adozona.hu
AVI 1997.3.35
AVI 1997.3.35
A külföldi részvételű társaság adókedvezményének igénybevétele esetén vizsgálni kell, hogy az adózó a törvényben írt feltételeket mikor teljesítette [1988. év IX. tv 14. § (1) és (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság 1992. október 28-tól 1993. január 20-ig végzett a felperesnél adóellenőrzést 1991. adóévet illetően. Ennek során - többet között - megállapította, hogy a felperesi részvénytársaság 1991. május 1-jei megalakulásakor a külföldi befektetés aránya 16,66% volt, majd év közben a részvények újabb része került külföldi befektető tulajdonába, melyre figyelemmel a felperes 1991. november l-jétől 61 napra igényelt 21 776 000 Ft vállalkozási nyereségadó-kedvezményt. A vizsgálat meg...
AVI 1997.3.35 A külföldi részvételű társaság adókedvezményének igénybevétele esetén vizsgálni kell, hogy az adózó a törvényben írt feltételeket mikor teljesítette [1988. év IX. tv 14. § (1) és (2) bek.].
Az elsőfokú adóhatóság 1992. október 28-tól 1993. január 20-ig végzett a felperesnél adóellenőrzést 1991. adóévet illetően. Ennek során - többet között - megállapította, hogy a felperesi részvénytársaság 1991. május 1-jei megalakulásakor a külföldi befektetés aránya 16,66% volt, majd év közben a részvények újabb része került külföldi befektető tulajdonába, melyre figyelemmel a felperes 1991. november l-jétől 61 napra igényelt 21 776 000 Ft vállalkozási nyereségadó-kedvezményt. A vizsgálat megállapítása szerint a tényleges külföldi befektetés csak 1991. december 18-án valósult meg, mivel ekkor történt meg a bemutatóra szóló részvények névre szóló részvénnyé történő átalakítása, illetve az Állami Vagyonügynökség (felperesi beavatkozó) részvényeinek átadása a külföldi befektető részére. Az ellenőrzés megállapítása szerint ez okból a felperes terhére 17 135 000 Ft nyereségadó-különbözet mutatkozott, mert a törvényi feltételek fennálltának hiányában vette igénybe a vállalkozási nyereségadó-kedvezményt az 1991. december 18-át megelőző időszakra.Az elsőfokú adóhatóság az 1993. április 15-én kelt határozatában a felperest - többek között - 53 407 000 Ft vállalkozási nyereségadó-különbözet megfizetésére is kötelezte azzal, hogy a 17 135 000 Ft nyereségadó-különbözet a felperes terhére azért állapítható meg, mert a vállalkozói nyereségadóról szóló 1988. évi IX. törvény 14. §-a (1) bekezdésének b) pontja és (2) bekezdésének a) pontja alapján a felperest az adókedvezmény csak 1991. december 18-tól kezdődően illette meg, mivel az ekkor tartott közgyűlésen került sor a beavatkozó bemutatóra szóló részvényeinek névre szóló részvényekké történő átalakítására, majd ezt követően a felperes részére - a váltójog forgatmányozási szabályai szerint - való eladására.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 1993. július 27-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot részben megváltoztatva a felperest terhelő vállalkozási nyereségadó-összegét 51 576 000 Ft-ban állapította meg.
A felperes keresetében az alperesi határozat felülvizsgálat keretében való hatályon kívül helyezését kérte, egyebek mellett azt is állítva, hogy 1991. november 1. napjától kezdődően jogszerűen vette igénybe a vállalkozási nyereségadó-kedvezményt, mert az I. S. A. külföldi befektető és a felperesi beavatkozó között a részvényeket illetően a tulajdonjog átruházása 1991. október 31. napjával megtörtént, az 1991. szeptember 11-én megkötött és 1991. október 31-én kiegészített adásvételi szerződés alapján. Ennek a részvénykönyvbe történő bejegyzésére - állítása szerint - csak azért került sor 1991. december 18-án, mert a külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló 1988. évi XXIV. törvény 13. §-ának (2) bekezdése folytán - mint külföldi - csak névre szóló részvényeket szerezhetett, így a beavatkozó birtokában lévő, bemutatóra szóló részvényeket közgyűlési határozattal, formálisan át kellett alakítani névre szólóakká.
