adozona.hu
AVI 1997.1.10
AVI 1997.1.10
Az elkobzott vám- és csempészárut értékesítő gazdálkodó szervezet alanya az általános forgalmi adónak és a fogyasztási adónak [1989. évi XL. tv 3. § (1) bek., 1989. évi LI. tv 2. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes kijelölés alapján 1981. évtől értékesítette a vámhivatal által elkobzott árukat. Az adóhatóság a felperesnél 1993. évben ellenőrzést tartott és ennek alapján kötelezte a felperest 279 000 Ft fogyasztói árkiegészítés, 10 665 000 Ft fogyasztási adó, valamint 3 280 000 Ft általános forgalmi adó és adóbírság, valamint késedelmi pótlék megfizetésére. A döntés ellen a felperes fellebbezett, az alperes határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta és az adóbírságot, valamint a kése...
AVI 1997.1.10 Az elkobzott vám- és csempészárut értékesítő gazdálkodó szervezet alanya az általános forgalmi adónak és a fogyasztási adónak [1989. évi XL. tv 3. § (1) bek., 1989. évi LI. tv 2. § (1) bek.].
A felperes kijelölés alapján 1981. évtől értékesítette a vámhivatal által elkobzott árukat. Az adóhatóság a felperesnél 1993. évben ellenőrzést tartott és ennek alapján kötelezte a felperest 279 000 Ft fogyasztói árkiegészítés, 10 665 000 Ft fogyasztási adó, valamint 3 280 000 Ft általános forgalmi adó és adóbírság, valamint késedelmi pótlék megfizetésére. A döntés ellen a felperes fellebbezett, az alperes határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta és az adóbírságot, valamint a késedelmi pótlékot törölte.A felperes keresetében a jogerős közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését kérte. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az indokolás szerint a felperest általános forgalmi adó-, fogyasztási adó- és fogyasztói árkiegészítés-fizetési kötelezettség terhelte.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. A megyei bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és az adóhatározatokat hatályon kívül helyezte. Az indokolás értelmében a felperes a vámszervek utasításának megfelelően jutalék ellenében megbízottként járt el, ebből pedig az következik, hogy a felperest úgy kell tekinteni, mintha a vámszervek értékesítették volna a terméket. A megyei bíróság szerint a felperes nem szerzett be továbbértékesítésre terméket a vámszervektől, ezért nem minősül sem az áfa, sem a fogyasztási adó alanyának.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet és indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítélet mind eljárásjogi szempontból, mind tartalmilag is jogszabálysértő. A megyei bíróság ugyanis megsértette a Pp. 146. §-ának (1) bekezdésében, 247. §-ának (1) bekezdésében és 253. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat, amikor a kereseti, illetve a fellebbezési kérelmen túlterjeszkedve a vitatott adóhatósági határozatokat - új eljárás lefolytatásának elrendelése nélkül - hatályon kívül helyezte. A felülvizsgálati kérelem értelmében a megyei bíróságnak az alperes által vitatott érdemi álláspontjához képest az adóhatóság jogerős határozatát több ponton módosítania kellett volna. A döntés alapján ugyanis az adózó javára és terhére mutatkozó adókülönbözetek megállapíthatósága végleg meghiúsult. A felülvizsgálati kérelem szerint a megyei bíróság indokolási kötelezettségének sem tett eleget.
A felülvizsgálati kérelem arra is utal, hogy a megyei bíróság ítélete tartalmilag is téves és a helyes jogi álláspontot az elsőfokú bíróság ítélete rögzíti.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte. Előadta, hogy a felperes és a vámhatóság megbízottként járt el és valójában a magyar államot kell adóalanynak tekinteni.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az indokolás rámutat, hogy az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény (a továbbiakban: áfa-törvény) 3. §-ának (1) bekezdése értelmében az általános forgalmi adónak alanya az is, aki bevétel elérése érdekében tartósan, rendszeresen saját nevében értékesít, terméket továbbértékesítésre nem adóalanytól beszerez. Az áfa-törvény 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint az adóalany az értékesítésre irányuló tevékenysége körében az általa fizetendő adóból a beszerzéseit terhelő adót levonhatja a számla alapján az azon feltüntetett mértékig.
A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1989. évi LI. törvény 1. §-a értelmében a fogyasztási adó alanya azonos az áfa-törvényben írt adóalanyokkal. A törvény 2. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján az adót az adóalany akkor fizet, ha a törvény 1. számú mellékletében meghatározott terméket továbbértékesítésre nem adóalanytól szerez be. A 4. § d) pontja értelmében az adófizetési kötelezettség továbbértékesítésre nem adóalanytól beszerzett vagy importált termék esetén a készletre vétel napján keletkezik. A 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM rendelet 45. §-ának (1) bekezdése szerint a vámszervek az elkobzott árut értékesítésre kereskedelmi tevékenység folytatására jogosult jogi személyeknek, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságoknak vagy magánszemélyeknek adják át.
A felperes és a vámhatóság között létrejött szerződés 1. pontja arra utal, hogy az árut a felperes értékesítés céljából, illetőleg bizományi értékesítésre veszi át. A felperes tehát a vámszerv által elkobzott áruk értékesítését végezte saját nevében, részben bizományi értékesítés keretében. A Ptk. 507. §-a alapján a bizományos díjazás ellenében köteles a megbízó javára saját nevében adásvételi szerződést kötni. Nem vitás tehát, hogy a felperes az értékesítést saját nevében végezte és ebből következik, hogy az általános forgalmi adónak és a fogyasztási adónak is alanya volt.
Mint arra a Legfelsőbb Bíróság több ítélete is rámutat a jogszabályok értelmében a vámhatóság saját nevében nem jogosult az elkobzott vám- és csempészáruk értékesítésére, így adóalanynak nem minősülhet. A felperes tehát az árukat nem adóalanytól szerezte be és az értékesítés is saját nevében történt, így a felperesi adóalanyiság egyértelműen megállapítható.
Helyesen utal az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása e körben arra, hogy az általános forgalmi adó és a fogyasztási adó vonatkozásában az értékesítés végzése az, ami az adóalanyiságot megalapozza. Ezt a jogszabályi kritériumot a vámhivatal azon tevékenysége, hogy az elkobzott árut értékesítésre az arra jogosult szervnek átadja, nem meríti ki.
Alaptalanul hivatkozik a felperes ellenkérelmében arra, hogy valójában a magyar állam tekinthető az áfa-törvény és a fogyasztásiadó-törvény szempontjából adóalanynak. Egyértelmű, hogy az értékesítést nem a magyar állam végzi, hanem az erre kijelölt szervezet. Ilyen körülmények között nem fogadható el az az álláspont, hogy a felperes adóalanytól vette át az árut továbbértékesítésre és nem helytálló a jogerős ítéletben írt azon állítás sem, hogy a felperest úgy kell tekinteni mintha quasi a vámszervek értékesítenék a terméket.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért a felülvizsgálati kérelemnek azzal a megállapításával is, hogy a jogerős ítélet eljárásjogi szempontból is jogszabálysértő., Noha a megyei bíróság az elsőfokú bíróságétól teljesen eltérő álláspontra jutott, döntését lényegében nem indokolta meg és nem vette figyelembe azt sem, hogy önmagában az adóhatározatok hatályon kívül helyezése az eltérő jogi álláspontra figyelemmel sem jogszerű, hiszen újeljárás lefolytatásának hiányában az adózó javára és terhére mutatkozó adókülönbözetek megállapítására sem nyílott volna mód.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.28.070/1995. sz.)