adozona.hu
AVI 1997.2.25
AVI 1997.2.25
Az adóhatóság eljárása kapcsán keletkező kár tekintetében az adóhatóság nem hozhat határozatot, az igény polgári per keretében érvényesíthető (1990. évi XCI. tv 98. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az elsőfokú adóhatóságnál 1996. március 22. napján késedelmi kamat megfizetése iránt terjesztett elő kérelmet, arra hivatkozással, hogy az 1994. évi adóbevallásban szereplő visszaigényelt összeget az adóhatóság késve utalta vissza.
Az elsőfokú adóhatóság határozatában felperes részére 127 000 Ft személyi jövedelemadó késedelmes kiutalása miatt hat napra összesen 1169 Ft kamatot állapított meg. A határozat indokolása szerint, késedelmes kiutalás esetén az adóhatóság az Art. 27. §-á...
AVI 1997.2.25 Az adóhatóság eljárása kapcsán keletkező kár tekintetében az adóhatóság nem hozhat határozatot, az igény polgári per keretében érvényesíthető (1990. évi XCI. tv 98. §).
A felperes az elsőfokú adóhatóságnál 1996. március 22. napján késedelmi kamat megfizetése iránt terjesztett elő kérelmet, arra hivatkozással, hogy az 1994. évi adóbevallásban szereplő visszaigényelt összeget az adóhatóság késve utalta vissza.Az elsőfokú adóhatóság határozatában felperes részére 127 000 Ft személyi jövedelemadó késedelmes kiutalása miatt hat napra összesen 1169 Ft kamatot állapított meg. A határozat indokolása szerint, késedelmes kiutalás esetén az adóhatóság az Art. 27. §-ának (5) bekezdése szerint, a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot fizet.
A késedelmi pótlék mértékét az Art. 67. §-ának (2) bekezdése szabályozza, a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamatot alapul véve. A hatnapos késedelemre tekintettel a felperest 1169 Ft késedelmi pótlékkel azonos mértékű kamat illeti meg. Ugyanakkor a felperes kamatoskamat-igényének teljesítése a határozat jogerőre emelkedése után, adóigazgatási eljárás mellőzésével történik, a gazdálkodó szervezetek egymás közötti követeléseire érvényes törvényes kamat alapulvételével.
A felperesi fellebbezés alapján az alperes határozatában az elsőfokú határozatot részben megváltoztatta, és felperes részére 1995. március 9. napjától 1995. március 15. napjáig terjedő időszakra összesen 1367 Ft kamatot állapított meg, ezt meghaladóan az elsőfokú határozat egyéb részét hatályában fenntartotta.
Alperes határozatának indokolása szerint a felperes 1995. február 6. napján nyújtotta be hibátlan adóbevallását és az abban közölt 127 300 Ft visszautalására vonatkozó 30 napos határidő 1995. március 8. napján járt le. A késedelmi kamat a következő naptól, március 9-től március 15-ig terjedő időszakra esedékes.
Az Art. 27. §-ának (5) bekezdése szerint, ha az adóhatóság késedelmesen teljesíti a kiutalást, a késedelem minden napjára késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot fizet. Ez pedig az Art. 67. §-ának (2) bekezdésében leírt késedelmipótlék-számításnak felel meg, nem tesz különbséget a munkanapok és a munkaszüneti napok között. Ebből eredően a felperest megilleti a kamat március 15. napjára is, de nem illeti meg március 16. és 17. napjára. A kamatos kamattal kapcsolatban a felperes hivatkozása nem volt alapos a 86/1990. (XI. 24.) Korm. rendeletre, mivel a jogszabály a gazdálkodó szervezetek egymás közötti viszonyában beszél a kamat összegéről. A felperes esetében a Ptk. 301. §-ának rendelkezése irányadó, amely szerint pénztartozás esetében a kamat mértéke, ha a jogszabály kivételt nem tesz, évi 20%.
A felperes kamatoskamat-igényének teljesítésére a határozat jogerőre emelkedése után kerülhet sor. Az Art. 98. §-ának (3) bekezdése szerint az adózó költségeit maga köteles viselni. Amennyiben kára, illetőleg költsége merül fel az adóhatóság jogszabályellenes eljárása alapján, ezt a költségét csak a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésére vonatkozó szabályok szerint, polgári peres úton követelheti.
A felperes határidőben az alperes határozatának bírósági felülvizsgálatát kérte. A kereset az alperes határozatának felülvizsgálatára és a kamatoskamat-igény mértékének meghatározására irányult.
