 000 Ft áfa-hiányt állapított meg, az adóhiány után 50 000 Ft adóbírság és 90 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére is kötelezte a társaságot.A bt-t a B. Megyei Cégbíróság végelszámolás során 1995. szeptember 17-én kelt jogerős végzésével a cégjegyzékből törölni rendelte. A jogutód nélkül megszűnést a társaság az adóhatóság felé 1995. szeptember 21-én kelt nyomtatványon bejelentette.
Az elsőfokú határozat ellen a felperes mint végelszámoló fellebbezést nyújtott be, kérve a határozat hatályon kívül helyezését arra hivatkozással, hogy az adóhatóság megsértette az adózás rendjéről szóló módosított 1990. évi XCI. tv 11. §-ának (2) bekezdését, mivel a társaság a bejelentési kötelezettségének az előírt időpontban eleget tett 1993. augusztus hó folyamán, amikor az új áfa-tv adóalanyiságával kapcsolatos szabályai már hatályba léptek. A törvény új rendelkezései szerint a bejelentés nem teljesítése esetén csak az általános szabályok alapján adózhat a bejelentést elmulasztó adózó. A társaság az adatmódosító lap benyújtásával kötelezettségének eleget tett és így 1993-as évre az áfa alanyává vált. Ezen időponttól kezdve a társaság rendszeresen, havonta nyújtott be áfa-bevallásokat és azok pénzmozgásait 1993 elejétől az adóhatóság számítógépes feldolgozás során folyószámlán rögzítette.
Az alperes mint másodfokú adóhatóság a fellebbezést elutasítva az elsőfokú határozatot a 606/1995. számú határozatában helybenhagyta. Megállapításra került, hogy az elsőfokú határozat indokolása nem helyes, mivel figyelmen kívül hagyták az áfa-tv 74. §-ának (5) bekezdését, mely szerint az ott megjelölt adózási módok tekintetében az adóalanynak legkésőbb 1993. év január hó 31. napjáig kell nyilatkoznia a választásáról. Ezen rendelkezés értelmében a társaság 1993. január 31-ig nem nyilatkozott arról, hogy az alanyi adómentességet választja továbbra is, ezért az általános szabályok szerint az áfa alanyává vált. Ennek ellenére a határozatban megállapított adóhiány, adóbírság és késedelmi pótlék törvényesen fennáll a következők szerint:
Az áfa-tv 5. §-ának (1) bekezdése szerint a gazdasági tevékenység körébe tartozik a bevétel elérése érdekében rendszeresen vagy üzletszerűen végzett tevékenység. A bt. 1991-és évben 11 000 Ft árbevételt ért el, ezt követően a társaságnak semmilyen bevétele nem volt. A társaság, mivel rendszeres vagy üzletszerű tevékenységet nem végzett, így gazdasági tevékenységet sem folytatott, tehát áfa-alanynak nem tekinthető. Erre figyelemmel nem alkalmazhatta az áfa-tv 32. §-ának (1) bekezdése szerinti adólevonás jogát, ezért a jogosulatlan visszaigénylés megállapítása törvényes.
A felperes, mint a jogutód nélkül megszűnt társaság beltagja keresetében sérelmesnek tartotta a közigazgatási határozatok megállapításait. Eljárásjogi szempontból azért, mert a vizsgálat megkezdésekor a társaság még adóalany volt, de az elsőfokú határozat meghozatalakor a társaság már nem létezett, megszűnt, ezért a határozatot is csak a társaság jogutódja vagy beltagja ellen lehetett volna meghozni.
Ezt követően a másodfokú határozat is a megszűnt társaság ellen került kibocsátásra. Ott sem történt a jogutódlás tenyéré való hivatkozás annak ellenére, hogy a marasztaló másodfokú határozatot kizárólag a beltaggal szemben lehetett volna meghozni.
A felperes anyagi jogi szempontból is törvénysértőnek tartotta az alperes határozatát, mivel álláspontja szerint az áfa-tv 4. §-ának (1) bekezdése értelmében a gazdasági tevékenység végzésének sem a fél, sem annak eredménye nem feltétele, ezért az alperes tévesen értelmezte a törvény 5. §-ának (1) bekezdésében írt gazdasági tevékenységet úgy, hogy eredmény hiányában a társaság adóalanynak sem tekinthető, ezért az adólevonás joga sem illethette meg.
