adozona.hu
AVI 1997.2.19
AVI 1997.2.19
Az adóhatóság téves intézkedése nem mentesíti az adózót a törvényben írt jogkövetkezmények, illetve a kötelezettségek teljesítése alól [1990. évi XCI. tv 1. § (6) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes üzlethelyiségében, a T., K. u. 13. szám alatt 1994. június 20-án az elsőfokú adóhatóság ellenőrzést tartott, amelynek során megállapította, hogy a felperes nyugtaadási kötelezettségének eleget tett, ugyanakkor észlelte, hogy a felperes tevékenységét az adóhatóságnál nem jelentette be. Az elsőfokú adóhatóság 1994. június 27-én a felperest felszólította, hogy 8 napon belül bejelentési kötelezettségét pénzbírság kiszabásának terhe mellett teljesítse. A felperes 1994. július 5-én kelte...
AVI 1997.2.19 Az adóhatóság téves intézkedése nem mentesíti az adózót a törvényben írt jogkövetkezmények, illetve a kötelezettségek teljesítése alól [1990. évi XCI. tv 1. § (6) bek.].
A felperes üzlethelyiségében, a T., K. u. 13. szám alatt 1994. június 20-án az elsőfokú adóhatóság ellenőrzést tartott, amelynek során megállapította, hogy a felperes nyugtaadási kötelezettségének eleget tett, ugyanakkor észlelte, hogy a felperes tevékenységét az adóhatóságnál nem jelentette be. Az elsőfokú adóhatóság 1994. június 27-én a felperest felszólította, hogy 8 napon belül bejelentési kötelezettségét pénzbírság kiszabásának terhe mellett teljesítse. A felperes 1994. július 5-én keltezett adatlappal kötelezettségét teljesítette. Az elsőfokú adóhatóság határozatával 50 000 Ft bírsággal sújtotta a felperest bejelentési kötelezettsége elmulasztása miatt. Az alperes határozatával a bírságot 30 000 Ft-ra csökkentette, egyebekben a bírságoló határozatot jogerőre emelte.A felperes keresetet nyújtott be a közigazgatási határozat ellen és kérte annak hatályon kívül helyezését.
A városi bíróság a keresetnek helyt adott és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Az elsőfokú bíróság ítéletének alapjául elfogadott tényállás szerint a felperes a T., K. u. 13. sz. alatti telephelyén a vállalkozási tevékenységét 1994. április 5-én jelentette be a T. község önkormányzatához, azonban e tevékenységet nem kezdte meg, 1994. június 16-tól kezdődően működtette a telephelyét. A felperes 1994. június 29-én kapott felszólítást a telephely bejelentésére vonatkozóan, amelyet 1994. július 5-én teljesített. Az elsőfokú bíróság e tényállás alapján megállapította, hogy a felperes az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 15. §-ának (1) és (2) bekezdésében meghatározott bejelentési kötelezettségét 1994. június 5-én teljesítette, ezért a mulasztási bírság kiszabásának jogalapja nem volt.
Az alperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen és kérte annak megváltoztatását. A fellebbezésben előadottak szerint a felperes a perbeli telephelyére 1994. április 5-i dátummal kérte a vállalkozói igazolvány kiadását, ezért nem a felperes által megjelölt időponttól vehető figyelembe a tevékenység megkezdése, hanem azt megfelelő okirat adatai bizonyítják.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Döntésének indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság csupán elfogadta a felperes tényállását, amely szerint a T., K. u. 13. szám alatti telephelyén 1996. június 16-án kezdte meg az adóköteles tevékenységét, ezzel szemben az ügy iratai közt fellelhető okiratok, a T.-i Önkormányzat tájékoztatása azt bizonyítják, hogy a felperes e tevékenységet 1994. április 5-én megkezdte. Ezért a bejelentési kötelezettség elmulasztása megállapítható vele szemben, függetlenül attól, hogy a törvényben előírt bejelentési kötelezettség teljesítésére az adóhatóság még külön határidő kitűzésével fel is szólította.
A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be jogerős ítélet ellen, kérte annak megváltoztatását és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. A felülvizsgálati kérelemben kifejtettek szerint a hatósági felszólításnak, amelyben bejelentési kötelezettségének teljesítésére hívták fel, határidőben eleget tett. Az alperes határozata megsérti az Art. 1. §-ának (6) bekezdését, amely szerint az adóhatóság méltányosan köteles eljárni. Az APEH szervezetén belüli egyeztetési hiányosságok nem róhatok az adózó terhére. Ha az APEH egyik osztálya felszólítja kötelezettség teljesítésére, e határidőn belül az APEH másik osztály joghatályosan nem bírságolhatja meg ugyanezen kötelezettség teljesítéséért. A jogbiztonság elvét is súlyosan sérti az APEH-nek ez a fajta ügyintézése, amikor ugyanabban az ügyben két egymással merőben ellentétes tartalmú iratot bocsát ki az elsőfokú közigazgatási szerv.
