adozona.hu
AVI 1997.2.27
AVI 1997.2.27
Nincs jogszerű lehetőség arra, hogy az adózó részére - a gazdasági eseménytől függetlenül - utólag állítsák ki a bizonylatot [1991. évi XVIII. tv 84. § (1) és (3) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH megyei igazgatósága a felperesnél az 1990-1992. évek vonatkozásában adóellenőrzést tartott. Az elsőfokú adóhatóság határozatával a felperes terhére áfa adónemben 1990. évre 29 000 Ft, 1991. évre áfa adónemben 19 000 Ft, 1992. évre áfa adónemben 37 000 Ft, szja-adónemben 40 221 Ft, valamint 42 400 Ft adóbírság és 20 400 Ft késedelmi pótlék megfizetését rendelte el. A határozat ellen a felperes fellebbezett, melyben az 1990. és 1991. évekre vonatkozóan megállapított általános forgalmiad...
AVI 1997.2.27 Nincs jogszerű lehetőség arra, hogy az adózó részére - a gazdasági eseménytől függetlenül - utólag állítsák ki a bizonylatot [1991. évi XVIII. tv 84. § (1) és (3) bek.]
Az APEH megyei igazgatósága a felperesnél az 1990-1992. évek vonatkozásában adóellenőrzést tartott. Az elsőfokú adóhatóság határozatával a felperes terhére áfa adónemben 1990. évre 29 000 Ft, 1991. évre áfa adónemben 19 000 Ft, 1992. évre áfa adónemben 37 000 Ft, szja-adónemben 40 221 Ft, valamint 42 400 Ft adóbírság és 20 400 Ft késedelmi pótlék megfizetését rendelte el. A határozat ellen a felperes fellebbezett, melyben az 1990. és 1991. évekre vonatkozóan megállapított általános forgalmiadó-különbözetet elfogadta, annak jogalapját nem vitatta. Álláspontja szerint ugyanakkor 1992. évre megállapított áfa és szja vonatkozásában helytelenül járt el az adóhatóság, mivel az U. Rt. 61. számú boltjában lefolytatott vásárlásairól került kiállításra azoknak a számláknak a köre, amelyet az alperes vitatott és nem fogadott el. A felperes állítása szerint csupán az történt, hogy szitázó kisiparos lévén sok esetben kis mennyiségű árut vásárolt, és ezen áruvásárlások alkalmával a boltban csak a blokkot kapott és több ilyen vásárlás után egy alkalommal állították ki részére a készpénzfizetési számlát. A felperes állította, hogy vásárlásai ténylegesen megtörténtek. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta és a felperes fellebbezését elutasította. A másodfokú adóhatóság rámutatott arra, hogy a rendőrhatóság által kirendelt könyvszakértő véleményéből megállapítható, hogy a felperes által az adóhatósághoz becsatolt számlák fiktívnek minősülnek, ennek megfelelően pedig a fiktív számlák alapján költséget elszámolni, illetve áfát visszaigényelni jogszerűen nem lehetséges.A felperes keresetében az adóhatározatok megváltoztatását kérte. Az elsőfokú bíróság az adóhatározatokat hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezte. Az indokolás szerint az elsőfokú bíróság arra az álláspontra jutott, hogy bár az U. Rt. 61. számú háztartási boltjában dolgozó személyek bűncselekményt, és egyéb visszaéléseket követtek el, annak alapján azonban analóg módon nem állapítható meg az, hogy a felperes az általa becsatolt számlákon szereplő vegyi anyagokat a szitázói kisipari tevékenységéhez nem használta fel, illetőleg hogy családja részére is vásárolt árukat számláztatta utólag le, és annak alapján kívánt költséget elszámolni az áfát visszaigényelni. A bíróság megítélése szerint az is bizonyítja a felperesi tényleges felhasználást, hogy a vállalkozók általában igyekeznek minél kisebb jövedelmet az adóhatóságnak bevallani.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. A megyei bíróság álláspontja szerint a költségelszámolás kettős feltételhez kötött, tehát szükséges a tényleges vásárlás megtörténte és annak szabályszerű bizonylattal történő igazolása is. A másodfokú ítélet szerint téves megállapítást tett az elsőfokú bíróság, amikor a felperes kifogásolt számláit tartalmi és formai szempontból szabályos bizonylatnak tekintette arra hivatkozva, hogy a perben kirendelt szakértői vélemények szerint a számlán szereplő árumennyiséget a felperes felhasználta.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, és felhívta a figyelmet arra, hogy törvénysértő módon változtatta meg a megyei bíróság a városi bíróság ítéletét. A felülvizsgálati kérelem szerint az elsőfokú bíróság a színlelt szerződés vizsgálata körében folytatott le bizonyítást, és hozott a jogszabályoknak megfelelő, a bizonyítékokkal minden tekintetben alátámasztott ítéletet. Ennek során helyesen állapította meg azt, hogy színlelt szerződésről nem lehet szó, mivel a szakértői bizonyítások minden tekintetben igazolták a számlán szereplő anyagok tényleges felhasználását a bevétel elérése érdekében. A felperes megítélése szerint ugyancsak helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság a szakvélemények tükrében arra is, hogy a vásárlások tényleges vásárlások voltak, tehát emiatt sem tekinthetők színlelt szerződésnek. A felülvizsgálati kérelem arra is rámutat, hogy a perben vita tárgyát képező bizonylatok az általános alaki és tartalmi követelményeknek mindenben megfeleltek, és a jogvita elbírálásánál nem az szja-, hanem az áfa-törvény rendelkezéseit kellett volna figyelembe venni. A felperes kifogásolta azt is, hogy a megyei bíróság figyelembe vette az Ö.-i Rendőrkapitányság előtt folyamatban volt büntetőügyben keletkezett könyvszakértői véleményt, noha a büntetőeljárás iratait nem szerezte be.
