adozona.hu
AVI 1997.2.21
AVI 1997.2.21
Az ellenőrzés lefolytatásának nem előfeltétele az, hogy az üzlet képviselője jelen legyen [1990. évi XCI. tv 56. § (4) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A per adatai szerint az elsőfokú adóhatóság 1993. november 30-án a felperes E., Á. köz 2. szám alatti üzletében ellenőrizte a nyugtaadási kötelezettség teljesítését. A próbavásárlásról felvett jegyzőkönyv szerint az üzletben pénztárgép volt, amelyben az eladó a vásárolt 68,80 Ft vételár helyett 100 Ft-ot ütött be és 100 Ft-ról készült a nyugta is.
Az elsőfokú adóhatóság az 1993. december 30-án kelt határozatában a fentiekre tekintettel 30 000 Ft mulasztási bírságot állapított meg az 1990. év...
AVI 1997.2.21 Az ellenőrzés lefolytatásának nem előfeltétele az, hogy az üzlet képviselője jelen legyen [1990. évi XCI. tv 56. § (4) bek.]
A per adatai szerint az elsőfokú adóhatóság 1993. november 30-án a felperes E., Á. köz 2. szám alatti üzletében ellenőrizte a nyugtaadási kötelezettség teljesítését. A próbavásárlásról felvett jegyzőkönyv szerint az üzletben pénztárgép volt, amelyben az eladó a vásárolt 68,80 Ft vételár helyett 100 Ft-ot ütött be és 100 Ft-ról készült a nyugta is.Az elsőfokú adóhatóság az 1993. december 30-án kelt határozatában a fentiekre tekintettel 30 000 Ft mulasztási bírságot állapított meg az 1990. évi XCI. törvény 74. §-a alapján. A bíróság megállapításánál mérlegelte, hogy a nyugta kiállításra került, de azt is, hogy már ugyanebben az évben sor került mulasztási bírság kiszabására.
Fellebbezés folytán az alperes az 1994. március 3-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indokolásban utalt arra, hogy nem talált olyan kivételes méltánylást érdemlő körülményt, amelynek alapján a törvény 73. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a bírságot mérsékelhette volna. A felperes alkalmazottjának figyelmetlenségét ilyennek értékelni nem lehetett.
A felperes keresetében a határozat felülvizsgálatát kérte.
A városi bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az indokolásban hivatkozott az 1990. évi XCI. törvény 74. íjának (12) bekezdésére, amely szerint mulasztási bírsággal kell sújtani az adózót, ha a számlát nem a tényleges ellenértékről állítja ki. Utalt továbbá az 1992. évi LXXV. törvény 13. §-a (1) bekezdésének 20. pontjára, amely tételesen sorolja fel, hogy a nyugtának milyen adatokat kell tartalmazni, ezek között szerepel a fizetendő összeg feltüntetése is. Hivatkozott még a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 84. §-ának (2) bekezdésére, amely a számla alaki és tartalmi követelményeit tartalmazza.
Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy az alperes a bírság összegének meghatározásánál mérlegelte a figyelembe vehető körülményeket és ennek alapján határozott a bírság összegéről.
Fellebbezés folytán a megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokaira figyelemmel helybenhagyta. A következőket emelte ki. A felperes sem az elsőfokú eljárás során, de a fellebbezésben sem vitatta, hogy a számlát nem tényleges ellenértékről állította ki. A másodfokú bíróság tévesnek találta azt a fellebbezési állítást, amely szerint a bírság kiszabásánál a méltánylást érdemlő körülményeket nem megfelelően értékelte az alperes és az elsőfokú bíróság. E vonatkozásban a másodfokú bíróság hivatkozott az alperesi határozat 3. oldalának 2. bekezdésére, amelyben az alperes kifejti, hogy nem tekinthető önmagában kivételes méltánylást érdemlő körülmények az alkalmazott figyelmetlensége, illetve pontatlansága, de enyhítő körülményként értékelhető, hogy nyugtaadásra került sor. Éppen ezért az ismételt esetben kiszabható bírságot a minimumnál alacsonyabb összegben állapította meg.
A felperes a módosított Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján 10. sorszám alatt felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
A jogszabálysértést a következőkben jelölte meg.
1. Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 74. §-a a perbeli ügyben nem alkalmazható. A felperes, de más gazdálkodó szervezet sem képes objektív okok miatt arra, hogy az általa kereskedelmi eladói munkakörben foglalkoztatott dolgozókat a számszaki tévedéstől megóvja, illetőleg a tévedést megakadályozza.
De figyelmen kívül hagyta a bíróság azt is, hogy nem a felperesi szervezet képviseletére jogosult ügyintéző, igazgató stb. járt el a nyugtaadás során, hanem a szervezet alkalmazottja, az ő károkozása esetén a Ptk. szabályait lehet csak alkalmazni a felperessel szemben. Az alkalmazott kívülálló szervezetek, személyek felé, amennyiben kárt okoz a felperes, a Ptk. rendelkezései szerint vonható felelősségre.
2. Az Art. 1. §-ának (2) és (6) bekezdése szerint az alperesnek méltányosan kell eljárni. A bíróság e rendelkezésekre nem volt tekintettel.
Az alperes 3. sorszámú ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felek az ügy tárgyaláson kívüli elbírálásához hozzájárultak.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság nem osztotta a felülvizsgálati kérelem érvelésében foglaltakat. A per nem vitás adatai szerint 1993. november 30-án próbavásárlás történt a felperesi üzletben. Ilyen esetben az ellenőrzés az 1990. évi XCI. törvény 56. §-ának (4) bekezdése alapján az adózó alkalmazottja jelenlétében is lebonyolítható. Ezért tévesen hivatkozik a felperes arra, hogy az ellenőrzést csak az üzlet képviselőjének jelenlétében lehetett volna foganatosítani.
A próbavásárlás során a felperes által ugyancsak nem vitatottan 68,80 Ft helyett 100 Ft-ról került kiállításra a számla, így az nem a tényleges ellenértékről szólt. Erre az esetre a hivatkozott törvény 74. §-a (7) bekezdésének d) pontja szerint az adózóval szemben mulasztási bírás kiszabásának volt helye, ezért a szankciókat a felperesnek kell viselni, így tehát minden alapot nélkülöz a felperes azon állítása, hogy jelen esetben nem a hivatkozott törvényt, hanem a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. A perbeli esetben ugyanis nem az alkalmazott károkozásáról van szó, hanem arról, hogy a számla nem a tényleges ellenértékről lett kiállítva.
Az alperes és a jogerős másodfokú ítélet - a per adatai szerint - érdemben részletesen vizsgálta a téves számlázás körülményeit, de miután 1993-ban már történt a felperes részéről téves számlázás, a hivatkozott jogszabály alapján helyesen járt el, amikor a mulasztási bírságot kiszabta. Alaptalan tehát a felperesnek az az érvelése is, hogy vele szemben nem méltányosan jártak el. A felperes alkalmazottjának téves számlázása nem tette lehetővé annak megállapítását, hogy az adózó úgy járt el, ahogy az tőle elvárható és így az adóbírság mérséklésének az Art. 73. §-ának (1) bekezdése szerinti elbírálása sem valósított meg törvénysértést.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.27.262/1996. sz.)