adozona.hu
AVI 1997.3.47
AVI 1997.3.47
Az illetéktartozás méltányosság címén történő részbeni vagy teljes elengedése tárgyában az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései alapján dönt az illetékhatóság [1990. évi XCIII. tv 88. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az 1985. április 3-án kelt ajándékozási szerződéssel megszerezte a 220 459. helyrajzi szám alatt felvett ingatlan tulajdonjogát.
A Fővárosi Illetékhivatal a felperest 1000 Ft ingatlannyilvántartási illeték megfizetésére kötelezte, a 722 500 Ft ajándékozási illetéket azonban nem szabta ki, mivel a felperes feltételes illetékmentességet kért. Ennek időtartama 1989. május 29-én lejárt, mikor is a Fővárosi Illetékhivatal az 1989. június 12. napján kelt fizetési meghagyásával kötelezte...
AVI 1997.3.47 Az illetéktartozás méltányosság címén történő részbeni vagy teljes elengedése tárgyában az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései alapján dönt az illetékhatóság [1990. évi XCIII. tv 88. §].
A felperes az 1985. április 3-án kelt ajándékozási szerződéssel megszerezte a 220 459. helyrajzi szám alatt felvett ingatlan tulajdonjogát.A Fővárosi Illetékhivatal a felperest 1000 Ft ingatlannyilvántartási illeték megfizetésére kötelezte, a 722 500 Ft ajándékozási illetéket azonban nem szabta ki, mivel a felperes feltételes illetékmentességet kért. Ennek időtartama 1989. május 29-én lejárt, mikor is a Fővárosi Illetékhivatal az 1989. június 12. napján kelt fizetési meghagyásával kötelezte a felperest az ajándékozási illeték megfizetésére.
A felperes fellebbezésének elbírálása során a Budapest Főváros Tanácsa V.B. pénzügyi főosztálya 1989. október 11. napján kelt másodfokú határozatával a Fővárosi illetékhivatal határozatát helybenhagyta, egyúttal az illetékből 700 Ft törlését rendelte el.
A felperesnek az illetéktartozás elengedése iránti kérelmét a Fővárosi Illetékhivatal 1992. augusztus 17. napján kelt határozatával érdemi elbírálás nélkül elutasította.
A felperes újabb kérelmet terjesztett elő az illetéktartozás elengedése tárgyában, a Fővárosi Illetékhivatal 1993. december 8. napján kelt határozatával ezt ismét elutasította.
A felperes fellebbezése alapján eljárt Budapest Fővárosi Köztársaság Megbízott Hivatala 1994. június 24. napján kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta és engedélyezte a felperesnek, hogy a 721 800 Ft illetéktartozását 1994. szeptember l-jétől minden hó 15. napjáig 36 havi 5000 Ft-os késedelmipótlék-mentes részletekben fizesse meg.
A felperes keresetében a közigazgatási határozatok felülvizsgálatát és azok megváltoztatásával, részére teljes méltányosság biztosításával, az illetéktartozás törlésének elrendelését kérte a bíróságtól.
Előadta, hogy az alapeljárásokban előterjesztett azon indoka, miszerint a tartozás megfizetésére anyagilag képtelen - változatlanul fennáll, így a másodfokú határozat által megadott részletfizetési kedvezménnyel sem képes megfizetni az illetéket.
Az alperes nyilatkozata a kereset elutasítására és a felperes perköltségben marasztalására irányult.
Arra hivatkozott, hogy a keresettel támadott határozat méltányossági határozat, amely csak jogszabálysértésre hivatkozással támadható, azon az alapon nem, hogy milyen jellegű méltányossági intézkedést rendelt a hivatal alkalmazni.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
Az indokolás szerint a felperes terhére jogerős közigazgatási határozat illetékfizetési kötelezettséget állapított meg, a határozatokat támadó keresetét a felperesnek a bíróság elutasította.
Ezt követően a felperes az illeték elengedését célzó méltányossági kérelmekkel fordult az illetékhivatalhoz, melyen kérelmek elutasítására kerültek.
Az illetékekről szóló módosított 1990. évi XCIII. tv (IT) 88. §-a értelmében az e törvényben külön nem szabályozott eljárási kérdésekre - így különösen ...az illetéktartozás méltányosság címén történő részbeni vagy teljes elengedésére, illetőleg behajthatatlanság címén való törlésére - az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései irányadóak.
