adozona.hu
AVI 1997.2.16
AVI 1997.2.16
Az adózó áfa-fizetési kötelezettsége - előleg kikötése esetén - csak a ténylegesen megfizetett előleg erejéig áll fenn [1992. évi LXXIV. tv 17. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a tulajdonát képező, Sz. belterületén fekvő ingatlanon az 1994 márciusában kiadott építési engedély alapján bevásárlóközpont-építkezést kezdett. Az építkezéssel egy időben megkezdte a leendő üzlethelyiségek bérleti jogának átengedésével kapcsolatos szerződések előkészítését. A szerződések megkötésére 1994. április és május hónapokban került sor. A megkötött szerződésekben a fizetési feltételeket akként állapították meg, hogy a bérleti jog ellenértékének 20%-a a szerződés aláírásako...
AVI 1997.2.16 Az adózó áfa-fizetési kötelezettsége - előleg kikötése esetén - csak a ténylegesen megfizetett előleg erejéig áll fenn [1992. évi LXXIV. tv 17. § (1) bek.].
A felperes a tulajdonát képező, Sz. belterületén fekvő ingatlanon az 1994 márciusában kiadott építési engedély alapján bevásárlóközpont-építkezést kezdett. Az építkezéssel egy időben megkezdte a leendő üzlethelyiségek bérleti jogának átengedésével kapcsolatos szerződések előkészítését. A szerződések megkötésére 1994. április és május hónapokban került sor. A megkötött szerződésekben a fizetési feltételeket akként állapították meg, hogy a bérleti jog ellenértékének 20%-a a szerződés aláírásakor mint foglaló kerül kifizetésre, 30%-a 1994. június 5-ig, további 30%-a 1994. október 5-ig, 20%-a pedig az üzlethelyiség tényleges birtokba adásakor esedékes. A bérlők a díjfizetési kötelezettségüknek részint a szerződés mellékletében meghatározott módon tettek eleget, részint pedig a bérleti jog ellenértékének teljes összegét megfizették.Az elsőfokú adóhatóság 1994. július 27-től 1994. augusztus 10-ig adóellenőrzést tartott a felperesnél az 1994. januártól júniusig terjedő időszakra. Az ellenőrzés eredményeként az elsőfokú adóhatóság határozatával 4 619 000 Ft adóhiány, 1 386 000 Ft adóbírság és 389 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperes.
A felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú adóhatározat ellen. Az alperes mint másodfokú adóhatóság határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az adóhiány megállapításának jogalapjaként az adóhatóság megjelölte, hogy az 1994 áprilisában és májusában a felperes által kötött tíz bérleti szerződést a bérleti jog átadása vonatkozásában az adóhatóság teljesítettnek tekintette, ezért a bérleti jog ellenértékének teljes összege után általános forgalmi adót állapított meg a felperes terhére.
A felperes keresetet nyújtott be az alperesi határozat bírósági felülvizsgálata érdekében, elsődlegesen kérve az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését, másodlagosan az adóbírság jelentős mérséklését, illetve törlését. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a bérleti jog önálló forgalomképes jog, amely független a bérelt helyiség tényleges birtokbavételétől. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-tv) 8. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján a felperes által kötött szerződések szolgáltatásnak minősülnek és az adófizetési kötelezettség az áfa-tv 16. §-ának (1) bekezdése szerint termékértékesítésnél, illetőleg szolgáltatásnyújtásnál a teljesítés időpontjaként a számlában feltüntetett napon keletkezik.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a bérleti szerződés megkötésével a bérleti jog vonatkozásában a felperes teljesített, mivel a bérleti jogot átruházta. Az elsőfokú bíróság az adózás rendjéről szóló módosított 1990. évi XCI. törvény 72. §-ának (1) bekezdése, illetve 73. §-ának (1) bekezdése alapján az alperes bírság megállapításával kapcsolatos döntését jogszerűnek és méltányosnak ítélte.
A felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen, amelyet a másodfokú bíróság nem talált alaposnak és az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás és helyes jogi indokok alapján az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a jogerős másodfokú ítélet ellen. Felülvizsgálati kérelmében a másodfokú ítélet megváltoztatását kérte és a kereseti kérelmének megfelelő döntést, mivel álláspontja szerint az első- és másodfokú ítélet jogszabálysértő és megalapozatlan. A felperes szerződésben foglalt kötelezettségét akkor teljesíti, amikor a bérlőknek az üzlethelyiségeket a megkötött szerződés 2. és 3. pontjában rögzítetteknek megfelelő tartalommal és minőségben átadja. Amíg ez nem történik meg, addig a felperes részéről a szerződés nem minősül teljesítettnek.
Az első- és másodfokú bíróság az áfa-tv 16. §-a (2) bekezdésének téves értelmezésével hozta meg döntését, mivel eszerint a teljesítés időpontjának megállapítására a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell alkalmazni. A felperes álláspontja szerint előlegfizetésnek minősül a bérlők által fizetett teljes összeg is, tekintettel arra, hogy a szerződés szerint a teljesítés még nem történt meg. Az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, mivel kellő indokkal nem támasztotta alá, miért nem fogadta el azt a felperesi álláspontot, amely szerint a bérleti jog járulékos jellegű, olyan forgalomképes jog, amely valamely dologra vonatkozóan biztosít a joggal rendelkezőnek jogosítványt. Amíg nincs a bérleti jog alapján hasznosítható, bérelhető üzlethelyiség, addig a bérleti jog nem létezik, ezért nem létező jogviszony alapján nem keletkezhet adófizetési kötelezettség sem. Megalapozatlan továbbá az elsőfokú bíróság azon álláspontja is, hogy az áfa-tv 43. §-ának (1) bekezdése alapján a szolgáltatásnyújtás után a teljes összegről kellett volna a felperesnek számlát kiállítani, függetlenül attól, hogy részletfizetésben állapodtak meg a bérlőkkel.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a városi bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes határozatát - az elsőfokú adóhatóság határozatára kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte.
