adozona.hu
AVI 1997.2.23
AVI 1997.2.23
Az adóhatóság becslés alkalmazása esetén az összehasonlító adatok beszerzéséhez szakértőt köteles igénybe venni [1990. évi XCI. tv 60. § (5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei igazgatósága az 1990-1991. évekre vonatkozóan a felperesnél adóellenőrzést folytatott le. Adóalapját az ellenőrzés becsléssel állapította meg, oly módon, hogy adatokat szerzett be a D. vendéglátó vállalattól, mely a korábbi időszakban a felperes tulajdonában levő három egységet üzemeltette. A vállalat által közölt adatok alapulvételével a felperes terhére 1 103 000 Ft adókülönbözetet, 651 000 Ft adóbírságot és 639 000 Ft késedelmi pótlékot állapí...
AVI 1997.2.23 Az adóhatóság becslés alkalmazása esetén az összehasonlító adatok beszerzéséhez szakértőt köteles igénybe venni [1990. évi XCI. tv 60. § (5) bek.]
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei igazgatósága az 1990-1991. évekre vonatkozóan a felperesnél adóellenőrzést folytatott le. Adóalapját az ellenőrzés becsléssel állapította meg, oly módon, hogy adatokat szerzett be a D. vendéglátó vállalattól, mely a korábbi időszakban a felperes tulajdonában levő három egységet üzemeltette. A vállalat által közölt adatok alapulvételével a felperes terhére 1 103 000 Ft adókülönbözetet, 651 000 Ft adóbírságot és 639 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg.Az alperes a felülvizsgálni kért határozatával az elsőfokú közigazgatási határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében kérte az alperes jogerős határozatának bírósági felülvizsgálatát. Keresetében vitatta mind a becslési eljárás jogalapját, mind pedig annak módszereit.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletét azzal indokolta, hogy a becslési eljárás lefolytatása az eljárt közigazgatási szervek részéről jogszerű volt, mert a rendelkezésre álló adatok alapján megalapozottan feltételezhette, hogy a felperes a bevételét nem a valóságnak megfelelően könyvelte, ezért iratai nem alkalmasak a valós adóalap megállapítására. A becslés módszerét tekintve azonban megsértette az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 60. §-ának (4) és (5) bekezdésében foglaltakat, mivel a becslési eljárást az Art. 60. §-ának (4) bekezdésére alapította, ezzel szemben azonban a vizsgált időszak adóalapját nem a felperes által rendelkezésre bocsátott bizonylatok, haszonkulcs és egyéb adatok alapján állapította meg, hanem az üzemegységek korábbi időszakból származó bevételét, forgalmát mint összehasonlító adatot vetítette a vizsgált időszakra. Az összehasonlító adatok beszerzéséhez azonban szakértő közreműködését nem vette igénybe. A megismételt eljárás során előírta annak vizsgálatát, hogy a felperes által átadott bizonylatok, naplófőkönyv, illetve haszonkulcs alapján az Art. 60. §-ának (4) bekezdése szerinti eljárásra a valós adóalap dokumentatív revízió útján való megállapítása lehetséges-e, amennyiben azonban erre nincs lehetőség, az Art. 60. §-a (5) bekezdésének alkalmazásával összehasonlító adatok szakértő bevonásával történő beszerzésével kell a valószínűsíthető adóalapot meghatároznia.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, kérve annak megváltoztatását, és a kereset elutasítását. Álláspontja szerint tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a becslési eljárás során az Art. 60. §-ának (5) bekezdésében foglaltakat alkalmazta. Nem összehasonlító adatok alapján állapította ugyanis meg a felperes adóalapját, hanem az általa üzemeltetett három gazdasági egység korábbi adatait használta fel. Ez pedig az Art. 60. §-ának (4) bekezdése szerinti "más megfelelő módszerrel" történt becslési eljárás. Nincs annak jelentősége, hogy az adatok beszerzésének időszakában már működtette ezeket az egységeket, ezért szakértő közreműködésére sincs szükség.
A felperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A megyei bíróság a városi bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok okszerű mérlegelésével helyes tényállást állapított meg, amelyet a megyei bíróság is irányadónak tekintett.
Érdemben is helyes az a megállapítása, hogy az alperesnek a becslési eljárást elsődlegesen az Art. 60. §-ának (4) bekezdésében foglaltak szerint kellett volna lefolytatnia, amennyiben pedig ennek akadálya van, az Art. 60. §-ának (5) bekezdése szerint szakértő közreműködésével kellett volna összehasonlító adatokat beszereznie. A közigazgatási iratokban pedig arra nincs adat, hogy a felperesi bizonylatok, nyilvántartások alapján a valós adóalap miért nem állapítható meg.
Helyes az elsőfokú bíróság azon megállapítása is, hogy bár ugyanazon egységek korábbi időszakból történő adatait szerezte be az alperes, tekintettel az üzemeltető változására, ezek az Art. 60. §-ának (5) bekezdése szerinti összehasonlító adatoknak tekinthetők. Az összehasonlító adatok beszerzéséhez azonban az Art. 60. §-ának (5) bekezdése szerint szakértő igénybevétele is szükséges, ezt azonban az eljárt közigazgatási szervek elmulasztották. Mindezekre figyelemmel pedig olyan súlyos eljárási jogszabálysértés történt, mely az alperesi határozatnak a Pp. 339. §-ának (1) bekezdése szerinti hatályon kívül helyezését indokolják.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság a megismételt eljárás során követendő alperesi eljárást is.
Mindezekre figyelemmel a megyei bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét, utalva annak helyes indokaira, a Pp. 254. §-ának (3) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Bács-Kiskun Megyei Bíróság 3.Pf.21.302/1996. sz.)