adozona.hu
AVI 1997.2.17
AVI 1997.2.17
Az adózó a saját nevére szóló számla alapján igényelheti vissza az általános forgalmi adót [1992. évi LXXIV. tv 35. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. r. alperes a felperesnél az 1991-1992. adóévek vonatkozásában költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte. Az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 19 000 Ft áfa-hiányt, 13 916 Ft személyi jövedelemadó-hiányt, 16 000 Ft adóbírságot és 22 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. A döntés ellen a felperes fellebbezett, azonban a másodfokú adóhatóság az elsőfokú határozatot csak részben változtatta meg és egyebekben a felperesi fellebbezést elutasította.
A felperes keresetében...
AVI 1997.2.17 Az adózó a saját nevére szóló számla alapján igényelheti vissza az általános forgalmi adót [1992. évi LXXIV. tv 35. § (1) bek.].
Az I. r. alperes a felperesnél az 1991-1992. adóévek vonatkozásában költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte. Az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 19 000 Ft áfa-hiányt, 13 916 Ft személyi jövedelemadó-hiányt, 16 000 Ft adóbírságot és 22 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. A döntés ellen a felperes fellebbezett, azonban a másodfokú adóhatóság az elsőfokú határozatot csak részben változtatta meg és egyebekben a felperesi fellebbezést elutasította.A felperes keresetében az adóhatósági határozatok bíróság felülvizsgálatát kérte. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az indokolás szerint a felperes nem a saját nevére szóló számlák alapján igényelt vissza áfát, ezért az adóhatóságok jogszerűen állapították meg az áfa-hiányt. Az szja vonatkozásban rámutatott az elsőfokú bíróság ítélete arra, hogy a felperes adójogi szempontból a házastársi közös vagyon vélelmét formailag és tartalmilag hiteles bizonylatok hiányában nem alkalmazhatja, tehát a szja-fizetési kötelezettsége megállapításakor költségeit csak saját nevére szóló számlák és egyéb bizonylatok alapján számolhatja el.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett, azonban a megyei bíróság a városi bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás értelmében alaptalanul sérelmezi a felperes a fellebbezésében, hogy vállalkozásának költségei között nem számolhatja el a férje nevére kiállított mészkő és pala vásárlásával kapcsolatos számlák összegét, mivel arra jogszabályi lehetőség nincs, amíg a házastársak között adójogi szempontból értékelhető átruházási szerződés nem jött létre.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Véleménye szerint az első- és másodfokú bíróság abban tévedett, hogy nem vonatkoztatott el attól, hogy a magánkereskedésben eladott egyrészt a férjétől, másrészt saját magától vásárolta. A személyi tulajdonú meszet eladta és ha túlzott precizitással a vételárat szerepeltette a kiadások között, akkor nyilván a bevételi oldalon is szerepeltetni kell. Úgy véli, mint vállalkozó magánemberként vehetett volna meszet saját magától is, és természetesen a férjétől is. A felperes álláspontja szerint az adóhatóság döntése jogszerűtlen.
Az alperes ellenkérelmében indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében az adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget, melyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany reá áthárított. A törvény 35. §-ának (1) bekezdése szerint az adólevonási jog az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló számla, egyszerűsített számla és számlát helyettesítő okmány.
A személyi jövedelemadóról szóló 1989. évi XLV. törvény 31. §-ának (1) bekezdése alapján elszámolható költség a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggő, annak megszerzése érdekében a naptári évben ténylegesen felmerült és igazolt kiadás. A (3) bekezdés értelmében az egyéni vállalkozó vállalkozási tevékenységével kapcsolatban felmerült termelési és kezelési költségeket a naptári évben az egyéni vállalkozásból származó bevétel összegéig, illetve az ezt meghaladó költségeket a következő évi bevételeivel szemben számolhatja el.
A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy a felperes nem a saját nevére szóló számlák alapján igényelt vissza általános forgalmi adót, így az adóhatóságok az áfa-törvény rendelkezéseit figyelembe véve jogszerűen állapították meg az áfa-hiányt. A felperes és a házastársa között létrejött megállapodás nem felel meg az áfa-törvény 45. §-ában írt követelményeknek, így a felperesi jogérvényesítés jogszerűtlen volt.
A rendelkezésre álló adatok alapján az is megállapítható, hogy az szja-törvény rendelkezéseit figyelembe véve a felperes kiadásait nem számolhatta volna el költségként, így az adóhatósági döntések ebben a tekintetben is megalapozottak. Valóban alaptalanul sérelmezte a felperes, hogy a vállalkozásának költségei között nem számolta el az alperes a férje nevére kiállított mészkő és pala vásárlásával kapcsolatos számlák összegét, tekintettel arra, hogy a házastársak között adójogi szempontból értékelhető átruházási szerződés nem jött létre.
Az alperes alappal utal ellenkérelmében arra, hogy a kérdéses számlák Gy. László nevére lettek kiállítva, és ezek nem fogadhatók el a felperes kiadásaként, mivel azokat lakóházuk építéséhez vásárolták. A számlák áfa-tartalmát Gy. László mint a lakásépítés áfáját visszaigényelte. Ezt a tényt a felperes maga is elismerte.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.28.221/1995. sz.)