adozona.hu
AVI 1997.1.6
AVI 1997.1.6
Ha az adózó az adóbevallás benyújtásában akadályozva van, az akadály megszűnését követően az adóbevallást a törvényben írt határidőn belül köteles benyújtani, mivel ellenkező esetben az adóhatóság az adózóval szemben szankciót alkalmazhat [1990. évi XCI. tv 20. § (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH megyei igazgatósága a felperes terhére 1994. február hónapra 4 621 000 Ft áfa-hiányt állapított meg. Kötelezte ezen összeg, valamint annak 40%-át kitevő 1 848 000 Ft adóbírság és 267 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát megváltoztatta és elrendelte 1 386 000 Ft adóbírság törlését, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában rámutatott, hogy az alperes f...
AVI 1997.1.6 Ha az adózó az adóbevallás benyújtásában akadályozva van, az akadály megszűnését követően az adóbevallást a törvényben írt határidőn belül köteles benyújtani, mivel ellenkező esetben az adóhatóság az adózóval szemben szankciót alkalmazhat [1990. évi XCI. tv 20. § (4) bek.].
Az APEH megyei igazgatósága a felperes terhére 1994. február hónapra 4 621 000 Ft áfa-hiányt állapított meg. Kötelezte ezen összeg, valamint annak 40%-át kitevő 1 848 000 Ft adóbírság és 267 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta.Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát megváltoztatta és elrendelte 1 386 000 Ft adóbírság törlését, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában rámutatott, hogy az alperes felróható magatartása miatt csökkent a felperesnek az adóbevallás elkészítésére rendelkezésére álló idő, ezért indokoltnak találta az adóbírság további csökkentését az adóhiány 10%-ára.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit megváltoztatta és a keresetet teljes egészében elutasította. Az ítélet indokolásában írtak szerint az alperes által megállapított 40%-os mértékű adóbírság a bíróság által a jelen esetben már nem volt mérsékelhető, mert annak kiszabása nem sértett jogszabályt.
A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes 1989. augusztus 1. napjától 1994. év végéig a G. Gmk tagja volt. Ez idő alatt a felperes részére 1992. augusztus 5. napján vállalkozási engedély került kibocsátásra, melyet 1994. január 28-án 1993. december 13. napjával visszavontak. A határozatot a felperes 1994. február 15-én vette át, míg az elsőfokú adóhatóság 1994. február 14. napján. A felperes 1994. február 14-én ajánlott levélben kérte az elsőfokú adóhatóságot, hogy az adóbevallás benyújtása érdekében az adóhatóságnál lévő iratokat részére adják ki. A felperes az iratokat az adóhatóságtól 1994. március 9-én vette át, majd adóbevallását 1994. április 12-én nyújtotta be.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet annak megváltoztatása és az elsőfokú ítélet helybenhagyása iránt. Hivatkozott arra, hogy az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 72. §-ának (1) bekezdése és 74. §-ának (1) bekezdése alapján az adóbírságnak az elsőfokú bíróság által történt mérséklése jogszerű volt. Az alperes eljárása súlyosan sértette az Art. 1. §-ában foglalt szabályokat. A jogerős másodfokú ítélet a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján is jogszabálysértő. A felperes hivatkozott arra is, hogy sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem vizsgálta azt a körülményt, hogy a felperes időközben újra egyéni vállalkozó lett, így megnyílt a lehetősége a fizetendő áfa visszaigénylésére.
Az alperes az ellenkérelmében a másodfokú ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az indokolás rámutatott, hogy az Art. 23. §-a (2) bekezdésének c) pontja alapján az (1) bekezdésben a 24. §-ban, továbbá a 22. § (1) és (4) bekezdésében foglaltaktól függetlenül az adózónak 30 napon belül adóbevallást kell tennie, ha felszámolási eljárás vagy végelszámolás nélkül megszűnik. A felperes 1994. február 15-én vette át a vállalkozói igazolványát visszavonó határozatot, így 1994. március 17-ig kellett volna adóbevallását benyújtania.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában helyesen állapította meg, hogy a felperes ezt a határidőt azért nem tudta betartani, mert a szükséges iratok az elsőfokú adóhatóságnál voltak, amely csak 1994. március 9-én juttatta vissza a felperes birtokába. Az Art. 20. §-ának (4) bekezdése alapján az adóbevallás benyújtásában akadályozott adózó, az akadályoztatás megszűnését követő 15 napon belül tesz adóbevallást. Erre figyelemmel a felperesnek az iratok átvételétől számított 15 napon belül, 1994. március 24-ig kellett volna benyújtania az adóbevallását, erre azonban csak 1994. április 12-én - elkésetten - került sor.
Az adóhatóság az adóhiány megállapítása mellett az Art. 72. §-ának (1) bekezdése alapján jogszerűen adóbírságot is megállapított a felperes terhére, amelynek mértékét a 73. § (1) bekezdése alapján kivételes méltányosságból csökkentette 10%-kal, annak további mérséklésére a fenti tények alapján nem volt mód.
A másodfokú bíróság ítéletében helyesen utalt arra, hogy az adóhatóság nem sértette az Art. 1. §-ának (5) bekezdésében megfogalmazott tájékoztatási kötelezettségét. Tény ugyanakkor, hogy az adóbevallás elkészítéséhez szükséges iratok az elsőfokú adóhatóságnál voltak, így a benyújtáshoz nyitva álló 30 napos határidő 15 naposra csökkent. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ezt a körülményt az alperes már értékelte, amikor az adóbírságot az adóhiány 40%-ában állapította meg. Az alperes terhére egyéb körülmény nem értékelhető, ezért a jogerős másodfokú ítélet jogszerűen állapította meg, hogy az adóbírság 40%-os mértéke nem ütközik jogszabályba.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság ítéletében nem indokolta meg, hogy K. Miklós osztályvezető téves tájékoztatása bizonyítására vonatkozó bizonyítékokat miért nem fogadta el. A jogerős ítélet indokolása hivatkozik ezzel kapcsolatban arra, hogy a felperes a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján sikerrel nem bizonyította ezen állítását, és a rendelkezésre álló bizonyítékok - okiratok, tanúvallomások, ügyféli előadások - alapján ez tényként nem volt megállapítható.
A közigazgatási perben a bíróságok az alperes határozatának jogszerűségét vizsgálták. Ebből a szempontból irreleváns az a körülmény, hogy a felperes időközben újra egyéni vállalkozó lett és lehetősége nyílt az áfa visszaigénylésére. Ezért ennek a körülménynek nincs kihatása az alperesi határozat vizsgálatára.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.27.216/1995. sz.)