adozona.hu
AVI 1997.1.2
AVI 1997.1.2
A Legfelsőbb Bíróság áfa-visszaigényléssel kapcsolatos álláspontja (1992. évi LXXIV. tv 32. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 1993. április-június hónapra általános forgalmiadó-nemben 2 018 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, l 009 000 Ft adóbírságot és 342 000 Ft késedelmi pótlékot írt elő, mely határozatot fellebbezés folytán az alperes helybenhagyott. Az adókülönbözet összegéből 1 931 000 Ft megállapítását az okozta, hogy a felperes a vizsgált időszakban az előzetesen felszámított és levonásba helyezhető áfájának meghatározásakor K. László mint szállító által kiá...
AVI 1997.1.2 A Legfelsőbb Bíróság áfa-visszaigényléssel kapcsolatos álláspontja (1992. évi LXXIV. tv 32. §).
Az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 1993. április-június hónapra általános forgalmiadó-nemben 2 018 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, l 009 000 Ft adóbírságot és 342 000 Ft késedelmi pótlékot írt elő, mely határozatot fellebbezés folytán az alperes helybenhagyott. Az adókülönbözet összegéből 1 931 000 Ft megállapítását az okozta, hogy a felperes a vizsgált időszakban az előzetesen felszámított és levonásba helyezhető áfájának meghatározásakor K. László mint szállító által kiállított 4 db számlában feltüntetett általános forgalmi adó összegét is figyelembe vette. Az alperes határozatában foglaltak szerint K. László egyéni vállalkozó - büntetőeljárás során tett vallomásával - elismerte, hogy fiktív számlákat bocsátott ki a gázolaj értékesítésről. Mivel a K. László által kibocsátott számlák mögött tényleges teljesítés, gazdasági esemény nem volt, ezért az előzetesen felszámított adó sem került bevallásra és befizetésre.A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-tv), valamint az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 51. §-ának (4) bekezdése alapján az alperesnek azt kellett volna vizsgálnia a felperes számviteli bizonylatai alapján, hogy a számlán szereplő termékértékesítés ténylegesen megtörtént-e és ezek ellenértékét az általános forgalmi adó összegével együtt a felperes megfizette-e. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokaira hivatkozással helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, melyben a jogerős ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. A felülvizsgálati kérelemben kifejtettek szerint az alperesi adóhatóság eljárása során nem vitatta, hogy a felperes részéről a gázolajbeszerzés megtörtént, azonban a gazdasági esemény nem a számlán szereplő felek között ment végbe. Az adólevonási jogot kizárólag az az adóalany gyakorolhatja, aki nyilvántartását az egyszeres vagy a kettős könyvvitel szabályai szerint vezeti. Az adólevonási jog tárgyi feltétele, hogy az adó levonása kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló számla, egyszerűsített számla. Önmagában azonban a formailag szabályosan kiállított számla a valós gazdasági esemény, az értékesítés vagy az értékesítést végző adóalanyiságának hiányában az áfa visszaigénylésének jogát nem teremti meg és ugyanígy önmagában a gazdasági esemény - ha azt hiteles dokumentum nem kíséri - az adólevonási jogot nem alapozza meg. Vagyis az adó-visszaigénylési jog kizárólag a feltételek együttes megléte esetén gyakorolható. A perbeli esetben a számla szállítóra vonatkozó adata bizonyítottan hamis, mivel a tényállás tisztázása során megállapítást nyert, hogy Kovács László a gazdasági eseményben nem vett részt, ezért szállítóként nem szerepelhetett.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Álláspontja szerint az alperes a felülvizsgálati kérelemben nem tüntette fel, hogy a tényállás megállapításában hol tévedett a másodfokú bíróság. A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában nem jelölte meg, hogy a Legfelsőbb Bíróság melyik eseti döntésére utalva hozta meg határozatát, ezért az alperes ezt vitató felülvizsgálati kérelme nem tartozik a jogszabálysértés körébe. Az alperes nem tett eleget tényállás-tisztázási kötelezettségének, ezért megalapozott a másodfokú bíróság jogerős ítélete.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a városi bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
Az indokolás szerint az alperes által a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott áfa-tv 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adók összegéből [48. § (1) bekezdés], levonhatja azt az összeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított. Az áfa-tv 35. §-ának (1) bekezdése értelmében az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adók összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 84. §-ának (2) bekezdése szerint a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hiteleseknek, megbízhatóknak és helytállóknak kell lenniük.
