adozona.hu
AVI 1997.2.32
AVI 1997.2.32
Az 1991. január l-jén hatályba lépett Itv. kizárólag a tulajdonjog megszerzése esetén biztosítja a cserepótló kedvezmény igénybevételét [1990. évi XCIII. tv. 31. § (5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. r. felperes 1990. július 30. napján kelt adásvételi szerződéssel eladta az általa örökölt B. 258-as tulajdoni lapon 197/4. hrsz. alatt felvett házas ingatlant V. Gábor és élettársa M. J.-né részére. A vételár 1 300 000 Ft volt. A tulajdonjogot az adásvételi szerződés alapján a földhivatal 1990. augusztus 16. napján a vevők javára bejegyezte.
Cs. Zsolt állagvevő, valamint az I. és II. r. felperes a fenti vételár felhasználásával, valamint egyéb ingatlanok eladásából származó vételárral ...
AVI 1997.2.32 Az 1991. január l-jén hatályba lépett Itv. kizárólag a tulajdonjog megszerzése esetén biztosítja a cserepótló kedvezmény igénybevételét [1990. évi XCIII. tv. 31. § (5) bek.]
Az I. r. felperes 1990. július 30. napján kelt adásvételi szerződéssel eladta az általa örökölt B. 258-as tulajdoni lapon 197/4. hrsz. alatt felvett házas ingatlant V. Gábor és élettársa M. J.-né részére. A vételár 1 300 000 Ft volt. A tulajdonjogot az adásvételi szerződés alapján a földhivatal 1990. augusztus 16. napján a vevők javára bejegyezte.Cs. Zsolt állagvevő, valamint az I. és II. r. felperes a fenti vételár felhasználásával, valamint egyéb ingatlanok eladásából származó vételárral az 1991. április 29. napján kelt adásvételi szerződéssel A. János u. 4/A IV. em. 1. szám alatti öröklakást megvették. A vételár 4 500 000 Ft volt. Az adásvételi szerződést a felek 1991. május 14-én a Fővárosi Kerületek Földhivatalához benyújtották.
A Fővárosi Illetékhivatal a fizetési meghagyással Cs. Zsolt állagvevő részére 54 000 Ft vagyonátruházási illetéket és 1000 Ft eljárási illetéket, összesen 55 000 Ft illetéket, míg felperesek részére 36 000 Ft vagyonátruházási illetéket és 800 Ft eljárási illetéket állapított meg.
A fizetési meghagyással szemben a vevők illetékhelyesbítés iránti kérelemmel éltek, kérelmükben előadták, hogy Cs. Zsolt állagvevő 1991. április 12. napján értékesítette a B. R. út 65. szám alatti öröklakást, s ennek felhasználásával vásárolta meg a B. A. J. u. 4/A szám alatti öröklakást.
A felperesek kérelmükben előadták, hogy 1990. július 30. napján értékesítették a b.-i házas ingatlanukat 1 300 000 Ft vételárért.
A fentiekre tekintettel kérték, hogy az illetékhivatal a vásárolt és eladott ingatlanok forgalmi értékkülönbözete alapján szabja ki az illetéket.
A Főváros Főpolgármesteri Hivatal Illetékhivatala az 1994. október 3. napján kelt határozatával a fizetési meghagyásban előírt 55 000 Ft-os illetéket helyesbítette és Cs. Zsolt állagvevő részére 11 000 Ft vagyonátruházási és eljárási illetéket állapított meg, míg elrendelte a 44 000 Ft előírt illeték törlését.
A Köztársasági Megbízott Hivatala 1994. október 12. napján kelt másodfokú határozatával a felperesek terhére előírt illeték fizetési meghagyását részben megváltoztatta, elrendelte 400 Ft ingatlan-nyilvántartási eljárási illeték helyesbítés címén történő törlését.
A másodfokú határozat - ezt meghaladóan - az elsőfokú határozatot nem érintette, arra hivatkozással, hogy az 1990. évi XCIII. tv. 21. §-ának (5) bekezdés szerinti úgynevezett cserét pótló vételi illetékalap-kedvezmény a haszonélvezeti vevőt nem illeti meg.
A felperesek keresetükben az alperesi határozat megváltoztatását, a vagyonszerzési illetékalap 500 000 Ft-ban történő meghatározását s így az illeték mértékének 10 000 Ft-ban történő megítélését kérték.
