adozona.hu
AVI 1997.4.48
AVI 1997.4.48
Amennyiben az adózó a nem adóalanytól beszerzett terméket saját nevében értékesíti, adóalanynak minősül, függetlenül a szerződés tartalmától [1989. évi XL. tv 3. § (1) bek. b) p.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes és a vámhivatal 1991-ben megállapodást kötött, mely szerint a felperes értékesítette a vámhivatal által elkobzott árukat. Az adóhatóság a felperesnél 1991. évben célvizsgálatot tartott és ennek alapján kötelezte a felperest 30 000 Ft általános forgalmi adó, 240 000 Ft fogyasztási adó, valamint adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére. A felperes fellebbezése folytán az alperes határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta és törölte az adóbírságot, valamint a késedelmi pó...
AVI 1997.4.48 Amennyiben az adózó a nem adóalanytól beszerzett terméket saját nevében értékesíti, adóalanynak minősül, függetlenül a szerződés tartalmától [1989. évi XL. tv 3. § (1) bek. b) p.].
A felperes és a vámhivatal 1991-ben megállapodást kötött, mely szerint a felperes értékesítette a vámhivatal által elkobzott árukat. Az adóhatóság a felperesnél 1991. évben célvizsgálatot tartott és ennek alapján kötelezte a felperest 30 000 Ft általános forgalmi adó, 240 000 Ft fogyasztási adó, valamint adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére. A felperes fellebbezése folytán az alperes határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta és törölte az adóbírságot, valamint a késedelmi pótlékot.A felperes keresetében a jogerős közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését kérte. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az indokolás szerint a vámhivatal nem tekinthető adóalanynak. A felperes nem adóalanytól szerezte be továbbértékesítésre a termékeket, ezért általános forgalmiadó- és fogyasztásiadó-fizetési kötelezettség terheli őt.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az adóhatározatokat hatályon kívül helyezte. Az ítélet indokolásában hivatkozott arra, hogy a felperes a vámszervek utasításának megfelelően - jutalék ellenében - értékesítette az árukat, amiből az következik, hogy a felperest úgy kell tekinteni, mintha, quasi a vámszervek értékesítenék a terméket. Így a felperes nem szerzett be továbbértékesítésre terméket, ezért nem minősül sem az áfa, sem a fogyasztási adó alanyának.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet és indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogerős másodfokú ítéletet helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. A felülvizsgálati kérelem szerint a megyei bíróság nem indokolta meg, hogy a felperes javára megítélt ványa vonatkozásában miért döntött, amikor az adóhatározatokat hatályon kívül helyezte. Az ítélet tartalmilag is téves. A vámhatóság nem minősül adóalanynak, sem quasi kereskedelmi tevékenység folytatására jogosult szervnek. A felperes a terméket nem adóalanytól továbbértékesítésre szerezte be.
A felperes az ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte annak alapvetően helyes indokai alapján.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a városi bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás rámutat, hogy az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény (a továbbiakban: áfa-törvény). 3. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján adóalany az is, aki bevétel elérése érdekében tartósan, rendszeresen saját nevében értékesítést végez. Az áfa-törvény 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján az adóalany az értékesítésre irányuló tevékenység körében az általa fizetendő adóból a beszerzéseit terhelő adót levonhatja a számla alapján az azon feltüntetett mértékig.
A fogyasztási adóról és a fogyasztási árkiegészítésről szóló 1989. évi LI. törvény 1. §-a alapján a fogyasztási adó alanya azonos az áfa-törvényben írt adóalannyal. A törvény 2. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében az adót az adóalany akkor fizeti, ha a törvény 1. számú mellékletében meghatározott terméket továbbértékesítésre nem adóalanytól beszerez. Az adófizetési kötelezettsége a 4. § d) pontja alapján továbbértékesítésre nem adóalanytól beszerzett termék esetén a készletre vétel napján keletkezik.
A vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet 45. §-ának (7) bekezdése szerint a vámszervek az elkobzás folytán raktározásra került árut továbbértékesítésre, kereskedelmi tevékenység folytatására jogosult jogi személyeknek, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságnak vagy magánszemélyeknek adják át.
A jogszabályi előírás folytán a vámhatóság saját nevében nem jogosult az elkobzott vám- és csempészáruk értékesítésére, így általános forgalmiadó-alanynak nem minősülhet. Irreleváns tehát az a körülmény, hogy a felperes adásvételi vagy bizományosi szerződés alapján szerezte-e be a termékeket, mert mindkét esetben a továbbértékesítést csak saját nevében végezhette. A másodfokú bíróság tehát tévedett, amikor azt állapította meg, hogy a felperes nem szerzett be továbbértékesítésre terméket. A felperest nem lehet úgy tekinteni, mintha quasi a vámszervek értékesítenék a terméket, mert a vámszervek erre nem jogosultak.
Mivel a felperes nem adóalanytól szerezte be a terméket, ugyanakkor az értékesítést saját nevében végezte, az adóalanyisága egyértelműen megállapítható.
A Legfelsőbb Bíróság megállapítja, hogy a jogerős ítélet nem vette figyelembe azt, hogy önmagában az adóhatározatok hatályon kívül helyezése nem jogszerű, mert új eljárás lefolytatásának hiányában az adózó javára (ványa) és terhére mutatkozó adókülönbözetek megállapítására nem nyílott volna mód.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.28.069/1995. sz.)