adozona.hu
AVI 1997.2.20
AVI 1997.2.20
A megszűnés ténye nem zárja ki az adóellenőrzést a megszűnt vállalkozás tekintetében (1990. évi XCI. tv 36. §, 52. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az indokolás szerint jogszerűen kötelezte az alperes a felperest személyi jövedelemadó, általános forgalmi adó, késedelmi pótlék és adóbírság megfizetésére. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, azonban a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a per főtárgyával kapcsolatos rendelkezését helybenhagyta, míg a felperest terhelő illetékfizetési kötelezettség mértékét megváltoztatta. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhag...
AVI 1997.2.20 A megszűnés ténye nem zárja ki az adóellenőrzést a megszűnt vállalkozás tekintetében (1990. évi XCI. tv 36. §, 52. §).
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az indokolás szerint jogszerűen kötelezte az alperes a felperest személyi jövedelemadó, általános forgalmi adó, késedelmi pótlék és adóbírság megfizetésére. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, azonban a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a per főtárgyával kapcsolatos rendelkezését helybenhagyta, míg a felperest terhelő illetékfizetési kötelezettség mértékét megváltoztatta. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás szerint a felperes általános forgalmiadó-fizetési kötelezettsége a külföldi szervezettől vásárolt üdültetési jog továbbértékesítése után áll fenn. A két magyar székhelyű társaság közötti jogügylet áfa-köteles szolgáltatásnak minősül. Az adóhatóság a jogerős ítélet szerint helyesen állapította meg, hogy az 1989. évi XL. törvény 41. §-ának (2) bekezdése alapján az adó alapjának meghatározásakor annak a szolgáltatásnak az utas által megfizetett ellenértékét, amelyet az utas külföldön vett igénybe, nem kell figyelembe venni. Ez a tény az adó mértékét érinti, de nem befolyásolja a fizetési kötelezettség jogalapját.A megyei bíróság álláspontja szerint jogszerűen állapította meg az adóhatóság, hogy a felperes által az A. T. részére kifizetett osztalékelőleggel kapcsolatos személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettség az 1989. évi XLV. törvény alapján áll fenn. A döntés szerint téves az a felperesi álláspont, amelynek értelmében a perbeli esetben akkor lehetne Magyarországon adóztatni a felperesi társaság olasz állampolgárságú tagját, ha Magyarországon további érdekeltségei lennének és itt az egyezményben meghatározott tevékenységét fejtené ki.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság az ítéleteket helyezze hatályon kívül és az eljáró bíróságokat utasítsa új eljárás lefolytatására. A felperes álláspontja szerint az adóhatóságok figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy a felperesi társaság végelszámolás következtében megszűnt. A felperes megítélése szerint a jogerős ítélet az érdemet illetően teljes terjedelmében jogszabálysértő és a felülvizsgálati kérelem utal a felperesi fellebbezésben kifejtett álláspontra.
A felülvizsgálati kérelem kapcsán a Legfelsőbb Bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az adóhatóságok jogosultak voltak-e a felperes tekintetében határozatot hozni.
Az ellenőrzés lefolytatása idején hatályban volt 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 52. §-ának (4) bekezdése alapján ellenőrzést kell lefolytatni a vállalkozónál, ha adókötelezettsége megszűnik, illetve bármely szervezet esetében, ha jogutód nélkül megszűnik.
Helyesen utal az alperes ellenkérelmében arra, hogy a megszűnés nem zárja ki az ellenőrzést a megszűnt vállalkozás tekintetében.
Az Art. 36. §-a (5) bekezdésének d) pontja alapján az adókötelezettség megszűnése esetén az iratokat a (3) bekezdésben foglalt időpontig megőrzi a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságnál a külön jogszabályban előírt személy. Az Art. 58. §-ának (1) bekezdése értelmében az ellenőrzést az adóhatóság az adó-költségvetési támogatás alapjának összegének megállapításához szükséges iratok, bizonylatok, könyvek, nyilvántartások, számítások és egyéb tények, adatok, körülmények megvizsgálásával folytatja le.
Arra is helyesen utal az alperesi ellenkérelem, hogy a megszűnt vállalkozás ellenőrzését a megszűnt vállalkozás megőrzött iratainak, valamint egyéb tényeknek a megvizsgálásával folytatja le az adóhatóság.
A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény az adóellenőrzés és az adóelőírás tilalmáról valóban nem rendelkezik, hiszen erről nem is rendelkezhet.
Alaptalanul hivatkozik tehát a felperes a felülvizsgálati kérelemben arra, hogy a bíróság jogerős határozata sérti a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 46. §-a (1) bekezdésének b) pontját és (2) bekezdését. A felhívott törvényszakaszok a társaság megszűnéséről rendelkeznek, és nem mondják ki az adóellenőrzés és az adóelőírás tilalmát.
Az adóhatóság az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény 41. §-ának (2) bekezdését alkalmazta az adó alapjának meghatározásakor. Az adott esetben az 53/1980. (XII. 12.) MT rendelettel kihirdetett nemzetközi egyezmény 10. cikkének (4) bekezdése alkalmazandó, így az adó mértéke 20% a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvény 18. §-ának és 37. §-ának (2) bekezdése alapján.
Mivel a felperes a felülvizsgálati kérelemben nem tudott olyan jogszabálysértést felhozni, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolttá tette volna, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.27.342/1995. sz.)