A felperesi beavatkozó a keresetnek helyt adó határozat hozatalát kérte, előadva, hogy közte és az I. cég között 1991. október 31-i hatállyal jött létre szerződés azzal a feltétellel, hogy a Ptk. 215. §-ának (1) bekezdésében meghatározott "függő jogi helyzet" mindaddig fennáll, amíg a részvények névre szóló részvényekké történő átalakítása - mint érvényességi feltétel - be nem következik.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és őt új eljárás lefolytatására kötelezte. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes a vállalkozási nyereségadóra vonatkozó rendelkezéseket nem sértette meg, mert a külföldi fél tulajdonszerzése - az adókedvezmény szempontjából - 1991. október 31-én bekövetkezett. A felperes jogszerűen vette igénybe ez időtől a vállalkozási nyereségadó-kedvezményt. Az 1991. október 31-től a részvények névre szóló részvénnyé alakításáig eltelt időt az elsőfokú bíróság várományi helyzetként értékelte.
Az alperesi fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét - az indokolás részbeni megváltoztatásával - helybenhagyta.
A felperes által igénybe vett vállalkozási nyereségadókedvezmény tekintetében a másodfokú bíróság nem osztotta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját. Rámutatott, hogy a külföldi befektető csak 1991. december 18-án - a beavatkozó részvényeinek nevesítésével - szerzett a részvények felett tulajdonjogot, így a felperest csak ettől az időponttól kezdődően illette meg az 1988. évi IX. törvény 14. §-ának (1) bekezdésében meghatározott vállalkozási nyereségadó-kedvezmény. Figyelemmel volt a másodfokú bíróság arra, hogy a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (Gt.) 1991. évben hatályos 240. §-ának (3) bekezdése szerint külföldi csak névre szóló részvényt szerezhet. A névre szóló részvény átruházására pedig - a Gt. 240. §-ának (2) bekezdése alapján - a váltó átruházására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A váltó - és így a részvény átruházása is - forgatmány útján történhet, melyet a váltóra vagy az ahhoz csatolt lapra - a toldatra - kell írni [1/1965. (I. 24.) IM rendelet 11. § (1) bekezdés és 13. § (1) bekezdés]. Mivel a perbeli részvények nevesítésére 1991. december 18-án került sor, így a forgatmány is csak ezt követő időpontban volt feljegyezhető. Nem osztotta a másodfokú bíróság a beavatkozónak a Ptk. 215. §-ának (1) és (2) bekezdésére való hivatkozását, rámutatva, hogy adott esetben szó sincs harmadik személy beleegyezéséről vagy hatósági jóváhagyásról.
A másodfokú jogerős ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott kérelmet, előadva, hogy annak indokolása - a vállalkozási nyereségadó-kedvezmény igénybevétele tekintetében - jogszabálysértő, mert 1991. október 31-én a beavatkozó és a külföldi tulajdonos között a Ptk. 215. §-ának (1) bekezdésében szabályozott függő jogi helyzet jött létre, mivel az adásvételi szerződés hatályosulásához egy harmadik személy - a társaság közgyűlésének - a beleegyezése volt szükséges. Ennek megtörténtével pedig a szerződés megkötésének időpontjától kezdődő hatállyal jött létre. A névre szóló részvény forgatmányának dátumát ezért 1991. október 31-ben lehetett és kellett megállapítani.
A felperes előadása szerint az adójogban a külföldi részesedés fogalmának értelmezése eltér a polgári jogi értelemben vett tulajdonszerzés fogalmától, mert a külföldi részvétel ahhoz kapcsolódik, hogy a külföldi működő tőke kifizetésre került-e vagy sem. Mivel a részesedés adójogi megítélése a részvény fizikai lététől függetlenül az ellenérték kifizetésével áll összefüggésben, így - álláspontja szerint - a perbeli esetben a részesedés megszerzésére 1991. október 31-én került sor, a vállalkozási nyereségadó kedvezményt ez időtől tehát a felperes jogszerűen vette igénybe.