A másodfokú bíróság ítélete törvénysértő ezen túlmenően a felülvizsgálati kérelemben előadottak szerint azért is, mivel olyan indokot határoz meg a másodfokú ítéletben, amely a közigazgatási határozatban fel sem merült, nevezetesen a bejelentési kötelezettség teljesítésének módját sérelmezi, amely szerint a felperes hiányosan töltötte ki a bejelentés adatlapját és ezért jogos számára a bírság. E tényről a közigazgatási határozatok nem tesznek említést, tehát a bíróság sem alapíthatja döntését olyan tényre, amely a közigazgatási eljárásban fel sem merült.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az indokolás szerint a felperes a felülvizsgálati kérelmében előadta - korábban az első és -másodfokú eljárásban is -, hogy tevékenységét a T., K. u. 13. népművészeti és ajándékboltban 1994. június 16-án kezdte meg. A bejelentés, amelyet az önkormányzathoz tett a vállalkozói igazolvány megszerzése céljából, 1994. április 5-ig dátumot tartalmazott, de tevékenységét ténylegesen nem akkor kezdte meg. A másodfokú bíróság helyesen járt el, amikor az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást felülbírálva megállapította, hogy a felperes csupán állította, de nem bizonyította az 1994. április 5-én megtett bejelentéssel szemben, hogy tevékenységét nem az okiratban foglaltnak megfelelően, hanem később kezdte meg. Az elsőfokú bíróság bizonyítékok nélkül fogadta el a felperes tényállítását, ezért az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozatlan.
A másodfokú bíróság helyesen járt el, amikor az okirattal szemben a felperes egyoldalú állítását nem fogadta el, hanem a tevékenység megkezdésének időpontjaként az 1994. április 5-ét feltételezte.
Az Art. 15. §-ának (1) bekezdése szerint az adózónak az adókötelezettséget érintő változásról - a (3) bekezdésben és a 14. § (2) bekezdésében foglalt kivétellel - annak bekövetkezésétől számított 15 napon belül az előírt nyomtatványon tájékoztatni kell az adóhatóságot. A felperes bejelentési kötelezettsége tehát nem az adóhatóság erre irányuló felszólításán, hanem törvény rendelkezésén alapszik, amely a felszólítástól függetlenül és felszólítás hiányában is kötelezettséget ró a felperesre.
A felperes nem tudta bizonyítani, hogy a bejelentési kötelezettség alá eső tevékenységét nem az általa okiraton megjelölt időpontban, hanem attól eltérő időpontban kezdte meg. Az, hogy a tevékenység telephelye a Balaton partján fekszik, nem jelenti azt, hogy a tevékenységet nem kezdhette meg április 5-én vagy azt követő időpontban.
Az Art. 1. §-ának (6) bekezdése valóban előírja az adóhatóság méltányos eljárási kötelezettségét. Ezt azonban az adóhatóság nem sértette meg. A jogerős határozat a kiszabott bírságot mérsékelte is, ami az adóhatóság méltányos eljárását bizonyítja. Az, hogy az adóhatóság téves intézkedést is tett az ügyben, nem mentesíti a felperest törvényben meghatározott kötelezettsége teljesítése alól, sem az alperest, hogy az Art. 74. §-ának (9) bekezdése szerint a mulasztási bírságot kiszabja, ezzel egyidejűleg határidő kitűzésével az adóhatóság a fent idézett jogszabály alapján az adózót teljesítésre hívhatja fel határidő megjelölésével. Az alperes eljárása az Art. 1. §-a (6) bekezdésének megfelel, mivel a kiszabható bírságnak közel egyharmadát állapította meg, figyelemmel a mulasztás idejére és körülményeire. Ezen túl az eljáró adóhatóságnak nincs lehetősége a mulasztási bírság kiszabásának elengedésére.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a változásbejelentés módjával a másodfokú bíróság nem új tényt állapított meg, csupán arra utalt, hogy a felperes a tevékenysége megkezdésére nem jelölt meg más időpontot, mint 1994. április 5-ét.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.27.228/1996. sz.)