adozona.hu
AVI 1997.2.29
AVI 1997.2.29
A vámhatóság határozatára is irányadó az Áe. 43. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezés [1957. évi IV. tv 43. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes részére a vámhivatal 1990. március 7-én 1 db Ford Siera személygépkocsit és gépkocsialkatrészeket vámkezelt behozatali előjegyzésben azzal, hogy a vámáru visszaviteli határideje 1991. március 6-a.
A vámhivatal az 1993. július 13-án kelt adatlapon vámhivatali záradékként megállapította, hogy a visszavitelre előírt idő lejárt, a felperes elszámolási kötelezettségének nem tett eleget, és intézkedett a vám és egyéb költségek beszedése iránt.
Az elsőfokú határozat ellen a felperes fel...
AVI 1997.2.29 A vámhatóság határozatára is irányadó az Áe. 43. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezés [1957. évi IV. tv 43. § (1) bek.]
A felperes részére a vámhivatal 1990. március 7-én 1 db Ford Siera személygépkocsit és gépkocsialkatrészeket vámkezelt behozatali előjegyzésben azzal, hogy a vámáru visszaviteli határideje 1991. március 6-a.A vámhivatal az 1993. július 13-án kelt adatlapon vámhivatali záradékként megállapította, hogy a visszavitelre előírt idő lejárt, a felperes elszámolási kötelezettségének nem tett eleget, és intézkedett a vám és egyéb költségek beszedése iránt.
Az elsőfokú határozat ellen a felperes fellebbezett arra hivatkozva, hogy a személygépkocsit - bizományosi szerződés alapján - a P-T. Kereskedelmi és Ügynöki Kft. határidőben Magyarország területéről kiszállította, de elmulasztotta a vámáruval való elszámolást.
Az alperes határozatával az elsőfokú közigazgatási határozatot - annak jogszerűségénél fogva - helybenhagyta.
A felperes a keresetében az alperes határozatának felülvizsgálat keretében való megváltoztatását és a vámfizetési kötelezettség alóli mentesítését kérte. Hivatkozott arra, hogy a személygépkocsi a visszaviteli határidő lejártát megelőzően az országból kiszállításra került.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában hivatkozott arra, hogy a vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet (továbbiakban: R.) 54. §-ának (3) bekezdése szerint a vámhatóságnak a visszaviteli határidő lejártát követő 5. napon kell intézkednie az előjegyzett, de el nem számolt vámáru után esedékes vámbeszedése iránt. A felperes a vámáruval nem számolt el, ezért az alperes jogszerűen eljárva kötelezte az előjegyzett vámáru után esedékes vám és az egyéb járulékos költségek megfizetésére. Az a körülmény, hogy a felperes az elsőfokú bírósági eljárás során igazolta a gépkocsi határidőben - 1992. február 27-én - történő külföldre szállítását, nem teszi jogellenessé az adott tényállás alapján hozott közigazgatási határozatot.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, s az alperes határozatát az elsőfokú közigazgatási határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Ítéletének indokolásában hivatkozott arra, hogy az elsőfokú közigazgatási határozat nem felel meg az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 43. §-ának (1) és (4) bekezdésében foglaltaknak, így felülvizsgálatra alkalmatlan.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős másodfokú ítélet megváltoztatását és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte azzal az indokolással, hogy nem a perben felülvizsgált közigazgatási határozat állapította meg a felperes vámfizetési kötelezettségét, az csupán a behozatali előjegyzésben kiszabott vám behajtására irányult, így nem minősül érdemi határozatnak. Hivatkozott arra is, hogy a visszaviteli határidő lejártát követően a vámhivatal a R. 54. §-ának (3) bekezdése alapján köteles intézkedni a vám behajtása iránt, függetlenül, hogy mi a mulasztás oka.
A felperes a felülvizsgálati kérelem elutasítását, a másodfokú ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az indokolás szerint az ügy elbírálásakor hatályban lévő 1966. évi 2. tvr. 13. §-ának (1) bekezdése alapján alkalmazandó Áe. 43. §-ának (1) bekezdése szerint a határozatnak tartalmaznia kell.
a) az eljáró államigazgatási szerv megnevezését, az ügyfél nevét és lakóhelyét (székhelyét), az ügy számát, tárgyának és ügyintézőjének megjelölését;
b) a rendelkező részben az államigazgatási szerv döntését, továbbá a fellebbezés és a bírósági felülvizsgálat lehetőségéről szóló tájékoztatást;
c) az indokolásban a megállapított tényállást és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat, az ügyfél által felajánlott, de mellőzött bizonyítást és a mellőzés indokait, az eljárt szakhatóságok megnevezését és azokat a jogszabályokat, amelyek alapján az államigazgatási szerv a határozatot meghozta;
d) a határozat meghozatalának helyét és idejét, a határozat aláírójának nevét, hivatali beosztását és az államigazgatási szerv bélyegzőlenyomatát.
A (4) bekezdés szerint a jegyzőkönyvbe foglalt, vagy az ügyiratra feljegyzett határozatban nem kell feltüntetni az (1) bekezdés a) és d) pontjaiban foglalt adatokat, ha azok az iratból kitűnnek, ugyanakkor a 44. § (1) bekezdése alapján ha a határozat kötelezést tartalmaz, a teljesítésre biztosított határidőt is meg kell állapítani.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában helyesen állapította meg, hogy az elsőfokú vámhatóság határozata ezen jogszabályokban írt alaki követelményeknek nem felel meg.
A Legfelsőbb Bíróság rámutatott, hogy a közigazgatási szerv döntése nem állapítható meg a határozatból, mert az alperes által helybenhagyott vám 91 árunyilatkozat-adatlap nem tartalmazza a vámfizetési kötelezettséget, annak összegszerűségét és a fizetés határidejét.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra is hivatkozott, hogy nem a keresetben felülvizsgálni kért határozat állapította meg a felperes vámfizetési kötelezettségét, így csupán az érdemi határozatban foglalt kötelezés végrehajtására irányuló nem érdemi határozatnak minősül.
A R. 47. §-ának (2) bekezdése alapján a behozatali előjegyzés vámvizsgálatból, a vámfizetési kötelezettség és a visszaviteli határidő megállapításából, a vámáru azonosításából, a vám kiszabásából és biztosításából, valamint az előjegyzett vámáru elszámolásából áll.
A közigazgatási iratok között elfekvő árunyilatkozati adatlapon a vámhatóság behozatali előjegyzésbe vette a perbeli személygépkocsit, meghatározta a visszaviteli határidőt, de a vám kiszabását és a vámfizetésre kötelezést a határozat nem tartalmazza.
Mindezekre figyelemmel pedig nem állapítható meg, hogy melyik az az elsőfokú határozat, amelyik vámfizetési kötelezettséget ír elő a felperes részére. Mivel az elsőfokú vámhatóság határozatának meghozatalakor olyan eljárási szabálysértést követett el, amely az ügy érdemére is kihatott, az alperes törvénysértő módon eljárva hozta meg helybenhagyó határozatát. Nem jogszabálysértő tehát az elsőfokú ítéletet megváltoztató és a közigazgatási határozatokat hatályon kívül helyező és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra és új határozat hozatalára utasító jogerős másodfokú ítélet, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdésében írtak szerint a megyei bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta.
Az új eljárás során hozandó határozatban értékelni kell azt a körülményt is, hogy a P-T. Kereskedelmi Kft. és a felperes részére kiállított Vám 91. árunyilatkozat tanúsága szerint a gépkocsi kiléptetése 1991. február 27-én megtörtént.
(Legf. Bír. Kfv.II.27.165/1996. sz.)