adozona.hu
AVI 1997.4.50
AVI 1997.4.50
A mulasztási bírság megfizetése is adófizetési kötelezettségnek minősül [1990. évi XCI. tv 3. § (3) bek. a) p.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1993. december 20. napjától felszámolás alatt áll. Az APEH megyei igazgatósága 1995. szeptember 26. napjától szeptember 27-ig célellenőrzés keretében nyilvántartási kötelezettségét ellenőrizte a felperesnek 1994. év, valamint 1995. január-augusztus hó vonatkozásában.
A szeptember 27. napján felvett jegyzőkönyv rögzítette, hogy 1994. évben felperes 602 000 forint levonásba helyezett személyi jövedelemadót, illetőleg adóelőleget késedelmesen, esedékességi időponton túl fizetett be.
...
AVI 1997.4.50 A mulasztási bírság megfizetése is adófizetési kötelezettségnek minősül [1990. évi XCI. tv 3. § (3) bek. a) p.].
A felperes 1993. december 20. napjától felszámolás alatt áll. Az APEH megyei igazgatósága 1995. szeptember 26. napjától szeptember 27-ig célellenőrzés keretében nyilvántartási kötelezettségét ellenőrizte a felperesnek 1994. év, valamint 1995. január-augusztus hó vonatkozásában.A szeptember 27. napján felvett jegyzőkönyv rögzítette, hogy 1994. évben felperes 602 000 forint levonásba helyezett személyi jövedelemadót, illetőleg adóelőleget késedelmesen, esedékességi időponton túl fizetett be.
A jegyzőkönyv alapján az elsőfokú hatóság határozatával 120 000 forint mulasztási bírságot szabott ki felperes terhére. A mulasztási bírság mértékét az esedékességig meg nem fizetett adóelőleget 20%-ában határozta meg.
E határozat ellen felperes fellebbezéssel élt, amely alapján az alperes határozatával az elsőfokú határozatot a bírságalap tekintetében 600 000 forintra módosította, ezen túlmenően pedig helybenhagyta.
Indokolásában rámutatott, hogy a felperes az általa levont, megállapított és beszedett adó esedékességig történő befizetését elmulasztotta. Ez bírságalapot képez, hiszen ezen összeg felett jogosulatlanul rendelkezett. A bírság mérséklésére lehetőséget még méltányosságból sem látott, figyelemmel arra, hogy az adózó nem a tőle elvárható körültekintéssel járt el.
A felperes törvényes határidőn belül keresetet terjesztett elő, melyben kérte az alperes határozatának felülvizsgálatát, annak hatályon kívül helyezését azzal az indokolással, hogy felszámolás alatt áll több év óta, a tartozások kiegyenlítése pedig ütemtervek alapján történik, ahogy a felszámolási törvény megjelöli, abban a sorrendben. A hitelezők érdekeit minden esetben biztosítani kell.
Hangsúlyozta, hogy adóbevallási és adófizetési kötelezettségének a jogszabályban előírtaknak megfelelően eleget tett, bár késedelmesen teljesítette a befizetéseket több esetben. Csak a határozat jogalapját tette vita tárgyává.
Az alperes érdemi ellenkérelmében határozatát jogszerűnek tartva a kereset elutasítását kérte, megismételve határozati indokait.
A bíróság a felperes keresetét elutasította.
A bíróság ítéletében arról döntött, hogy alperes határozata a keresettel támadott körben megfelel-e a törvényesség követelményeinek, azzal kapcsolatosan érdemi döntésre kiható jogszabálysértés megállapítható-e.
A jogvita lényegét az képezte, hogy a felperes, késedelmes adóelőleg-fizetésnél úgy járt-e el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható lett volna. E körben lehetőség van-e a mulasztási bírság mellőzésére.
A többször módosított 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 74. §-ának (6) bekezdése rögzíti, ha az adózó adólevonási kötelezettségét elmulasztotta, 20% mulasztási bírságot fizet.
A késedelmi pótlék mellett 20% mulasztási bírságot fizet az adózó akkor is, ha az általa levont, megállapított és beszedett adónak az esedékességig történő befizetését elmulasztotta.