A felperes indokaira hivatkozva elsődlegesen az eljárásjogi alperesi törvénysértés megállapítása mellett a határozat hatályon kívül helyezését és alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. Másodlagosan - abban az esetben, ha eljárásjogi törvénysértés megállapítására nem kerülne sor és a bíróság érdemben is helytállónak ítélné az adóhiány megállapítását - az alperesi határozat megváltoztatását és a kiszabott adóbírság törlését, továbbá a pervesztes alperesnek az okozott perköltségben való marasztalását is kérte, megállapítva, hogy a közigazgatási eljárásban lerótt illeték az illetékhivataltól igényelhető vissza.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és felperes perköltség megfizetésére való kötelezését kérte.
Álláspontja szerint a vizsgálat idején a társaság létezett és ezen időszak alatt a társaság által bevallott jogosulatlannak minősített áfa-visszaigénylést és annak adóbírság, késedelmi pótlék vonzatát csakis az ellenőrzött időszakban még létező társaság nevében lehetett megállapítani, mivel az adózás rendjéről szóló módosított 1990. évi XCI. tv 53. §-ának (4) és (5) bekezdése ezzel ellentétes rendelkezést nem tartalmaz.
Az államigazgatás általános szabályairól szóló módosított 1957. évi IV. tv 3. §-ának (4) bekezdése szerint ügyfélnek az S. és Társa Bt. minősül és a keresetben hivatkozott módosított 1988. évi VI. tv 54. §-ában foglalt korlátlan helytállása a társaság beltagjának az önkéntes teljesítés elmaradásakor a végrehajtási eljárás során jelenik meg olyan formában, hogy a társaságot terhelő kötelezettség megfizetésére az Art. 25. §-a (2) bekezdésének f) pontja alapján kiadott határozattal a társaság tagját kötelezik. Ezt megelőzően nyilvánvalóan kell egy határozatnak lennie, melyben megállapították a társaságot terhelő kötelezettséget.
A felperes tévesen hivatkozik arra, hogy végelszámolással megszűnt bt.-nek jogutódja, mivel a csődeljárásról, felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló 1991. évi XL. tv 65. §-ának (1) bekezdése szerint végelszámolással megszűnt társaságnak nincs jogutódja. A felperest ez azonban még nem mentesíti a módosított 1988. évi VI. tv 54. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alól.
Az alperes álláspontja szerint megalapozatlan a keresetnek az adóhiány megállapítására vonatkozó része is, mivel a bevétel és eredmény nem azonos jelentésű fogalmak a számvitelről szóló módosított 1991. évi XVIII. tv 45. §-ának (1) bekezdése és 44. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjai szerint. Az eredmény a bevételeknek és az elszámolható költségeknek a különbsége, azonban a társaságnak sem 1992-ben, sem 1993-ban bevétele nem volt, üzletszerű tevékenységet nem végzett, így az áfa-tv 5. §-ának (1) bekezdése szerinti gazdasági tevékenységet sem, ennélfogva a 4. § (1) bekezdése szerinti adóalanynak nem minősül.
Mivel a társaság nem végzett gazdasági tevékenységet, annak célja és eredménye semlehet. Adóalanyiság hiányában a felperes jogszerűen nem élhetett az áfa-tv 32. §-ának (1) bekezdése szerinti adólevonási jogával, így a közigazgatási határozatok törvényesek.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és új eljárás lefolytatását rendelte el.
Az indokolás szerint az alperes határozata végelszámolással megszűnt gazdasági társasággal szemben került meghozatalra, ezért elsődlegesen a bíróságnak azon kérdéskörben kellett állást foglalnia, hogy az alperes törvényes járt-e el, amikor az adóhiány megfizetésére a jogutód nélkül megszűnt S. és Társa Bt.-t kötelezte.
