adozona.hu
AVI 1997.1.11
AVI 1997.1.11
A külkereskedelmi áruforgalomban a vámáru első belföldi tulajdonosa a vámfizetésre kötelezett [39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rend. 69. § (5) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes jogelődje, az Sz. A. vállalat 1990-ben import bizományi szerződést kötött - a K. Szakértő- és Kereskedelmi Kft. megbízásából - a M. Gépjármű Külkereskedelmi vállalattal 20 db Mazda típusú gépkocsi behozatalára.
Az alperes az 1994. március 12-én kelt határozatával - megváltoztatva a 8. számú határozatot - kötelezte a felperest 3 436 759 Ft vám, 274 941 Ft vámkezelési díj, 412 410 Ft statisztikai illeték, 4 364 684 Ft általános forgalmi adó, valamint 10 000 Ft költségtérítés megfize...
AVI 1997.1.11 A külkereskedelmi áruforgalomban a vámáru első belföldi tulajdonosa a vámfizetésre kötelezett [39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rend. 69. § (5) bek.].
A felperes jogelődje, az Sz. A. vállalat 1990-ben import bizományi szerződést kötött - a K. Szakértő- és Kereskedelmi Kft. megbízásából - a M. Gépjármű Külkereskedelmi vállalattal 20 db Mazda típusú gépkocsi behozatalára.Az alperes az 1994. március 12-én kelt határozatával - megváltoztatva a 8. számú határozatot - kötelezte a felperest 3 436 759 Ft vám, 274 941 Ft vámkezelési díj, 412 410 Ft statisztikai illeték, 4 364 684 Ft általános forgalmi adó, valamint 10 000 Ft költségtérítés megfizetésére.
A felperes keresetében kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését.
A Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperesi társaság a K. Kft. megbízásából, az őrészükre hozta be az országba a gépkocsikat. A Ptk. 509. §-ának (3) bekezdése értelmében a vámáru első belföldi tulajdonosa a K. Kft. lett, ezért a vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályairól szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) 69. §-ának (5) bekezdése alapján a vámfizetési kötelezettség is e társaságot terheli.
Az alperes fellebbezése folytán a Fővárosi Bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az Sz. és az M. közötti importbizományi szerződés alapján olyan jogviszony jött létre, melyben a megbízó az Sz. Vállalat, a bizományos pedig az M. volt. Az M., mint importőr által beszerzett és az árunyilatkozathoz csatolt import egyedi engedély az Sz. nevére szólt. A vámhatóság ennek alapján kizárólag az engedélyes nevére végezhette el a vámkezelést. Az Sz. Vállalat, illetve a jogutód felperes az R. 69. §-ának (5) bekezdése szerinti első belföldi tulajdonos, azaz a vámfizetésre kötelezett.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Előadta, hogy a másodfokú bíróság a helyesen megállapított tényállás ellenére az R. 69. §-ának (5) bekezdésével ellentétesen azt állapította meg, hogy a felperes a vámfizetésre kötelezett. A felperes a K. Kft.-nek, mint első belföldi tulajdonosnak a megbízottjaként járt el. A megbízott a Ptk. 474. §-a alapján nem lehetett az első belföldi tulajdonos. Ugyanezen okból, az 1989. évi XL. törvény 4. §-ának (2) bekezdése értelmében általános forgalmiadó-fizetési kötelezettsége sem áll fenn. Kifejtette, hogy a közigazgatási határozatok az 1957. évi IV. törvény több rendelkezésébe is ütköznek, az alperes határozata sérti e törvény 61. §-ának (5) bekezdését is.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróságnak abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a vámhatósági eljárásban mely szerv minősült az országba behozott gépkocsik vámfizetésre köteles első belföldi tulajdonosának.
Az R. 69. §-ának (5) bekezdése értelmében a külkereskedelmi áruforgalomban vámfizetésre kötelezett a vámáru első belföldi tulajdonosa.
A Legfelsőbb Bíróság - osztva a másodfokú bíróság álláspontját - megállapította, hogy a felperes az M. kötött importbizományi szerződés alapján, mint megbízó a vámfizetési kötelezettség szempontjából első belföldi tulajdonosnak minősül. A vámáru ellenértékét a felperes fizette ki, az import egyedi engedély is a felperes jogelődjének a nevére szólt.
Nem megalapozott a felperes hivatkozása arra, hogy a gépkocsik behozatalát és vámkezelését az M. a K. Kft. részére végezte bizományosként. Az M. a K. Kft.-vel semmiféle jogiszonyban nem állt, a felperessel kötött bizományi szerződést, így a Ptk. 507. §-a értelmében az adásvételi szerződést a megbízó felperes javára kötötte meg. A Ptk. bizományi szerződésre vonatkozó szabályai alapján a megbízót megillető jogosítványok a felperest illették meg.
A Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy az Sz. és a K. Kft. közötti szállítási szerződés - amely a megbízási szerződés egyes elemeit is magában foglalja - jogi tartalmának feltárása már nem tartozott az eljárt vámhatóságok hatáskörébe. Ez olyan mögöttes jogviszony, amely a vámfizetési kötelezettség szempontjából nem releváns, a vámeljárásban ennek tartalmát vizsgálni és értékelni nem lehet.
Helyesen állapította meg ezért a másodfokú bíróság ítélete indokolásában azt, hogy jogutódlás folytán a felperes volt a vámfizetésre kötelezett, és a K. Kft. szállítási szerződésben vállalt kötelezettsége alapján keletkező felperesi igényt külön eljárásban lehet érvényesíteni.
A Legfelsőbb Bíróság a felperes által megjelölt eljárási szabálysértések vonatkozásában sem találta alaposnak a felülvizsgálati kérelmet. Az alperes az elsőfokú módosító határozatokat - amelyek már a felperes jogelődjének vámfizetési kötelezettségét állapították meg - megsemmisítette, a 8. számú alaphatározatot pedig megváltoztatta. A Legfelsőbb Bíróság már számos eseti döntésében rámutatott arra, hogy a vámfizetési kötelezettség jóhiszeműen szerzett jogokat nem keletkeztet, vagyis valamely fizetési kötelezettség megállapítása és elrendelése nem minősül a kötelezett által szerzett olyan jognak, amely az erről rendelkező határozat saját hatáskörben történő módosítását a törvényi tilalom folytán nem tenné lehetővé. A fellebbezést elbíráló másodfokú eljárásban pedig a törvényi tilalom nem érvényesül, a felettes szerv a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokra tekintet nélkül hozza meg döntését.
Az alperes tehát törvényes határozattal kötelezte a felperest, mint a vámáru első belföldi tulajdonosát, mind a vám, mind az általános forgalmi adó megfizetésére.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.27.407/1996. sz.)