A per során, figyelemmel a felperes 1996. május 23. napján megtartott tárgyaláson tett nyilatkozatára is, tényként állapítható meg, hogy a felperes az adóelőleget minden esetben levonta, azonban annak esedékességig történő befizetését elmulasztotta.
A perben nincs jelentősége annak, hogy a felperes állítása szerint csak a nettó munkabér állt a rendelkezésére, ugyanis a felperes logikája szerint ez azt jelentené, hogy bármely munkáltató vagy önadózó állampolgár, amennyiben csak a nettó munkabér kifizetésére látna lehetőséget, csak erre tudna keretet biztosítani, úgy a köztartozások megfizetését mellőzhetné anélkül, hogy ezt a törvény szankcionálná. Egyébként a jogszabály egyértelműen fogalmaz akkor, amikor a késedelmesen teljesített befizetésekhez is szankciót rendel.
Az 1991. évi IL. törvény 57. §-ának (1) bekezdése mondja ki, hogy a gazdálkodó szervezeteknek a felszámolás körébe tartozó vagyonából a tartozásokat milyen sorrendben kell kielégíteni.
Az 57. § (1) bekezdésének a) pontja említi a felszámolás (2) bekezdés szerinti költségeit. A (2) bekezdés pedig tételesen felsorolja a felszámolás költségeit, amelyek az esedékességkor fizetendők. Ez tehát azt jelenti, hogy adó- és járulékfizetési kötelezettség a személyi jövedelemadó-előleg levonására irányadó szabályok szerint esedékességkor jelentkezik. A felperes a per során nem vitatta, hogy ezt az esedékességet elmulasztotta.
Az 57. § (2) bekezdésének c) pontja rögzíti, hogy felszámolási költségnek tekintendők azon adó- és járulékfizetési kötelezettségek, amelyek a felszámolási eljárás kezdő időpontja után még gazdasági tevékenységből keletkeztek.
A felszámolás kezdő időpontja 1993. december 20., így az adófizetési kötelezettsége a felperesnek ezen időpont után, tehát a felszámolás kezdő időpontja után keletkezett. Ebből kifolyólag ezen költség felszámolási költségnek tekintendő.
Helyesen utalt arra a felperes, hogy az Art. 3. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerint a mulasztási bírság is a törvény alkalmazásában adófizetési kötelezettségnek tekintendő.
Az Art. 2. számú mellékletének I/2. pontja kimondja, hogy a felszámolás kezdő időpontját megelőzően keletkezett fizetési kötelezettséget az e mellékletben foglaltaktól eltérően a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően kell teljesíteni, ez azonban a jelen perre nem alkalmazható, egyébként sem áll ellentétben a hivatkozott csődtörvény és az Art. rendelkezése.
A levont, de meg nem fizetett összeg bírságalapot képez, mivel ezen összeg felett a kifizető jogosulatlanul rendelkezett. Az alperes a bírságalapot 600 000 forintra módosította, ez azonban a bírság mértékén nem változtatott.
A hivatkozott jogszabályhelyekből egyértelműen megállapítható, hogy a felszámolási eljárás kezdő időpontja után keletkezett adófizetési kötelezettség ugyanúgy az esedékességkor áll be, mintha a felperes nem lett volna felszámolás alatt álló cég. Önmagában az, hogy felszámolás alatt áll, méltányosságra okot nem ad.
A bíróság nem tudta elfogadni a felperesnek a tárgyaláson tett hivatkozását sem, miszerint csak a nettó munkabérek kifizetésére volt lehetőség, ugyanis 1988 óta, a bérek bruttósítását követően adójogi szempontból ennek jelentősége nincsen. A lényeg az, hogy a munkáltató a levont adóelőleget kötelezettsége ellenére elmulasztotta megfizetni.
A bíróság nem látott okot az Ae. 73. §-ának (1) bekezdése, illetőleg a 74. §-ának (14) bekezdése alapján a bírság mérséklésére vagy törlésére.
Az Art. egyértelműen rögzíti a munkáltató adómegállapításra, adóbevallásra és adómegfizetésre vonatkozó kötelezettségeit (17., 20., 23., 25., 30-31. §).
Összegezve, a bíróság az alperes határozatát nem találta jogszabálysértőnek, ezért a keresetet elutasította.
(Miskolci Városi Bíróság 36.P.20.241/1996. sz.)