adozona.hu
AVI 1997.3.42
AVI 1997.3.42
A vámhivatal tévedése a vámfizetésre kötelezettet az elévülési határidőn belül nem mentesíti a vám megfizetése alól [39/1976. (XI. 10.) PM-KkM egy. rend. 70. § (5) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1992. december 8. napján a Toyota típusú személygépkocsi vámkezelését kérte az alperestől. A vámhatóság 1992. december 8. napján a vámvizsgálat eredményeként a vámárut vámmentesen behozhatónak minősítette.
A felperes az 1992. december 9. napján kelt adásvételi szerződéssel a vámmentesen behozott személygépkocsit értékesítette. A megyei rendőrkapitányság értesítése szerint a gépkocsi adásvételi szerződése alapján a tulajdonjog átírása 1992. december 9. napján a vevő javára megtörté...
AVI 1997.3.42 A vámhivatal tévedése a vámfizetésre kötelezettet az elévülési határidőn belül nem mentesíti a vám megfizetése alól [39/1976. (XI. 10.) PM-KkM egy. rend. 70. § (5) bek.].
A felperes 1992. december 8. napján a Toyota típusú személygépkocsi vámkezelését kérte az alperestől. A vámhatóság 1992. december 8. napján a vámvizsgálat eredményeként a vámárut vámmentesen behozhatónak minősítette.A felperes az 1992. december 9. napján kelt adásvételi szerződéssel a vámmentesen behozott személygépkocsit értékesítette. A megyei rendőrkapitányság értesítése szerint a gépkocsi adásvételi szerződése alapján a tulajdonjog átírása 1992. december 9. napján a vevő javára megtörtént.
A vámhivatal határozatával összesen 3 008 477 Ft megfizetésére kötelezte a felperest. A vámhatóság a döntést azzal indokolta, hogy a vámkezelés során jogsértően állapították meg a gépkocsi tekintetében a vámmentességet, hiszen a vámkezelt személygépkocsi a felperesnek nem képezte a tulajdonát a hazatérés előtt, illetve azt nem a hazatérést követő 90 napon belül rendelte meg belföldi pénzintézeten keresztül. A felperes a döntés ellen fellebbezett, azonban az alperes a fellebbezést elutasította. A határozat indokolása rámutat, hogy a felperes a gépkocsit 1992. május 25-én külföldön rendelte meg és 1992. november 26. napján került tulajdonába, azonban a felperes 1992. július 29-én végleg hazatért. Az alperesi álláspont szerint a gépkocsit vámmentesen csak abban az esetben hozhatta volna be a felperes, ha a bevándorlás előtt is tulajdonát képezte volna, vagy ha belföldi pénzintézet közreműködésével a bevándorlást követő 90 napon belül külföldről rendelte volna meg. A vámhivatal tévedése a vámfizetésre kötelezettet a határozat szerint az elévülési határidőn belül nem mentesíti a vámfizetés alól.
A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása megállapította, hogy a perbeli gépkocsi behozatala nem vámmentes, mivel az a felperes bevándorlásakor - 1992. július 29-én - nem képezte a tulajdonát és nem a bevándorlást követő 90 napon belül rendelte belföldi pénzintézet közreműködésével. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, azonban a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás utalt arra, hogy az előleg megfizetése nem jelenti a gépjármű felperesi tulajdonba kerülését. A tulajdonszerzéshez ugyanis a dolog birtokba adása is szükséges, amelyre 1992. november 26-án, a teljes vételár kifizetésekor került sor.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértő ítéleteket helyezze hatályon kívül. A Legfelsőbb Bíróság felhívására a felperes bejelentette, hogy a jogerős ítélet rendelkezése sérti a Ptk. XI. fejezetében foglaltakat, hiszen a gépkocsi tulajdonjogát az előleg megfizetésével a felperes megszerezte. A felperes a felülvizsgálati kérelemben előadta azt is, hogy a felperes előzetesen érdeklődött, és részére nem megfelelő tájékoztatást adtak a jogszabályok tartalmára nézve, ezért őt kár érte, amelynek megtérítését is igényli.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az indokolás rámutat, hogy a vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet 83. §-ának (1) bekezdése szerint vámmentes a bevándoroltaknak a behozott és a beköltözésük előtt is a tulajdonukat képező, valamint a belföldi pénzintézet közreműködésével a bevándorlást követő 90 napon belül külföldről megrendelt vámáru.
A rendelkezésre álló adatok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a perbeli gépkocsi a felperes bevándorlásakor nem képezte a tulajdonát és a gépkocsit nem a bevándorlástól számított 90 napon belül rendelte meg külföldről. Helyesen utalt az alperes határozatában arra, hogy a 70. § (5) bekezdése alapján a vámhivatal tévedése a vámfizetésre kötelezettet az elévülési határidőn belül nem mentesíti a vám megfizetése alól.
A jogerős ítélet indokolása helyesen utal arra, hogy a Ptk. 117. §-ának (2) bekezdése alapján a tulajdonjog megszerzéséhez a dolog birtokba adása is szükséges, amelyre 1992. november 26-án, a vételár teljes kifizetésekor került sor. A jogszabály tételesen meghatározza a vámmentesen behozható vámáruk körét. A felperes esetében a kedvezmény alkalmazásának feltételei nem állnak fenn, ezért a vámhatóság döntése jogszerű.
A közigazgatási perben csupán a közigazgatási határozat törvényességének felülvizsgálatára kerülhet sor, így nincs lehetőség arra, hogy a fél államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti igényt is előterjesszen.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.27.362/1995. sz.)