Álláspontjuk szerint az alperes határozata törvénysértő, ennek alátámasztásaként hivatkoztak a Legfelsőbb Bíróság eseti döntésére (Bírósági Határozatok 1994. évi 1. szám 61. jogeset), mely szerint a haszonélvezeti jog megszerzése esetén is alkalmazni kell azt a szabályt, hogy a megszerzett és eladott érték különbözete az illetékalap.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, álláspontja szerint a felperesi képviselő által hivatkozott jogeset a perbeli esetben nem alkalmazható, tekintettel arra, hogy az úgynevezett cserét pótló vételi illetékalap-kedvezmény kizárólag lakástulajdon vétele és eladása esetén alkalmazható, lakásra vonatkozó haszonélvezeti jog esetében nem, a hatályos illetékjogszabályok szerint. Hivatkozott az e körben kialakult ítélkezési gyakorlatra is.
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. A bíróság rámutatott arra, hogy a felperes által is hivatkozott eseti döntés a korábbi 1986. évi I. tv hatálya alatt felmerült ügyekre vonatkozott. Az 1986. évi I. tv. 13. §-ának (5) bekezdése szerint ugyanis lakástulajdon vásárlása esetén, ha a vevő másik lakástulajdonát a vásárlást megelőző vagy azt követő egy éven belül eladja, az illeték alapja a vásárolt és az eladott lakástulajdon - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének különbözete. A tv 15. §-a szerint pedig a lakástulajdonhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog megszerzése esetén a 13. §-t kell alkalmazni.
A jogszabály 13. §-ának (5) bekezdése vonatkozásában megszorító rendelkezést nem tartalmazott, így a haszonélvezeti jog eladása esetén a haszonélvezőt is megillette a cserét pótló kedvezmény.
Az 1991. január l-jén hatályba lépett, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv 21. §-ának (5) bekezdése és 23. §-a ilyen utalást nem tartalmaz, a 21. § (8) bekezdése pedig egyértelműen kizárólag a tulajdonos számára teszi lehetővé e kedvezmény igénybevételét. A 23. § ugyanis a vagyoni értékű jog (haszonélvezet) megszerzése esetére az illetékről rendelkezik, de a kedvezmények alkalmazhatóságáról nem, és a tulajdonost illető kedvezményeket szabályozó jogszabályhelyekre sem utal vissza.
Az 1991. január 1-je óta hatályos rendelkezések tehát a felperesek számára ezt a kedvezményt nem biztosították.
Az ítélet ellen a felperesek fellebbeztek, azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A fellebbezésben foglaltakra tekintettel kiemelte a másodfokú bíróság, a felperesek és fiuk 1991. április 29-én kötött adásvételi szerződéssel szerezték meg a B. A. János u. 4/A sz. alatti ingatlan tulajdonjogát, illetve haszonélvezeti jogát.
A felperesek által hivatkozott Legfelsőbb Bíróság eseti döntése egyértelműen az 1986. évi I. törvény hatálya alatt felmerült ügyekre vonatkozhatott. Az 1986. évi I. törvény 13. §-ának (5) bekezdése ugyanis úgy rendelkezett, hogy lakástulajdon vásárlása esetén, ha a vevő másik lakástulajdonát a vásárlást megelőző vagy azt követő egy éven belül eladja, az illeték alapja a vásárolt és eladott lakástulajdon - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének különbözete. A tv. 15. §-a alapján a lakástulajdonhoz kapcsolódó vagyon értékű jog megszerzése esetén is a 13. § rendelkezéseit kellett alkalmazni. Így a haszonélvezeti jog eladása, illetve vétele esetén is alkalmazható volt ezen kedvezmény.
1991. január l-jétől azonban hatályba lépett az illetékekről szóló XCIII. törvény, melynek vonatkozó 21. §-ának (5) bekezdése és 23. §-a ilyen utalást nem tartalmaz egyértelműen, kizárólag a tulajdonjog megszerzése esetén biztosítja a cserét pótló kedvezmény igénybevételét.
A felperesek ügyletére, mivel 1991. január l-je után köttetett, ezen törvény rendelkezéseit kellett alkalmazni, így a felperesek mint haszonélvezeti vevők a cserepótló kedvezményben már nem részesülhettek. Nem volt jelentősége annak, hogy a Legfelsőbb Bíróság eseti döntését az 1990. évi XCIII. törvény hatálybalépése után 2 évvel tette közzé. Ez a tény önmagában nem ronthatja le a törvény előírásait. Ezen túl megjegyzendő az is, hogy a megjelent jogesethez fűzött lábjegyzet is tartalmazta azt, hogy az 1990. évi XCIII. törvény hatályon kívül helyezte az 1986. évi I. törvényt és ennek 21. és 23. §-a részben hasonló rendelkezéseket tartalmazhatott. A "részben hasonló" kifejezések megfelelően mutatják, hogy perbeli eset már eltért a korábbi jogi szabályozástól.
(Főv. Bír. 58. Kf. 33.539/1995. sz.)