adozona.hu
AVI 1997.3.37
AVI 1997.3.37
Az új termék és az összetett termék elhatárolása a fogyasztási adóról szóló törvény alkalmazása során [1991. évi LXXVIII. tv 9. § (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1993. július 26-tól 1994. január 12-ig végzett ellenőrzést 1992. évre vonatkozóan fogyasztási adó és útalap adónemek tekintetében. Ennek során megállapította, hogy a felperes 1992. november és december hónapban 140 000 liter JET-A nevű terméket vásárolt, amelyet ipari tüzelőolajhoz keverve értékesített. Ennek következtében 140 400 literrel több ipari tüzelőolajat értékesített, mint az ilyenként beszerzett mennyiség, fogyasztási adót és útalap-hozzájárulást...
AVI 1997.3.37 Az új termék és az összetett termék elhatárolása a fogyasztási adóról szóló törvény alkalmazása során [1991. évi LXXVIII. tv 9. § (4) bek.].
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1993. július 26-tól 1994. január 12-ig végzett ellenőrzést 1992. évre vonatkozóan fogyasztási adó és útalap adónemek tekintetében. Ennek során megállapította, hogy a felperes 1992. november és december hónapban 140 000 liter JET-A nevű terméket vásárolt, amelyet ipari tüzelőolajhoz keverve értékesített. Ennek következtében 140 400 literrel több ipari tüzelőolajat értékesített, mint az ilyenként beszerzett mennyiség, fogyasztási adót és útalap-hozzájárulást azonban a többletmennyiség után nem fizetett.Az 1994. február 17-én kelt határozatával az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 2 864 000 Ft fogyasztásiadó- és 702 000 Ft útalaphiányt állapított meg és őt ezen hiányok, valamint 1 783 000 Ft adóbírság és 1 428 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
A felperesi fellebbezés folytán eljárt alperes 1994. május 31-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Keresetében a felperes az alperesi határozat felülvizsgálat keretében való hatályon kívül helyezését kérte, állítva, hogy az jogszabálysértő, mert a felperes részéről termékelőállítás nem történt, ugyanakkor az adóhatóság nem tett eleget tényállás-megállapítási kötelezettségének, mert az ellenőrzés során nem tisztázta, hogy a tüzelőolaj-értékesítés belföldi felhasználók vagy forgalmazók részére történt-e. Kifogásolta a felperes, hogy az adóhatóság csak két adónemre leszűkített ellenőrzést végzett, melynek következtében a felperes az adóhiányból más adónemben (társasági adó) keletkező előnyét elvesztette. Állítása szerint az adóhatóság idő előtti adóellenőrzést végzett, mert azt csak az elévülési idő kezdetét követően lehetett volna szabályszerűen elvégezni. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és rendelkezett a perköltség viseléséről.
Az elsőfokú ítélet indokolásában a bíróság megállapította, hogy a felperes új terméket állított elő, amikor a tüzelőolajat a JET-A termékkel elegyítette. Az ily módon értékesített 140 400 liter tüzelőolaj után pedig a felperes az 1991. évi LXXVIII. törvény alapján fogyasztási adót, illetve az 1992. évi XXX. törvény alapján útalap-hozzájárulást köteles fizetni, figyelemmel arra is, hogy az értékesítés kizárólag belföldi felhasználók részére történt. Rámutatott az elsőfokú bíróság arra is, hogy az adóhatóság részéről idő előtti adóellenőrzés nem történt és jogszerűen járt el, amikor csak a fogyasztási adó és az útalap körében végzett a felperesnél ellenőrzést, melynek során a tényállást kellő mértékben tisztázta.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - a felperes által fizetendő elsőfokú eljárási illeték összegének felemelésével - részben megváltoztatta, míg azt meghaladóan a per főtárgya tekintetében helybenhagyta, rámutatva, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és abból helytálló jogi következtetést vont le. Az idő előtti adóellenőrzés kapcsán az elsőfokú bíróság által kifejtettektől eltérően a másodfokú bíróság az 1990. évi XCI. törvény 2. számú mellékletének I/4/B pontjában írtakat hívta fel, mely szerint az adózó a fogyasztási adó előlegének és a megállapított nettó fogyasztási adónak a különbözetét havonta a tárgyhót követő hó 15. napjáig fizeti meg, illetve igényelheti vissza. Erre tekintettel pedig az adóhatóság 1993. január 16-tól jogosult volt a felperesnél az ellenőrzés lefolytatására, függetlenül attól, hogy arra az elévülési határidő megkezdése előtt került-e sor. A beszerzett szakértői vélemény tartalmára figyelemmel a másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes által az ipari tüzelőolajhoz kevert JET-A megnevezésű anyag nem adalékanyag, az abból képződött tüzelőolajat új anyagnak kell tekinteni, amely a KSH tüzelőolajra vonatkozó tartalmi előírásainak és a Magyar Szabványnak megfelel.
Kiegészítette a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását annyiban, hogy az alperes határozata a bírság összege és jogalapja tekintetében is megalapozott és jogszerű.
Az elsőfokú eljárási illeték alapját kitevő pertárgyérték meghatározásánál a másodfokú bíróság az adóhiány és az adóbírság összegét vette figyelembe, melynek eredményeként az elsőfokú bíróság ítéletét a felperes által fizetendő elsőfokú eljárási illeték összegének felemelésével részben megváltoztatta.