Az adózás rendjéről szóló módosított 1990. évi XCI. tv (továbbiakban: Art.) 25. §-ának (1) bekezdése értelmében az adót az e törvényben, vagy más törvényben meghatározott esedékességkor az köteles megfizetni, akit arra jogszabály kötelez. A levont adót, adóelőleget annak kell megfizetnie, aki azt levonta.
Az Art. 25. §-ának (2) bekezdése pedig kimondja, hogy az adózó az esedékes adót nem fizette meg és azt tőle nem lehet behajtani, az adó megfizetésére határozattal kötelezhető az f) pont értelmében a gazdasági társaság adótartozásáért a rájuk vonatkozó szabályok szerint a helytállni köteles tag.
Az Art. fent idézett szabálya kivételes jellegű, az ún. "mögöttes felelősség" elve alapján állapítja meg az adótartozásért - meghatározott feltételekkel - helytállni kötelesek körét és az anyagi felelőség terjedelmét.
Az e bekezdés alapján fizetésre kötelezés sajátossága, hogy másodlagos vagy mögöttes felelősök helytállási "kötelezettsége" nem e törvény előírásain, hanem az adótörvényeken kívüli egyéb jogszabályokon alapul. A gazdasági társaságok tagjainak helytállási kötelezettsége a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. tv (a továbbiakban: Gt.) 51., 54., 91., 94., 103. és 127. §-ain alapszik. Az egyes gazdasági társasági formákhoz eltérő felelősségi szabályok tartoznak. A Gt. 54. §-ának (2) bekezdése kimondja: "A gazdasági társaságot terhelő kötelezettségekért a társaság megszűnése után a társaság tagja - a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel - korlátlanul helytállni tartozik."
A (3) bekezdés pedig arról rendelkezik, hogy a gazdasági társaságot terhelő kötelezettségekért a társaság megszűnésekor felosztott társasági vagyonból a neki jutó rész erejéig tartozik helytállni a bt. kültagja, a kft. tagja, valamint a részvényes.
A törvényi szabályozás értelmében a társaság tartozásaiért korlátlanul és egyetemlegesen felel a bt. beltagja.
Az adóhiány megfizetésére kötelezett bt. az elsőfokú határozat meghozatalát megelőzően már jogerősen megszűnt, ezért a társaság adótartozása vonatkozásában az Art. 25. §-ának (2) bekezdése értelmében nem a jogilag már nem létező társaság marasztalható, hanem helyette az adó megfizetésére egyébként kötelezett beltag, azaz jelen per felperese. Az eljárt adóhatóságok ezzel szemben a bt. végelszámolással való jogutód nélküli jogerős megszűnését figyelmen kívül hagyva, megsértve az Art. 25. §-ának (2) bekezdését, mind az első-, mind a másodfokú határozatot a társaság nevére szólóan hozták meg, megfosztva a jogorvoslati lehetőségtől a mögöttes felelősségű felperesi beltagot. Abban az esetben ugyanis, ha helytálló lenne az alperesi jogi álláspont, a megszűnt társaság nevére szóló adóhatározattal szemben nem lenne olyan személy, aki az adóhatározat ellen jogszerűen jogorvoslattal élhetne, miután a megszűnéssel a bt. képviselőjének képviseleti joga is hatályát veszti. A megszűnt bt. az adóhatározatot bíróság előtt sem támadhatná meg, mert a Pp. 48. §-a értelmében - figyelemmel a Ptk. 578/GH §-ának (3) bekezdésére is - nem jogképes, perbeli jogképesség hiányában per sem indítható, így az adóhatározat anélkül emelkedne jogerőre, hogy azt jogképességgel bíró szerv vagy személy jogorvoslattal támadhatná.
Az Art. 5. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint nem minősül adózónak a kizárólag az adó megfizetésére kötelezett személy [25. § (2) bekezdés]. Ez a személy is gyakorolhatja a törvény szerint az adózót megillető jogokat.
