adozona.hu
AVI 1997.3.36
AVI 1997.3.36
Az adózó nem kötelezhető a fogyasztási adó fizetésére, ha az adófizetési kötelezettséget a jogszabály nem írja elő [1990. évi XCI. tv 5. § (1) bek., 1991. évi LXXVIII. tv 1. §, 3. §, 1. sz. mell.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság az üzemanyag-kereskedő egyéni vállalkozó felperesnél 1992. január l-jétől 1993. március 30-ig terjedő időszak tekintetében folytatott le adóellenőrzést általános forgalmiadó és fogyasztásiadó adónemekben, majd az 1994. május 26-án kelt határozatával a felperes terhére 118 000 Ft általános forgalmiadó- és 1 153 000 Ft fogyasztásiadó-hiányt állapított meg, továbbá 653 000 Ft adóbírságot és 327 000 Ft késedelmi pótlékot szabott ki. A vizsgálat megállapítása szerint a felpe...
AVI 1997.3.36 Az adózó nem kötelezhető a fogyasztási adó fizetésére, ha az adófizetési kötelezettséget a jogszabály nem írja elő [1990. évi XCI. tv 5. § (1) bek., 1991. évi LXXVIII. tv 1. §, 3. §, 1. sz. mell.].
Az elsőfokú adóhatóság az üzemanyag-kereskedő egyéni vállalkozó felperesnél 1992. január l-jétől 1993. március 30-ig terjedő időszak tekintetében folytatott le adóellenőrzést általános forgalmiadó és fogyasztásiadó adónemekben, majd az 1994. május 26-án kelt határozatával a felperes terhére 118 000 Ft általános forgalmiadó- és 1 153 000 Ft fogyasztásiadó-hiányt állapított meg, továbbá 653 000 Ft adóbírságot és 327 000 Ft késedelmi pótlékot szabott ki. A vizsgálat megállapítása szerint a felperes a vizsgált időszakban összesen 52 312 liter háztartási tüzelőolajat vállalkozási célra értékesített a háztartási tüzelőolaj forgalmazásáról szóló 64/1990. (X. 9.) Korm. rendelet 1. §-ának (4) bekezdésében foglaltakkal ellentétben. A háztartási tüzelőolaj vállalkozási célú értékesítése után a felperes által fizetendő adó összegét az adóhatóság a fogyasztási adóról és a fogyasztási árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény 1. számú melléklete alapján határozta meg.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 1994. december 30-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, majd 1995. április 19-én kelt határozatával ezen korábbi határozatát módosítva az elsőfokú határozatot részben megváltoztatta és a felperest terhelő fogyasztási adóhiány összegét 1993. év tekintetében 966 000 Ft-ról 102 000 Ft-ra mérsékelte, mert kizárólag a nem magánszemélyek részére történt háztartási tüzelőolaj-értékesítést vette alapul a fogyasztási adó mértékének meghatározásakor.
A felperes keresetében az alperesi határozat felülvizsgálatát és részbeni megváltoztatását kérte, előadva, hogy a fogyasztási adóról és a fogyasztási árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény alapján az adónak nem alanya, így az alperes jogellenesen eljárva kötelezte őt fogyasztásiadó-hiány és az után bírság és pótlék fizetésére.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes módosított határozatát megváltoztatta és a felperes terhére megállapított fogyasztásiadó-különbözetet, adóhiányt és az ahhoz fűződő adóbírságot és késedelmi pótlékot törölte. Ítéletének indokolásában rámutatott, hogy a felperes a háztartási tüzelőolaj értékesítése miatt fogyasztási adó fizetésére nem kötelezhető, mert a felperesre az 1991. évi LXXVIII. törvény hatálya nem terjed ki, mivel a törvény l. számú mellékletében megnevezett terméket nem értékesített. Kifejtette azt is, hogy a 64/1990. (X. 9.) Korm. rendeletben foglalt háztartási tüzelőolaj-értékesítési tilalmat semmiféle szankció nem terheli.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, külön is kifejtve, hogy a 64/1990 (X. 9.) Korm. rendelet által tiltott célra értékesített háztartási tüzelőolaj sem minősíthető át a törvény 1. számú mellékletében meghatározott fogyasztási adó alá eső termékké.