Az alperes ellenkérelmében a másodfokú bíróság ítéletének hatályában való fenntartását kérte, előadva, hogy a beavatkozó és a felperes között 1991. december 18-át megelőzően tulajdonátruházásra - névre szóló részvények hiányában - nem kerülhetett sor. Egyébként is a külföldi vevő, az alapítói vagyon növelésének hiányában, nem szerzett a vagyonban nyereségadó-kedvezményre jogosító részesedést.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az indokolás szerint a jogerős ítéletnek a felülvizsgálati kérelemmel érintett része helyesen döntött abban a kérdésben, hogy a felperes a vállalkozói nyereségadóról szóló 1988. évi IX. törvény (Ványa) 14. §-a (1) és (2) bekezdésének 1991-ben hatályos rendelkezései alapján csak 1991. december 18-tól teljesítette a külföldi részvételű társaság adókedvezményének igénybevételéhez előírt feltételeket, mert a külföldi részesedés aránya csak ekkortól haladta meg az alapítói vagyon 30%-át.
A külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló 1988. évi XXIV. törvény 13. §-ának (2) bekezdése kimondta, hogy külföldi csak névre szóló részvényt szerezhet. Bemutatóra szóló részvény külföldi részére történő átruházásához a részvényt névre szóló részvénnyé kell átalakítani.
Ezzel összhangban állt az 1988. VI. törvény (Gt.</a>) 1991-ben hatályos 240. §-ának (3) bekezdése, mely szerint külföldi csak névre szóló részvényt szerezhetett. A névre szóló részvény átruházására a váltóátruházás szabályai voltak irányadók a (2) bekezdés szerint azzal, hogy az új tulajdonos nevét a részvénykönyvben szerepeltetni kell.
Ezen törvényi rendelkezésekből következően a részvény külföldi részére történő átruházásához szükséges volt a bemutatóra szóló részvény névre szóló részvénnyé való átalakítása. Mindaddig tehát, amíg a névre szóló részvény nem állt rendelkezésre, magára az átruházásra sem kerülhetett sor.
A Ptk. 215. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy ha a szerződés létrejöttéhez harmadik személy beleegyezése, vagy hatósági jóváhagyás szükséges, ennek megtörténtéig a szerződés nem jön létre, de a felek a nyilatkozatukhoz kötve vannak.
Helytállóan mutatott rá a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában, hogy adott esetben harmadik személy beleegyezése a szerződés létrejöttéhez nem volt szükséges, mert a Gt. 278. §-ának (1) bekezdése szerint a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik a döntés a részvények típusának átalakításáról részvénycsere vagy felülbélyegzés útján.
A Gt.</a> ezen rendelkezése tehát a közgyűlés kizárólagos hatáskörét szabályozza, de nem mondja ki azt, hogy bármiféle szerződés létrejöttéhez a közgyűlésnek mint harmadik személynek a beleegyezése szükséges.
Az I. cég és a beavatkozó a fentiek szerint érvényesen csak névre szóló részvény átruházásában állapodhatott volna meg, mert a bemutatóra szóló részvény átruházásában való megállapodás az 1988. évi XXIV. törvény 13. §-ának (2) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezésbe ütközött.
A rendelkezésre álló iratok tanúsága szerint az 1991. december 18-i rt. rendkívüli közgyűlése határozattal döntött 133 800 db bemutatóra szóló részvénynek a felperesi beavatkozó nevére szóló részvénnyé alakításáról és az Állami Vagyonügynökségnek az rt. részvénykönyvébe való bevezetéséről.
Az I. cég tehát a részvényeket csak az azok névre szóló részvénnyé történő átminősítését követően szerezhette meg a beavatkozótól, azokra 1991. december 18-át megelőzően tulajdonjoggal nem rendelkezhetett. A külföldi részesedés hányada is csak ezen időponttól kezdődően haladta meg az alapítói vagyon 30%-át, ezért a felperes adókedvezmény igénybevételére vonatkozó jogosultsága is csak 1991. december 18-tól kezdődően állt fenn.
A Legfelsőbb Bíróság a felperesi felülvizsgálati kérelemben megjelölt eseti döntésben foglaltakat adott esetben nem látta alkalmazhatónak, figyelemmel arra, hogy az eseti döntés a személyi jövedelemadóról szóló 1989. évi LXV. törvény körében a még ki nem bocsátott részvények jegyzése tekintetében került alkalmazásra az esetben, amikor összjövedelem-csökkentő befektetési kedvezményt vett igénybe az adózó, bár az újonnan alakult rt. cégbejegyzése csak a következő évben valósult meg.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt olyan jogszabálysértést, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolná.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.27.504/1996. sz.)