E szakasz értelmében tehát a személyváltozás az adófizetésre kötelezett személyben nem jelenti azt, hogy újra megnyílnak azok a lehetőségek, jogosítványok, amelyeket az adózó kimerített vagy azokkal egyáltalán nem élt. Az alperes tévedésben van tehát a tekintetben, hogy az Art. 25. §-ának (2) bekezdése szerinti kötelezés már csak a végrehajtási eljárás során jelenhet meg, mivel ez esetben az adó fizetésre kötelezett személyt megillető jogorvoslati eljárásbeli jogok (fellebbezés, bírói felülvizsgálat, felügyeleti intézkedés iránti kérelem) formálissá válnának, mert annak keretében a mögöttes felelős már nem vitathatja az adóhatóság által az adózó terhére feltárt adókülönbözet jogcímét vagy összegét, ha az adózó a számára nyitva álló határidőben a lehetőséggel nem élt.
A megszűnt gazdasági társaság a már fent kifejtettek alapján jogorvoslati fórumot igénybe venni nem tud, ennél-fogva előállna az az eset, hogy a közigazgatási szervek megállapításait senki nem vitathatná, azok esetleges törvénysértés esetén is jogerőre emelkednének. A felperes, mint a mögöttes felelősség alapján érdekelt személy, a határozat bírósági felülvizsgálatát a Pp. 327. §-ának (1) bekezdése alapján azonban jogszerűen kérhette.
A bíróság álláspontja szerint az alperes akkor járt volna el törvényesen, ha az adóhiányt a felperessel, mint az adó megfizetésére kötelezett személlyel szemben állapítja meg, ennél-fogva a megszűnt társaságot kötelező határozata törvénysértő, melyet a bíróság hatályon kívül helyezett új eljárásra kötelezve az eljárt közigazgatási szervet. A bíróság az alperesi határozatot anyagi jogi vonatkozásban nem vizsgálta felül, mivel a közigazgatási eljárásban olyan súlyos jogszabálysértés történt, amely önmagában megalapozta a határozat hatályon kívül helyezését.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal a kiegészítéssel, hogy a hatályon kívül helyezés az elsőfokú adóhatóság 7451242584/1995. számú határozatára is kiterjed.
A megyei bíróság megállapítása szerint az elsőfokú bíróság a jogszabályi rendelkezések következetes és maradéktalanul helyes értelmezésével jutott arra a megállapításra, hogy a végelszámolás folytán megszűnt betéti társasággal szemben a megszűnést követően meghozott határozat jogszabálysértő, ezért helyesen döntött, amikor az alperes határozatát hatályon kívül helyezte. Az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtett indokokat a megyei bíróság is egészében osztotta.
A fellebbezéssel kapcsolatban a megyei bíróság arra mutatott rá, hogy a végelszámolás folytán megszűnt betéti társaság jogi megítélése szerint már nem létező társaság, ezért terhére, vele szemben határozat nem hozható. Ebből következően helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor a határozat érdemi felülvizsgálata helyett a fenti törvénysértésre tekintettel hatályon kívül helyezte az alperes határozatát. Nemcsak az alperes határozata törvénysértő azonban, hanem az elsőfokú határozat is. Az 1995. szeptember 17-én a cégjegyzékből törölt betéti társasággal szemben ugyanis 1995. szeptember 26-án hozott határozatot az elsőfokú adóhatóság, annak ellenére, hogy a jogutód nélküli megszűnés tényét a felperes ezt megelőzően, 1995. szeptember 21-én már bejelentette. Ezért az új eljárást nem az alperesnek, hanem az elsőfokú adóhatóságnak kell lefolytatnia. Erre tekintettel a megyei bíróság azzal a kiegészítéssel hagyta helyben az elsőfokú bíróság ítéletét, hogy a hatályon kívül helyezés az elsőfokú adóhatóság határozatára is kiterjed, ebből következően az új eljárást az elsőfokú hatóságnak kell lefolytatnia.
Kiemelte még a megyei bíróság az alperes másodlagos fellebbezési érvelésével kapcsolatban azt, hogy a felperes jogát, érdekét az eljárás alapjául szolgáló adóügy érintette, hiszen a határozat jogerőre emelkedése esetén, mint mögöttes felelős beltag, a társaság tartozásáért anyagi felelősséggel tartozik, így az ítéletben kifejtetteken túlmenően az alperes permegszüntetésre irányuló védekezése ezért sem alapos.
(Békés Megyei Bíróság 2.P f.20.706/1996. sz.)