Az adózás rendjéről szóló módosított 1990. évi XCI. tv 81-82. §-ai rendelkeznek a fizetési halasztás, részletfizetés engedélyezéséről, a tartozás mérsékléséről, elengedéséről.
A 82. § (5) bekezdése szerint az illetékügy elbírálására jogosult adóhatóság az illetékfizetésre kötelezett kérelmére jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire, vagyonszerzési illeték esetén a megszerzett vagyon jellegére és a szerzés körülményeire figyelemmel az illetéktartozást mérsékelheti vagy elengedheti.
A közigazgatási eljárás folyamatban léte alatt, a határozatok hozatalakor hatályban volt 83. § értelmében a méltányossági kérelem elbírálását megelőzően az adóhatóság a kérelemben felhozott indokok igazolására szólíthatja el az adózót, és a szociális körülmények feltárása érdekében az önkormányzat szociálpolitikai feladatot ellátó szervét keresi meg.
A szociálpolitikai szerv javaslatát az iratokhoz kell csatolni.
Ezen jogszabályi rendelkezések a hatóság számára nem teszik kötelezővé a fizetési könnyítések, kedvezmények biztosítását, hanem méltányossági jogkörükbe utalják az e tárgyban való döntést. Meghatározzák, hogy milyen szempontokra figyelemmel kell a mérlegelési tevékenységet ezen méltányossági jogkörben lefolytatni, azaz pl. előírják a jövedelmi, vagyoni, szociális körülmények vizsgálatát.
A rendelkezésre állt iratok tanúsága szerint az illetékhatóság többször megkísérelte környezettanulmány beszerzését a felperes lakóhelyéről, az azonban többnyire nem járt eredménnyel, a felperes ugyanis - az általa indított eljárásban - nem tanúsított kellő együttműködési készséget a hatósággal. Ezért kényszerült az illetékhatóság érdemi elbírálás nélkül a felperes méltányossági kérelmeit elutasítani.
A perben felülvizsgált másodfokú eljárás során az alperes megfelelően feltárta a tényállást és helytállóan értékelte a beszerzett adatokat, így megállapítást nyert, hogy a felperes az ajándékba kapott - az illetékezés alapját képező - ingatlant még 1988-ban eladta, majd lakást vásárolt és azt is eladta, de illetéktartozását nem rendezte.
A felperes egyéni vállalkozó, zöldség-gyümölcs-kereskedő, ugyanakkor nyilatkozata szerint jövedelme nincs.
Mindebből az alperes azt a következtetést vonta le, hogy a felperesnek módjában lett volna a fizetési kötelezettségének eleget tenni, annál is inkább, mivel az ingatlanügyletekből jelentős jövedelemre tett szert, azonban fizetési szándékot nem mutatott.
Ezért mérlegelési jogkörében az illetékmentességi kérelmet elutasította, kivételesen méltányosságból azonban fizetési könnyítést - részletfizetést - engedélyezett a felperesnek.
A Pp. 339. §-ának (1) bekezdése alapján a bíróság közigazgatási perben kizárólag a határozatok jogszerűségét vizsgálhatja felül, méltányosságot nem gyakorolhat.
A felperes a perben jogszabálysértésre nem hivatkozott, méltányosságból az illetéktartozás törlését kérte a bíróságtól.
Erre azonban a bíróságnak törvényes lehetősége nem volt, ezért a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra utalással, helyes indokaira tekintettel hagyta helyben.
Kiemelte a másodfokú bíróság a hatóság igen méltányosan járt el akkor, amikor a felperes részére illetéktartozása részletekben történő megfizetését engedélyezte.
A felperes 1989. óta meg sem kísérelte tartozása törlesztését, holott időközben az ajándékba kapott ingatlant elidegenítette, majd az utóbb vett lakást ismét eladta.
A hatóság méltányossági jogkörébe tartozik a fizetési kedvezmények biztosítása, a hatóság ezen jogkörével élet is.
A bíróságnak méltányossági jogköre nincsen, a felülvizsgálni kért határozatok jogszabályt nem sértettek, így megváltoztatásukra ok nem volt.
(Fővárosi Bíróság 58.Kf.33.539/1995. sz.)