Az alperes ellenkérelmében indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az indokolás rámutat, hogy a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 84. §-a (2) bekezdésének előírása szerint a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak, helytállónak kell lenniük. A (3) bekezdés szerint a bizonylatot a gazdasági művelet, esemény megtörténtének időpontjában kell kiállítani.
A magánszemély jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 1. számú melléklet B/I/1. pontja szerint költségként a naptári évben ténylegesen kifizetett, szabályszerűen bizonylatolt összegek számolhatóak el.
A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy a felperes az 1992. évben a vitatott bizonylatokban feltüntetett összegeket az 1991. évi XC. törvény szerint költségként elszámolta. A bizonyítékok azt támasztják alá, hogy a számlák nem a tényleges vásárlásokat tükrözik, ezért a kiadások a törvény értelmében nem fogadhatók el költségként. Helyesen utal a jogerős ítéletet indokolása arra, hogy a törvény kettős feltételt tartalmaz, tehát a költségelszámolás egyik feltétele a tényleges kifizetés megtörténte, a másik feltétel pedig az, hogy erről szabályszerű bizonylat álljon az adózó rendelkezésére. A bizonylatok között olyan készpénzfizetési számlák is szerepelnek, amelyek nem felelnek meg az említett törvényi követelményeknek. A felperes is elismerte a törvénysértő számlázási gyakorlatot, hiszen bizonyos időszakok letelte után állítottak ki részére egy nagyobb összegű számlát, így a számla kiállításakor tényleges vásárlás nem történt. A költségelszámolás egyik feltétele - tehát a szabályszerű bizonylat - nem áll fenn akkor, ha a kiállított számla nem a tényleges gazdasági eseményt tükrözi.
Helyesen utal az alperes ellenkérelmében arra, hogy amennyiben egy bizonylat fiktív volta miatt költségként nem számolható el, akkor a feltüntetett összeg áfa-tartalma sem fogadható el az áfa-törvény szerinti adóbevallásként. Az adóhatóság az áfa-törvény 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja megsértését azért emelte ki az ellenkérelem szerint, mert az előzetesen felszámított adó levonásának szigorú feltételei vannak. A Legfelsőbb Bíróság több ítéletében felhívta a figyelmet arra, hogy az előzetesen felszámított általános forgalmi adó levonásának jogát az adózó kizárólag szabályszerűen, és hitelt érdemlő tartalommal kiállított bizonylat birtokában gyakorolhatja. Az szja-törvény és az áfa-törvény is a jogérvényesítés alapfeltételeként az alaki és tartalmi szempontból hibátlan számla meglétét írja elő.
A szakértői vélemények azt igazolták, hogy a költségelszámolás szempontjából az anyagfelhasználás szükséges volt, az azonban nem nyert bizonyítást, hogy a számlák tényleges vásárlásokról kerültek kiállításra.
Alaptalanul hivatkozik a felperes a felülvizsgálati kérelemben arra is, hogy a megyei bíróság az iratok ismerete nélkül vette figyelembe a bűntetőeljárás során beszerzett könyvszakértői vélemény adatait. Az alperes ugyanakkor az ügyben keletkezett előzményi iratokkal együtt megküldte a bíróság részére a könyvszakértői véleményt, tehát a megyei bíróság e vonatkozásban sem követett el törvénysértést.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.28.100/1995. sz.)