adozona.hu
AVI 1996.12.152
AVI 1996.12.152
A bíróság által jóváhagyott egyezség valódi tartalmát az adóhatóság jogosult vizsgálni [1990. évi XCI. tv 1. § (7) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság 1991-92. évre adóellenőrzést folytatott a felperesnél és ennek alapján egyebek mellett 247 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte. A marasztalás összegét az alperes 243 000 Ft-ra leszállította. A határozat indokolása rámutat, hogy nem fogadható el a felperesi bt. képviselőjének házastársa részére 1992. évben nem vagyoni kártérítés címén kifizetett 2 500 000 Ft adózás alóli kivonása. Erre tekintettel a 2 500 000 Ft-ot kitevő személyi jövedelemadó-előleg levonásának elmu...
AVI 1996.12.152 A bíróság által jóváhagyott egyezség valódi tartalmát az adóhatóság jogosult vizsgálni [1990. évi XCI. tv 1. § (7) bek.].
Az adóhatóság 1991-92. évre adóellenőrzést folytatott a felperesnél és ennek alapján egyebek mellett 247 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte. A marasztalás összegét az alperes 243 000 Ft-ra leszállította. A határozat indokolása rámutat, hogy nem fogadható el a felperesi bt. képviselőjének házastársa részére 1992. évben nem vagyoni kártérítés címén kifizetett 2 500 000 Ft adózás alóli kivonása. Erre tekintettel a 2 500 000 Ft-ot kitevő személyi jövedelemadó-előleg levonásának elmulasztása miatt a mulasztási bírságon belül az alperes 194 000 Ft-ot szabott ki.A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy a felperesi bt. képviselőjének házastársa H. Béla, akinek. munkaszerződése állt fenn a felperesnél, 1992. július 7. napján állítása szerint balesetet szenvedett. A baleset következtében nem került keresőképtelen állományba, de állítása szerint olyan hatalmas ütés érte, amely miatt a nemi életében egészségkárosodás következett be. Erre figyelemmel H. Béla a felperesi bt. képviselő asszonyához 1992. október 12-én levelet intézett és nem vagyoni kártérítésként 3 000 000 Ft-ot és havi 5000 Ft járadék megfizetését kérte. A felperes a felelősséget elismerte, azonban a 2 500 000 Ft-ot meghaladó kárigényt elutasította. H. Béla 1993. február 8-án keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz és a részére már kifizetett 2 500 000 Ft-on felüli további 500 000 Ft egyösszegű és havi 5000 Ft járadékban fizetendő nem vagyoni kár és a kamatok megtérítését kérte. A keresetlevelében a káreseményt úti balesetként tüntette fel. A munkaügyi bíróság előtt 1993. április 20. napján a felperes és H. Béla között egyezség jött létre, amelyben a felperes 500 000 Ft kifizetését vállalta H. Béla balesetével kapcsolatos teljes követelés kielégítése fejében. A munkaügyi bíróság a felek között létrejött egyezséget jóváhagyta és a végzés indokolásában rögzítette, hogy a kötelezettségvállalásra a már teljesített 2 500 000 Ft-on felül került sor. Az egyezséget jóváhagyó végzés fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.
Az alperes úgy ítélte meg, hogy nem tekinthető bizonyítottnak a H. Bélát ért kár és annak az általa megjelölt balesettel való okozati összefüggése. Az adóhatóság álláspontja szerint a kifizetést igazoló bizonylat nem azt a jogcímet tartalmazza amire azt kiállították. Mindezekre figyelemmel az adóelőleg elmulasztása miatt az alperes a felperest a korábban említett összegű mulasztási bírság megfizetésére kötelezte.
