adozona.hu
AVI 1997.3.40
AVI 1997.3.40
A helyesbítő számláknak alakilag és tartalmilag hitelesnek kell lenniük [1991. évi XVIII. tv 84. § (2) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság 1992. évre vonatkozóan adóvizsgálatot végzett a felperesnél, majd 1993. szeptember 30-án kelt határozatával a felperes terhére 6 746 000 Ft adóhiánynak is minősülő különbözet, 3 373 000 Ft adóbírság és 1 530 000 Ft késedelmi pótlék megfizetését írta elő, megállapítva, hogy a felperes útalap-visszaigénylést jogosulatlanul vett igénybe, mert olyan bizonylatokat is felhasznált, amelyek - a rajtuk lévő ITJ-számra figyelemmel - a visszaigénylésre alapul nem szolgálhattak. A ...
Az elsőfokú határozat elleni fellebbezésében a felperes olyan tartalmú helyesbítő számlákat csatolt, amelyek már a visszaigénylés alapjául szolgáló helyesen termékszámokat tartalmazták.
Az alperes 1993. november 25-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, mert az F. és az S. Bt-knél időközben végzett vizsgálat adataira figyelemmel a helyesbítő számlákat nem fogadta el bizonyítékként, mivel ezen betéti társaságoknak útalap visszaigénylésére jogosító ipari tüzelőolaj beszerzése nem volt, azon kft.-k pedig amelyektől a betéti társaságok az árut beszerezték, az általuk kiállított számlákat nem javították ki.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és a közigazgatási szervet új eljárásra utasította, előírva, hogy annak során fel kell deríteni, hogy mi volt a ténylegesen forgalmazott termék és arra figyelemmel a felperes támogatás igénybevételére jogosult volt-e.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta rámutatva arra, hogy nem az alperesnek, hanem a felperesnek kell bizonyítania, hogy visszaigénylésre jogosító terméket vásárolt. Rámutatott arra is, hogy az alperes által lefolytatandó új eljárásban lehetőséget kell biztosítani a felperesnek a számára kedvező körülmények bizonyítására.
A másodfokú jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezését és a keresetet elutasító határozat hozatalát kérve és előadva, hogy a bíróság az adóhatóságot olyan felesleges eljárás lefolytatására kötelezte, amely nyilvánvalóan nem járhat eredménnyel, mert a szállítók fiktivitása folytán utólag már nem állapítható meg, hogy mi volt az értékesítés tárgya, így a helyesbítő számlák sem fogadhatók el. Kérte figyelembe venni, hogy a felperes a visszaigénylés jogosságát hitelt érdemlően bizonyító dokumentumok hiányában vette igénybe a költségvetési támogatást.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a városi bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
Az indokolás rámutat, hogy az útalapról szóló 1992. évi XXX. törvény 5. §-ának (3) bekezdése szerint az adózó a megvásárolt ipari tüzelőolaj (KSH, ITJ 55-16-2, 3.) után a tüzelőolaj árába beépített útalap-hozzájárulás 100%-ának visszafizetésére jogosult.
A felperes jogelődje az S. Üzemanyag-kereskedelmi Bt-től és az F. Kereskedelmi és Szolgáltató Bt.-től szerezte be a fűtőolajat, mely beszerzésekről kiállított számlákon F 20/40 fűtőolaj (ITJ 55-22) vásárlás volt feltüntetve.
A felperes tehát a szállítók által eredetileg kibocsátott számlák alapján jogtalanul igényelte vissza az útalapból az adóhiányként kimutatott 6 746 000 Ft-ot.
A felperes a későbbiek során a szállítók által kiállított olyan tartamú helyesbítő számlákat csatolt, amelyeken már a visszaigénylésre jogosító termékszám helyesen (55-16-2) került feltüntetésre.
Az alperesnek - határozata meghozatala során - ezen helyesbítő számlák jogszerűségét is vizsgálnia kellett. Ennek során az alperes figyelembe vette azt a tényt, hogy a helyesbítő számlát kibocsátó betéti társaságok iratai 1993. július 30-tól szeptember 29-ig az adóhatóságnál voltak adóellenőrzés céljából, így a két betéti társaság olyan időpontban végzett számlamódosítást, amikor saját bizonylatai nem is voltak a birtokában.
A felperes által a visszaigénylés jogosságának igazolására csatolt helyesbítő számlákra is vonatkozik a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 84. §-ának (2) bekezdésében foglalt előírás, mely szerint a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hiteleseknek, megbízhatóknak és helytállóknak kell lenniük.
A szállítóként megjelölt betéti társaságoknál lefolytatott adóvizsgálat azonban megállapította, hogy ezen társaságok 1992. évben 55-16-2 ITJ besorolási számú ipari tüzelőolajat továbbértékesítés céljából nem szereztek be, ilyen készlettel nem rendelkeztek, tehát azt a felperesnek sem adhattak el. A betéti társaságok részére szállító B. Kft. és L. Kft. számláikat nem javították ki, így a betéti társaságok számlakijavításának sem volt bizonylati alapja, ugyanakkor a szállítók fiktivitása miatt utólag már nem állapítható meg, hogy ténylegesen mi volt az értékesítés tárgya.
Mindezen adatokra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság nem látott arra módot és indokot, hogy a lefolytatandó új eljárásban a felperes ismételten megkísérelje annak bizonyítását, hogy a visszatérítésre alapot adó ITJ 55-16-2, 3. számú terméket vásárolt. A felperes által megvásárolt termék ugyanis már nem lelhető fel, ugyanakkor a felperesnek a keresetlevél benyújtását követően a perben a Pp. 164. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel kellett volna bizonyítania, hogy az alperes határozata jogszabálysértő, mert a visszatérítés törvényi előfeltételei fennálltak.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.27.352/1996. sz.)