Az áfa-tv és a számviteli törvény előírásai alapján tehát formai és tartalmi feltételek együttes megléte esetén kerülhet sor a levonási jog gyakorlására. A formai feltételek a felszámított adó összegét igazoló dokumentumra (számlára) vonatkoznak. Ha viszont a számla hitelességét akár az adóhatóság, akár az adóalany vitatja, vizsgálni kell a tartalmi feltételek meglétét, így
a) valóságosan végbement-e az a gazdasági esemény (termékértékesítés vagy szolgáltatás), amelyre az adó visszatérítését alapítják,
b) a termékértékesítés (szolgáltatás) ellenértékét (ide értve az adót is) a vevő megfizette-e,
c) a másik adóalany részéről sor kerülhetett-e az adó áthárítására.
Az önmagában formailag szabályos számla tehát nem ad alapot az adólevonásra, ha a felsorolt feltételek közül bármelyik hiányzik, s akár az adóhatóság, akár az ügyfél vitatja vagy állítja a tartalmi feltétel meglétét, illetőleg hiányát.
A perbeli esetben az eljárt bíróságok a tényállást helyesen állapították meg, azonban abból helytelen jogi következtetésre jutottak. A számlákat kiállító László ugyanis nem vett részt a tényleges gazdasági tevékenységben, így részéről nem is történhetett meg az adó áthárítása. A számlának szállítóra vonatkozó adatával ellentétesen az előzőekben - a c) pontban - írt tartalmi feltétel tehát nem valósult meg, így a felperes adólevonási joga nem nyílt meg.
A felülvizsgálati kérelemben és a felperes ellenkérelmében foglaltakkal kapcsolatban rámutat a Legfelsőbb Bíróság, hogy a bíróságok ítéleteiben hivatkozott legfelsőbb bírósági döntés más tényállás alapján született, jelen üggyel nem összehasonlítható. Valóban tartalmazza azt az állásfoglalást, hogy "a Legfelsőbb Bíróság nem tartaná kívánatosnak egy olyan gyakorlat kialakulását, amely elsősorban formai szempontok szerint ítélné meg az adólevonási jog gyakorlásának jogosságát. A számlák adóhatóság általi kötelező tartalmi és formai vizsgálata a tényállás tisztázása során sok esetben nem mellőzhető..." (Kfv.III.27.930/1995/8.) A Legfelsőbb Bíróság következetes ítélkezési gyakorlata ezzel az állásfoglalással összhangban áll, ennek az igénynek eleget téve - tehát a számla adatainak tartalmi felülbírálatával - fejtette ki más ügyekben, hogy
- ha a számlát nem létező gazdasági társaság bocsátotta ki, nem lehet általános forgalmi adót visszaigényelni (Kf.I.27.832/1996/6.,Kfv.III.27.827/1995/6.);
- nem jogszerű a visszaigénylés, ha a számlával ellentétben a vételár teljes egészében nem került megfizetésre (Kfv.I.27.862/1995/5.); továbbá
- nem hiteles az a számla amely meg nem történt gazdasági eseményt tanúsít (Kf.II.27.835/1995.).
A felülvizsgálati kérelemben foglaltakra figyelemmel rámutat még a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy - az előzőekben c) pont alatt jelölt - tartalmi feltétel vizsgálata mind az adóhatóság, mind a bíróságok részéről körültekintő vizsgálódást igényel: sor kerülhetett-e a másik adóalany részéről az adó áthárítására (ténylegesen adóalany volt-e az eladó, a számla kiállítója valóságos résztvevője volt-e a gazdasági eseménynek stb.). A számla hitelességének körültekintő feltárása során - adott esetben - vizsgáim kell a szerződés megkötésének körülményeit, a piaci szokásokat, a szerződés tartalmát (a vételár nagyságát) s mindezek alapján azt, hogy a vevő mennyire volt körültekintő üzleti partnere kiválasztásában.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.27.997/1996. sz.)