adozona.hu
AVI 1996.12.154
AVI 1996.12.154
A behozatali előjegyzés időtartamára vállalt kezesi felelősség a kiléptetés elvégzésével nem szűnik meg automatikusan [39/1976 (XI. 10.) PM-KkM együttes r. 6. § (l)-(2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhivatal 1993. szeptember 24-én l db VW Vento típusú személygépkocsit vámkezelt behozatali előjegyzésben haszonkölcsön címén. Az árunyilatkozat címzett rovatában G. G. magyarországi képviselete került feltüntetésre. A vámhatóság a visszaviteli határidőt 1994. augusztus 21. napjában állapította meg.
A felperesi gazdasági társaság vámbiztosítékként készfizető kezességi nyilatkozatot adott a behozatali előjegyzésbe vett gépkocsi után, az áru címzettje mellett, az előjegyzés 1994. szeptember...
AVI 1996.12.154 A behozatali előjegyzés időtartamára vállalt kezesi felelősség a kiléptetés elvégzésével nem szűnik meg automatikusan [39/1976 (XI. 10.) PM-KkM együttes r. 6. § (l)-(2) bek.].
A vámhivatal 1993. szeptember 24-én l db VW Vento típusú személygépkocsit vámkezelt behozatali előjegyzésben haszonkölcsön címén. Az árunyilatkozat címzett rovatában G. G. magyarországi képviselete került feltüntetésre. A vámhatóság a visszaviteli határidőt 1994. augusztus 21. napjában állapította meg.A felperesi gazdasági társaság vámbiztosítékként készfizető kezességi nyilatkozatot adott a behozatali előjegyzésbe vett gépkocsi után, az áru címzettje mellett, az előjegyzés 1994. szeptember 21-ig terjedő időtartamára. A behozatali előjegyzésben vámkezelt személygépkocsi külföldre történő visszavitele, elszámolása 1994. március 22-én megtörtént.
Az elsőfokú vámhatóság határozatával kötelezte a vámáru címzettjét 43 697 Ft vám, 3800 Ft vámkezelési díj, és 5700 Ft statisztikai illeték megfizetésére. A címzett a vámfizetési kötelezettségének nem tett eleget, ezért a vámhatóság határozatával a készfizető kezességet vállaló felperest kötelezte a vámtartozás megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán az alperes az 1994. július 18-án kelt határozatával a vámjog részletes szabályainak megállapításról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) 92 §-a (5) bekezdésének b) pontja alapján helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási szerv határozatát.
A felperes keresetében kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését.
A városi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felperest készfizető kezességi nyilatkozata alapján jogszerű határozattal kötelezte az alperes a vámtartozás megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán a megyei bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Ítéletének indokolásában kiemelte, hogy az R. 6. §-ának (1) és (2) bekezdései értelmében a készfizető kezesség mint biztosíték a behozatali előjegyzés vonatkozásában kiszabott vám tekintetében egyidejű felelősséget eredményez a vámfizetésre elsődlegesen kötelezettel. Így a kezességvállalás terjedelme nemcsak a kiviteli jóváírásig áll fenn, mivel a vámfizetési kötelezettség mértékét meghatározó eljárás jellegéből adódóan az ilyen irányú kötelezettségvállalás egyébként rendeltetését nem céljának megfelelően töltené be. A vámfizetési kötelezettséget az R. 92. §-ának (5) bekezdése alapján kell megállapítani, ami nem azt jelenti, hogy a felperes szabadulna a kötelem alól és azt sem, hogy az a visszavitel napján megszűnt volna.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte az első- és másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Előadta, hogy az R. 31. §-ának (1) bekezdése alapján egy vámeljárásban csak egyfajta vámbiztosíték fogadható el. Az általa vállalt készfizető kezesség a kiviteli ellenőrzés időpontjával további időtartamra, a kiléptetés elvégzésével pedig az előjegyzés időtartamára visszanyúlóan megszűnt. Vámáru hiányában vámbiztosítékot követelni nem lehet, csak a közvetett felügyelet alatt tartott vámárura követelhető vámbiztosíték. A másodfokú bíróság ítéletével jogszabálysértően, a különböző vámeljárásokat összevonva, a vállalat kötelezettségen túlnyúlóan állapította meg a felelősségét.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet hatályában fenntartotta. Az indokolás szerint a perben eljárt bíróságok helyesen állapították meg a tényállást és az abból levont jogi következtetésük is mindenben helytálló.
Az R. 92. §-a (5) bekezdésének b) pontja értelmében a behozatali előjegyzésbe vett vámáru után - ha azokat igazoltan a visszaviteli határidőn belül külföldre kiszállították - vámot kell fizetni. Ezt az előjegyzésbe vételkor kiszabott és közölt vámnak haszonkölcsön-szerződés és kölcsönszerződés esetében az előjegyzésbe vétel napjától a kilépés napjáig minden megkezdett hónapra a vám 2%-ában kell megállapítani és beszedni.
Az R. idézett rendelkezéséből következik az, hogy a felperes által az R. 6. §-ának (1) és (2) bekezdéseiben foglaltak szerint készfizető kezesség formájában nyújtott vámbiztosíték kizárólag a behozatali előjegyzés időtartamára megállapított vámtartozásra vonatkozott. Nem érinti a felperes kezesi felelősségét az a körülmény, hogy a vám kiszabására az előjegyzés időtartamának letelte után került sor. A kiszabott vám összege ugyanis a behozatali előjegyzés időtartamától függ. Ezt az időtartamot pedig értelemszerűen csak akkor lehet megállapítani, ha a vámárut külföldre visszavitték, vagyis kiléptetését elvégezték.
Téves tehát a felperes felülvizsgálati kérelmében kifejtett az az álláspontja, amely szerint a kiléptetés elvégzésével a behozatali előjegyzés időtartamára vállalat kezesi felelőssége megszűnt, mert az általa nyújtott vámbiztosíték - a már kifejtettek szerint - a behozatali előjegyzés időtartama alapulvételével, a vámáru után kiszabott vámtartozáshoz kapcsolódott.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság jogerős ítélet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.27.283/1996. sz.)