A felperes arra hivatkozott, hogy megítélése szerint, a kamatos kamat ugyanolyan mértékű mint az alapkamat, tehát ennek meghatározására is az Art. kamatfizetési szabályait kell alkalmazni. A felperesi jogi álláspont szerint az adó-visszaigénylés ebben az esetben nem minősül pénztartozásnak, így arra a Ptk. 301. §-ának rendelkezéseit nem lehet alkalmazni. Ugyanakkor a Ptk. 301. §-a is csak abban az esetben irányadó, amennyiben jogszabály kivételt nem tesz.
Az alperes érdemi nyilatkozatában határozati indokait fenntartva a kereset elutasítását kérte.
A bíróság a felperes keresetét nem találta megalapozottnak. A per tárgyát az alperes határozatának törvényességi felülvizsgálata képezte a Pp. XX. fejezete szerinti közigazgatási per keretében. A bíróság ítéletében az alperes határozatának törvényességéről döntött, tehát arról, hogy a határozat mennyiben felel meg az arra vonatkozó jogszabályi követelményeknek.
A perbeli jogvita lényegét annak eldöntése képezte, hogy az adóhatóság a késedelmes adó-visszautalásra tekintettel fizetett kamat után milyen mértékű kamatos kamat megfizetésével tartozik. A bíróság a törvényességi felülvizsgálatot követően úgy foglalt állást, hogy az eljárt adóhatóságok a határozatok indokolásában jogszerűen hivatkoztak a kamatos kamat mértékére, illetőleg arra, hogy ennek elszámolására a kamat kiutalása után kerülhet sor. A felperes keresetét akként tartotta fenn, hogy a kamatos kamat mértékét teszi vitássá, ugyanakkor a bíróság megjegyezte, hogy az adóhatóságok arra is helyesen hivatkoztak, hogy felperes az adóeljárással összefüggésben felmerülő kárát kizárólag polgári peres eljárás keretében érvényesítheti.
Amennyiben a felperest a saját megítélése szerint az adóhatóság eljárása nyomán kár érte, úgy ezt a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésére vonatkozó peres eljárás keretében érvényesítheti. Az adóhatóság erről a kárról, a kár összegéről határozatot nem hozhat, ez nem tartozik az Art. 98. §-ának rendelkezése körébe. Az adóhatóság eljárásával felmerült kár tehát nem adóigazgatási kérdés, hanem a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésének szabályai érvényesülnek.
A bíróság a kamatos kamat mértékével kapcsolatban a következőkre utal.
Az Art. 27. §-ának (5) bekezdése szerint, amennyiben az adóhatóság a költségvetési támogatás kiutalását késedelmesen teljesíti, a késedelem minden napjára késedelmi pótlékkel azonos mértékű kamatot fizet. Az Art. 67. §-ának (1) bekezdése szerint, az adó késedelmes megfizetése esetén az esedékesség napjától, a költségvetési támogatásnak az esedékesség előtt történő igénybevétele esetén, az esedékesség napjáig késedelmi pótlékot kell fizetni. A 67. § (2) bekezdése alapján a késedelmi pótlék mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része.
A fenti jogszabályhelyek egybevetéséből az állapítható meg, hogy késedelmes adó-visszautalás, illetőleg költségvetési támogatás kiutalása esetében kell az adóhatóságnak a késedelmi pótlék mértékének megfelelő kamatot fizetni. A kamatos kamat összegére, illetőleg mértékére a fent idézett jogszabályhelyek nem utalnak, amiből megállapíthatóan a kamatos kamat mértékére nem az Art. 67. §-ának (2) bekezdése szerinti mérték alkalmazandó.
A jogszabály tehát a jegybanki alapkamatot kizárólag a késedelmi pótlék, illetőleg az adóhatóság által fizetett kamat összegének meghatározásakor rendeli figyelembe venni, de az nem tekinthető irányadónak a kamatos kamat követelésénél.
A bíróság megítélése szerint az eljárt adóhatóságok helyesen utaltak a Ptk. 301. §-ának rendelkezésére, illetőleg az ott meghatározott kamat mértékére, mint a kamatos kamatnál irányadó rendelkezésre. Az Art. szabályai ugyanis nem értékelhetők kivételként a Ptk. 301. §-ának alkalmazásában, mivel az adóhatóság által fizetendő kamatos kamat mértékéről nem rendelkeznek.
Ennél a kamatnál tehát a Ptk. által szabályozott törvényes kamatmérték az irányadó, tehát az adóhatóság a kamatfizetés késedelme után a Ptk.-ban rögzített törvényes mértékű kamattal tartozik. Erre tekintettel tehát helytállónak minősül alperes határozati indokolása, amikor is a törvényes kamat alapján tartotta megállapíthatónak a kamatos kamat mértékét.
A bíróság érdemi döntésre kiható jogszabálysértés hiányában felperes keresetét az Art. 86. §-ának (1) bekezdése szerint elutasította.
(Miskolc Városi Bíróság 34.P.24.970/1996. sz.)