A Legfelsőbb Bíróság mindenben osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját a felperes által kötött bérleti jog átengedésére vonatkozó szerződés adójogi minősítéséről. Az áfa-tv 8. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján a felperes által kötött szerződés szolgáltatásnyújtásnak minősül és mint ilyen az áfa-tv hatálya alá tartozik.
Nem osztotta azonban a Legfelsőbb Bíróság az első- és másodfokú bíróság álláspontját az áfa-tv 16. §-a (1) bekezdésének értelmezésével kapcsolatosan. Az áfa-tv 16. §-a (1) bekezdésének értelmezésével kapcsolatosan. Az áfa-tv 16. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy az adófizetési kötelezettség szolgáltatásnyújtásnál - a 17-19. §-ban meghatározott eltérésekkel - a teljesítésről, illetve a részteljesítésről kibocsátott számlában a teljesítés időpontjaként feltüntetett napon keletkezik. Ha a 43. § (1) bekezdésének b) pontja szerint egyszerűsített számlát nem bocsátanak ki, az adófizetési kötelezettség a készpénzzel vagy készpénzhelyettesítő eszközzel történő fizetés napján, a ténylegesen fizetett összeg erejéig keletkezik. A (3) bekezdés szerint egyszerűsített számla kibocsátása esetén a teljesítés időpontja a kibocsátás napja, az (5) bekezdés alapján pedig - folyamatosan teljesített szolgáltatásnyújtásnál - az egyes részkifizetések esedékességének napja.
Nem megalapozott az alperes álláspontja, hogy a bérleti jog átruházása után a teljes összegről kellett volna a felperesnek számlát kiállítani, mivel a szerződés 6. és 8. pontja részletekben történő készpénzfizetést ír elő. Erre pedig az áfa-tv 43. §-a (1) bekezdésének b) pontja vonatkozik, amelyre a 16. § (1), illetve (3) bekezdése állapítja meg az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontját.
Ugyancsak nem állapítható meg az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtett adófizetési kötelezettség az áfa-tv 17. §-a alapján sem.
Az áfa-tv 17. §-ának (1) bekezdése szerint a fizetési céllal kapott, az ellenértékbe beszámítandó előleg után az adófizetési kötelezettség az előleg fizetésének napján a ténylegesen fizetett összeg erejéig keletkezik. A (2) bekezdés alapján az (1) bekezdés szerinti előleg fizetésének napja az áfa-tv alkalmazásában a teljesítés időpontjának minősül. A tv nem tartalmaz tehát olyan rendelkezést, hogy az előleg a teljesítést megelőzően kifizetett összeg, sőt a (2) bekezdés ezzel ellentétesen rendelkezik.
A nem vitatott tényállás szerint a bérleti jog átengedésére kötött szerződésnek megfelelően a szerződő felek egy része részlet fizetésével, más részük a teljes ellenérték megfizetésével teljesítette szerződésben foglalt fizetési kötelezettségét.
Az áfa-tv fent idézett 17. §-ának (1) bekezdése szerint tehát a felperes áfa-fizetési kötelezettsége az előleget teljesítők tekintetében csak a megfizetett előleg erejéig állapítható meg - a (2) bekezdés alapján ez a teljesítési időpont - a teljes ellenértéket kifizetők esetében pedig a teljes ellenérték alapján kell az áfa-fizetési kötelezettséget megállapítani. Nincs tehát jogalapja annak az alperesi álláspontnak, amely szerint részletfizetések esetében is a szolgáltatás teljes ellenértéke erejéig keletkezik az áfa-fizetési kötelezettség. Ezzel ellentétben az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a teljesítés a szerződés aláírásával megtörtént és függetlenül az ellenérték fizetésére vonatkozó 17. § (1) bekezdésének rendelkezéseitől - mint ahogy azt az alperes eljárása során alkalmazta - a szerződés aláírásával egyidejűleg keletkezett a felperes áfa-fizetési kötelezettsége a bérleti jog átengedéséért kikötött vételár teljes összegének erejéig. Az alperesnek és az elsőfokú bíróságnak ez az álláspontja ellentétes az áfa-tv fent idézett 16. és 17. §-ában foglalt rendelkezéseivel, ezért az alperes határozata, illetőleg azt helybenhagyó első- és másodfokú bírósági ítélet nem felel meg az áfa-tv vonatkozó rendelkezéseinek.
A fent kifejtettek szerint a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése szerint a jogerős másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperes elsőfokú adóhatóság határozatának hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte.
Az új eljárás során az adófizetési kötelezettséget szerződés alapján, a ténylegesen teljesített fizetések erejéig kell az adóhatóságnak megállapítania.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.27.386/1996. sz.)