A jogerős másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet annak hatályon kívül helyezése, a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatala és az alperes költségekben való marasztalása iránt. Állítása szerint jogszabálysértő mindkét fokú ítélet, mert jogszabályi fogalom meghatározás hiányában állapította meg, hogy a felperesi tevékenység termék-előállításnak minősül, ugyanakkor az alperesi határozatok megalapozatlanok voltak, mivel az alperes - a felperes szerint - nem tisztázta határozatai meghozatala előtt a tényállást, ezért vált szükségessé további jogszabályi tilalom ellenére adóellenőrzés lefolytatása és szakértői vélemény beszerzése. A felperes előadása szerint a bíróságok megsértették a Pp. 213. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat, mert nem bírálták el a fogyasztási adó határideje és az összetett termék után fizetendő fogyasztási adó tekintetében előterjesztett kereseti kérelmet. Fenntartotta a felperes az idő előtti adóellenőrzés kapcsán korábban általa előadottakat is, állítva, hogy az adóhatóság megsértette az 1990. évi XCI. törvény 53. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a másodfokú bíróság ítéletének hatályában való fenntartását és a felperes költségekben való marasztalását kérte, hivatkozva arra, hogy a termék saját előállítását a felperes könyvelési adatai, az annak alapjául szolgáló bizonylatok, a felperesi ügyvezető előadása és a beszerzett szakvélemény tartalma igazolta.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Legfelsőbb Bíróságnak egyrészt azt kellett vizsgálnia, hogy az alperes részéről megvalósultak-e olyan, az ügy érdemére kiható eljárási jogszabálysértések, melyek az alperesi határozat hatályon kívül helyezését megalapozzák. Ezen túlmenően a Legfelsőbb Bíróságnak vizsgálnia kellett azt is, hogy érdemben helytállóan döntött-e az alperes, amikor a keresettel támadott határozatával a felperest marasztaló elsőfokú adóhatósági határozatot helybenhagyta.
Az elsőfokú adóhatóság által lefolytatott ellenőrzés megállapította, hogy a felperes 1992. november és december hónapban 140 400 literrel több ipari tüzelőolajat értékesített, mint az ilyenként beszerzett mennyiség. Az értékesített ipari tüzelőolaj mennyiségi növekedése annak következtében állt elő, hogy a felperes a már meglévő tüzelőolajhoz 37%-ban JET-A megnevezésű anyagot elegyített keverés útján.
Az ily módon saját előállítás folytán létrejött tüzelőolaj után a felperes a fogyasztási adóról és a fogyasztási árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény 1. §-a (1) bekezdésének a) pontja, 4. §-a (2) bekezdésének a) pontja és az 1. számú melléklet 9/a) pontja alapján fogyasztási adót köteles fizetni. Ugyanezen mennyiség alapulvételével a felperest útalap-fizetési kötelezettség is terheli az 1992. évi XXX. törvény 3. §-ának (1) bekezdése és 2. §-ának a) pontjára figyelemmel. A felperes terhére tehát az elsőfokú adóhatóság jogosan állapította meg a fogyasztásiadó és az útalap-hozzájárulás hiányát. Az alperes jogszabálysértés nélkül meghozott határozattal hagyta helyben az elsőfokú adóhatóság határozatát.
A Legfelsőbb Bíróság - az eljárt bíróságokkal egyezően - nem talált megállapíthatónak az alperes részéről olyan, az ügy érdemére kiható eljárási jogszabálysértést, mely a keresetnek helyt adó határozat hozatalát megalapozná.
A termék-előállítás fogalmát a fogyasztási adóról és a fogyasztási árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény 1995. január 1. előtti időszakra valóban nem határozta meg, azonban maga a törvény rendelkezett a saját előállítású termék után a termelőt terhelő fogyasztási adóról. A felperes pedig - a fent kifejtettek szerint - a perbeli időszakban értékesített saját előállítású terméket, mely után őt fogyasztásiadó-fizetési kötelezettség terheli.
Az alperes a tényállás-megállapítási kötelezettségének a szükséges mértékben eleget tett, mert mind az első, mind a másodfokú adóhatósági határozat a tényállást és annak bizonyítékait tartalmazza.
Az adóhatóság részéről a perbeli időszakot illetően csak egyszeres adóellenőrzés történt, az első- és másodfokú adóhatóság csak egy határozatot hozott, ugyanakkor azonban a bíróság a peres eljárás során jogosult volt az alperest megfelelő adatszolgáltatásra felhívni, melynek az csak úgy tudott eleget tenni, ha a szükséges adatok beszerzése érdekében intézkedik.
Ahogy arra a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában helyesen rámutatott, az elsőfokú bíróság ítéleti döntése a felperes által érvényesített kereseti kérelemre teljes körűen kiterjedt, hiszen a bíróság az alperesi határozat hatályon kívül helyezésére irányuló keresetet elutasította. Az elutasítás indokai között mindkét fokú bíróság helyesen fejtette ki, hogy a felperes magatartása folytán a JET-A nevű gázturbinás légi jármű üzemanyagból új termék - tüzelőolaj - keletkezett. Ez pedig összetett terméknek nem minősíthető, így az 1991. évi LXXVIII. törvény 9. §-ának (4) bekezdése nem alkalmazható.
Ugyancsak helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság, hogy az alperes 1993. január 16-tól jogosult volt az ellenőrzés lefolytatására a felperesnél, az ellenőrzés 1993. július 26-i kezdete nem jogszabálysértő az 1990. évi XCI. törvény (Art.) 2. számú mellékletének I/4/B pontjában írtakra figyelemmel. Az Art. elévülést szabályozó 95. §-ának (1) bekezdése csak arról rendelkezik, hogy az elévülés mikor következik be, de nem szabályozza az elévülés kezdő időpontját a felperes által hivatkozott módon.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt olyan jogszabálysértést, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolná.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.27.465/1996. sz.)