A jogerős másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt az alperes nyújtott be kérelmet annak hatályon kívül helyezése és a kereseti kérelmet elutasító határozat hozatala iránt. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok jogszabálysértően értelmezték a fogyasztási adóra vonatkozó anyagi jogszabályokat, mert a felperes azáltal, hogy a fogyasztási adót nem tartalmazó terméket a hatályban lévő jogszabályi tiltás ellenére nem lakossági, háztartási felhasználásra, hanem általa is felismerhetően gazdasági társaságok, vállalkozók részére értékesítette, valójában tüzelőolajat értékesített, mely termék az 1991. évi LXXVIII. törvény 1. számú mellékletének 9. pontja szerint fogyasztásiadó-köteles termék.
A felperes ellenkérelmében a másodfokú ítélet hatályában való fenntartását és az alperes költségekben való marasztalását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az indokolás szerint az 1992. január 6-án hatályba lépett, a fogyasztási adóról és a fogyasztási árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény (továbbiakban: Fatv.) 3. §-a határozza meg az adó és az árkiegészítés alanyát, kimondva, hogy az adó alanya az a jogi személy, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, amely bevétele elérése érdekében, továbbá az a magánszemély, aki rendszeresen, üzletszerűen, bevétel elérése érdekében saját nevében és felelősségére az 1. §-ban meghatározott értékesítési tevékenységet végez.
A Fatv. 1. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében fogyasztási adót az 1. számú mellékletben megnevezett termékeknek a 3. §-ban meghatározott adóalany által történő értékesítés esetén kell fizetni.
Az üzemanyag-kereskedést folytató felperes a fogyasztási adó alanyának minősült, de fogyasztási adót csak a Fatv. 1. számú mellékletében feltüntetett termékek értékesítése után kellett fizetnie. Az alperes által vizsgált HTO-értékesítés után a felperes fogyasztási adó fizetésére nem volt kötelezhető, mert e termék fogyasztásiadó-mentes termék lévén az l. számú mellékletben nem szerepel.
A felperes a törvény 1. számú mellékletében 9. sorszám alatt feltüntetett gázolajat és tüzelőolajat azonban nem értékesített, így nem vált a fogyasztási adó alanyává.
A 64/1992. (IV. 7.) Korm. rendelettel módosított 64/1990. (X. 9.) Korm. rendelet rendelkezett a háztartási tüzelőolaj forgalmazásáról. Ezen rendelet 1. §-ának (4) bekezdése kimondta, hogy háztartási tüzelőolaj a lakosság részére, valamint a lakossági központos hő- és melegvíz-szolgáltatás tüzelőanyag-ellátásához értékesíthető. Egyéb tevékenységhez e termék nem értékesíthető és nem vásárolható.
Ezen jogszabályi rendelkezés azonban - ahogy arra az elsőfokú bíróság helyesen rámutatott - nem határozta meg annak jogkövetkezményét, ha a háztartási tüzelőolaj értékesítésére, illetőleg vásárlására az előírt tevékenységtől eltérő célra kerül sor.
Az 1990. évi XCI. törvény 5. §-ának (1) bekezdése alapján a felperes adózóként nem volt marasztalható a fogyasztási adó tekintetében, mert adófizetési kötelezettségét az említett jogszabályok nem írták elő.
A fentiekre figyelemmel megállapítható tehát, hogy jogszabálysértő módon járt el az alperes, amikor a felperest fogyasztásiadó-hiány, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte, ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt olyan jogszabálysértést, amely a jogerős ítéleté hatályon kívül helyezését indokolná.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.27.405/1996. sz.)