A felperes keresetében a jogerős határozat megváltoztatását és a kiszabott mulasztási bírság alóli mentesítést kérte. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének a nem vagyoni kártérítéssel összefüggésben kiszabott 194 000 Ft-os mulasztási bírságot illetően helyt adott és az alperes határozata szerint fizetendő mulasztási bírság összegét ezzel az összeggel leszállította. Az indokolás szerint a munkaügyi bíróságnak az egyezséget jóváhagyó végzéséhez anyagi jogerőhatás kapcsolódik, ami kizárja, hogy az abban foglaltakat a feleken kívül akár más állami szervek vagy hatóságok kétségessé illetve vitássá tegyék. Az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy a személyi jövedelemadó-mentességet élvező kifizetés kapcsán a felperest adólevonási kötelezettség nem terhelte, és így ebben a körben a mulasztási bírság kiszabása törvénysértő volt.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette a megfellebbezett részében pedig megváltoztatta és az alperes határozatának a 194 000 Ft mulasztási bírság kiszabására vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte és ebben a körben az alperest új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezte. Az indokolás szerint, ha a káreseményből valóban azt kell megállapítani, hogy az úti baleset volt, nincs olyan jogszabályi kötelezettség, amely alapján a felperest kártérítési kötelezettség terhelné. A törvény értelmében ugyanakkor a munkáltató által kifizetett kártérítés csak akkor mentes az adó alól, ha arra a jogszabályban meghatározott kötelezettség alapján került sor.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. A felperes megítélése szerint a másodfokú bíróság ítélete jogszabálysértő, amikor a Pp. 148. §-a (3) bekezdésének első fordulatát nem vetette megfelelően össze a Pp. 229. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel. A felülvizsgálati kérelem szerint a felperes a hatályos jogszabályok értelmében helyesen járt el, amikor nem vagyoni kártérítés címén H. Béla részére kifizette az 500 000 Ft-ot. Az adóalany a jogerős bírósági egyezségnek tett eleget, így a felperes álláspontja szerint a jogszabály nem ad lehetőséget arra, hogy az alperes az egyezség teljesítését ne a bíróság döntésnek megfelelően ismerje el, kétségbe vonva annak helyességét.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az indokolás rámutat, hogy az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 1. §-ának (7) bekezdése értelmében a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható.
A Pp. 148. §-ának (3) bekezdése szerint a bíróság által jóváhagyott egyezségnek ugyan az a hatálya, mint a bírói ítéletnek; a jóváhagyó végzés ellen beadott fellebbezésnek az egyezség végrehajtására nincs halasztó hatálya.
A Pp. 229. §-ának (1) bekezdése alapján a keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek - ideértve azok jogutódait is - egymás ellen új keresetet indíthassanak vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék (anyag jogerő). Helyesen mutat rá a jogerős ítélet indokolása arra, hogy az anyagi jogerő személyi hatálya kizárólag az adott perben szereplő felekre és azok jogutódaira terjed ki. Ebből következik, hogy más felek között folyó eljárásban a bíróságot a más eljárásban kötött egyezséget jóváhagyó bírósági végzés nem köti. Arra is helyesen utal a jogerős ítélet indokolása, hogy a perbeli egyezség kettős jogi természetű, mivel az ítélettel egyező hatálya mellett megfelel a felek közötti polgári jogi szerződés szabályainak is. Ebből valóban az következik, hogy az egyezséghez nem kapcsolódik az anyagi jogerő negatív hatása, az elsőfokú bíróság által hivatkozott ítélt dolog (res iudicata). Valóban nincs akadálya annak, hogy a felek között létrejött megállapodást megtámadják, illetve a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt eljárást kezdeményezzenek.
Aggályos az is, hogy H. Béla egyértelműen úti balesetnek minősítette azt a káreseményt, amelyből a kárigénye származott. A jogerős ítélet helyesen utal arra, hogy az úti baleset csak a társadalombiztosítási ellátásra való jogosultság szempontjából minősül üzemi balesetnek, és a munkáltatót nem terheli kártérítési felelősség. Ebből következően, amennyiben a káresemény valóban úti balesetnek minősül nincs olyan jogszabályi előírás, amely alapján a felperesi bt.-t kártérítési kötelezettség terhelné. Az 1991. évi XC. törvény 7. §-ának 20. pontja alapján ugyanakkor a munkáltató által kifizetett kártérítés kizárólag akkor mentes az adó alól, ha arra jogszabályban meghatározott kötelezettség alapján került sor.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért a jogerős ítélet azon megállapításával is, hogy az alperes az adózás rendjéről szóló törvény 1. §-ának (7) bekezdése alapján jogszerűen vizsgálhatta a felperes által kötött egyezség valódi tartalmát. Az adóhatóság ezek szerint jogszerűen vonta az ellenőrzés körébe a felperes által teljesített kifizetés jogcímének valódiságát, ugyanakkor kétségtelen, hogy nem tárta fel megfelelő mélységben a tényállást és nem tisztázta, hogy a felperes jogszabályi kötelezettség nélkül fizette-e ki a kártérítést, illetve, hogy a nem vagyoni kártérítés címén történt kifizetés valódi tartalma egészében vagy részben más volt-e vagy sem. Mindezek alapján jogszerűen kötelezte a megyei bíróság az alperest új eljárásra és új határozat hozatalára.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.1.27.951/1995. sz.)